időjárás 1°C Melinda , Vivien 2022. december 2.
logo

Martin Scorsese eredetileg pap akart lenni

Forrás: Origo.hu
2022.11.18. 09:23 2022.11.18. 17:27
Martin Scorsese eredetileg pap akart lenni

Vajon mennyivel lenne szegényebb Hollywood és a nemzetközi filmvilág, ha az 1942. november 17-én New Yorkban született Martin Scorsese valóra váltja kamaszkori elképzelését és pappá szentelik?! Költői kérdés, hiszen több mint öt évtizedes rendezői és produceri életművével – 25 nagyjátékfilm és 16 egész estés dokumentumfilm (valamint több tévésorozat) rendezésével és nem csupán saját, de neves pályatársak (Stephen Frearstől kezdve Allison Andersen, Spike Lee-n és Luc Bessonon át Mundruczó Kornélig) alkotásainak producereként – Scorsese akkor is jelentős amerikai filmalkotó lenne, ha művei között nem lennének remekművek, csupán egyedi látásmódról árulkodó, a középszerből épp csak kiemelkedő mozgóképek – olvasható az Origó cikkében.

Csakhogy – kizárólag a rendezői pályafutás eddigi 25 nagyjátékfilmjére szűkítve a filmográfiát – Scorsese életművében olyan, a hollywoodi filmet új alapokra helyező, de az egyetemes filmművészet szempontjából is jelentős alkotások találhatók, mint az Aljas utcák (1973), a Taxisofőr (1976), Dühöngő bika (1980), A komédia királya (1982), a Nagymenők (1990), a Casino (1995) vagy a Némaság (2016).

Első igazán komoly sikere (egyben olyan filmesek ihletője, mint Quentin Tarantino vagy Spike Lee), az Aljas utcák mintegy összesűríti Scorsese legfontosabb témáit – a valahová tartozni akarás belső igényét, az amerikai (és azon belül is: az olasz-amerikai) társadalom identitásának problémáit, a kereszténységből (kiváltképp a római katolicizmusból) eredő erkölcsi kérdéseket (hit, bizalom, család szentsége, bűn és bűnhődés etc.) –, miközben úgy újította meg az amerikai műfaji film formanyelvét, mint Scorsese egyik európai példaképe, Jean-Luc Godard Kifulladásig című filmje.

A dokumentarista-szürrealista Taxisofőrben New York a legkegyetlenebb és legmocskosabb arcát mutatja, a középpontban pedig egy olyan meghasonlott, primitívségében is összetett ember áll, akinek tételmondata illusztrálja a nagyvárosi modern ember lelki magányát. 

A kezdetektől fogva Martin Scorsese pályafutásának legjobb filmjei magukban hordoznak bizonyos vallomásos jelleget. Nevezhetnénk gyónásnak is, már amennyiben Scorsese legtöbb filmjében rendre felbukkan a bűn és bűnhődés, de minimum a bűntudat és az attól való lelki elszabadulás igyekezetének motívuma – de ennél is egyértelműbb, hogy maga a rendező fogalmazott úgy számos interjúban, hogy filmjeiben a maga alapvető szorongásait akarja feldolgozni. S hogy mennyire így van, azt az a tény is példázza, hogy a kisebb karakterszerepekben színészként is remek Scorsese saját filmjeiben is rendre feltűnik, a Taxisofőrben egyenesen egy olyan, felszarvazott férjet alakít, aki a Robert De Niro alakította taxisnak vallja meg, hogyan fogja megölni a feleségét és annak fekete szeretőjét.

Nem tudhatjuk, milyen pap vált volna (az ötször nősült, hitében többször megingott, de legutóbbi nyilatkozatai szerint a katolicizmus alapelveibe kapaszkodó, azokhoz súlyos magánéleti válságok árán visszataláló) Martin Scorseséből, mindenesetre legjobb filmjeivel – a személyesség teljes mozgóképes eszköztárával – Scorsese valójában prédikál.

Bár 25 nagyjátékfilmjének csak negyedét teszik ki a gengszterfilmek, mégis, ezeken keresztül szemléltetve: Scorsese nem kevesebbet állít, mint hogy a tagadhatatlanul európai gyökerű, nemzettudatában egységes, de származásában vegyes amerikai társadalmat szükségszerűen feszíti az etnikai hovatartozás, valamint hogy az amerikai kultúra elválaszthatatlan része (és formálója) a bűnözés (ennek megfelelően A tégla záróképsora a Capitolium előtt az ablakpárkányon mászkáló patkánnyal nem csupán a film legszorosabban vett motívumára, a beépülésre, hanem magára a teljes amerikai identitást megfertőző gengsztermítoszra is utal, épp úgy, ahogy a 2013-as, az 1990-es évek egyik leghírhedtebb tőzsdepiaci csalójának történetét felelevenítő A Wall Street farkasa teljes egészében az amerikai vállalkozói szellem szatírája, melynek Leonardo DiCaprio alakította bukott hőse minden erkölcsi romlottság ellenére válik milliók bálványává).

Scorsese nem lett pap – de csak a Némasággal megrendítő vallomást tett hitéről, legjobb filmjeivel pedig újraformálta az amerikai filmművészetet.

Huszonhatodik filmjét 2023-ban mutatják be: a Leonardo DiCaprio és Robert De Niro főszereplésével forgatott, az 1920-as évek indiángyilkosságait feldolgozó Killers of the Flower Moon lesz a most nyolcvanéves Martin Scorsese első vadnyugati filmje – kis szerencsével az egyik legnagyobb élő rendező ismét megújít egy klasszikus amerikai műfajt, ahogy azt a gengszterfilmekkel is tette.

A teljes cikk IDE kattintva olvasható.

Borítókép: Martin Scorsese (Forrás: Flickr)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.