Martin Scorsese nyolcvanévesen jobb, mint valaha, és ebben ő kivételes, hiszen a művészek – maradjunk akkor most a rendezőknél – általában öregségükre sokat veszítenek a kreativitásukból és az ambícióikból, mivel már bebizonyították, hogy mire képesek, legfeljebb meg kell élniük valamiből. Scorsese legtöbb filmje jó, de azért van pár, amit nem kellett volna megrendeznie, ilyen például A tégla, amiért ugyan megkapta az Oscart (ha már korábban annyiszor elfelejtették), de a film hongkongi eredetije (Szigorúan piszkos ügyek) sokkal jobb, és talán sosem kellett volna elkészülnie ennek az erőltetett kultúrközi remake-nek. De mondhatnám a Netflixen elérhető Az ártatlanság korát is, ami borzalmasan öregedett – egy mai Scorsese-filmben már nem hangalámondásos narráció rágja a néző szájába, hogy éppen mit érez vagy mire gondol a főhős.
Bár a Casinónál kevés filmet láttam többször, a kedvenc Scorsese-opusom is egy késői alkotása, amit már hetvenesként rendezett, ez a 2016-os Némaság. Ugyan sok kritikus az éves toplistája élére sorolta annak idején, de mégis alulértékeltnek tartom, szerintem minden idők egyik legjobbja. Scorsese szerelemprojektje volt, papíron nincs is köze Amerikához, meg is bukott a mozikban. Egy japán regényen alapul, két XVII. századi jezsuita papról szól, akik Portugáliából Japánba utaznak, hogy felkutassák mentorukat, aki a legutóbbi hírek szerint megtagadta a hitét, látva, hogy a japánok tűzzel-vassal irtják a misszionáriusokat, azaz nem igazán fogékonyak a kereszténységre. Nehéz nem észrevenni, hogy ma is ilyesmi kultúrharc, ideológiai háború zajlik a világunkban, Scorsese univerzális filmet rendezett a világunk és világnézeteink univerzalitásának kérdéséről.
Következő filmje, Az ír hasonlóan ambiciózus projekt volt a maga három és fél órájával és az amerikai történelem nagy rejtélyéről, Jimmy Hoffa meggyilkolásáról szólva, de a Netflix produkcióját tönkrevágta az amatőr deepfake-eknél is rosszabb digitális fiatalítása Robert De Nirónak. Scorsese a korábbi gengszterfilmjei után minden addiginál mélyebbre ásott a bűnben, hiszen bérgyilkos főhőse hidegvérrel megölte azt a Jimmy Hoffát, akivel barátok voltak. Legújabb filmjétől, a Megfojtott virágoktól reméltem, hogy olyan lesz, mint a Némaság (hiszen itt is európaiak gyarmatosítanak egyfajta ősvilágot), ehelyett inkább Az ír jobban sikerült párdarabja. A Némaságot talán nem is lehetett volna felülmúlni filozofikusságban, viszont Scorsese talált Jimmy Hoffa hóhéránál elvetemültebb alakokat is.
