A szingli elnevezés az 1970-es években jelent meg először Európában. Az Amerikából származó fogalomra eleinte pozitívan tekintettek, a függetlenséggel azonosították, később azonban számos negatív címke tapadt hozzá. Rövid Irén szociológus szerint a szó hallatán sokan a nagyvárosban élő, diplomás, anyagilag független, karrierorientált, harmincas-negyvenes éveikben járó nőkre gondolnak. A témával foglalkozó filmeket, sorozatokat nézve ez a kép alakulhat ki bennünk.

A Bridget Jones-filmek vagy a Szex és New York-sorozat a kilencvenes években új jelenségként hirdették a szinglilét trendiségét, ám ma már árnyaltabb a kép. A Szex és New York üzenetében voltak szélsőségek, hiába talált ugyanis az eredeti sorozat végén minden szereplő párra, az alapvető mondanivaló mégis maradt: ha a nő sikeres, jó egzisztenciával rendelkezik, nincs szüksége férfira a boldoguláshoz, hiszen egyedül is megállja a helyét a világban.
Utasi Ágnes szociológus, az első magyarországi, 2000-es évek elején készült szinglielemzés kutatója arra világít rá, hogy a szinglilét csak magas szintű jóléti paraméterek megléte esetén nevezhető vágyott és választott életmódnak, mégis terjedőben van a társadalom azon szegmenseiben is, ahol ezek a jóléti feltételek nem állnak a rendelkezésre.
A sorozat egyik legfontosabb kritikája is az volt, hogy szereplői rendre a legdrágább holmikat vásárolják, a legborsosabb helyeken esznek, annak ellenére, hogy a valós fizetésük alapján ezt aligha engedhetnék meg maguknak.
A szingliség nem vágyott életmód
A Szex és New York eredeti végkövetkeztetése – a pártalálás – ugyanakkor megfelel a valóságnak, hiszen az ember társas lény, alapvető igénye a kapcsolódás. Rövid Irén és Utasi Ágnes egyetértenek abban, hogy mindinkább láthatóvá válik, hogy a szingliség nem vágyott életmód – a valóság köszönőviszonyban sincs a média által sugalltakkal –, hanem többnyire kényszer szülte helyzet. Hiszen az egyedülálló nők és férfiak kilencven százaléka nagyon vágyik stabil párkapcsolatra, családra, gyermekre, mégsem talál magának társat. Gazdag Enikő pszichológus, pár- és családterapeuta szerint ennek egyik oka, hogy sokan, főként a nők túl korán és könnyen kilépnek egy nem működő együttlétből. Míg régen bármilyen rossz volt is egy házasság, benne kellett maradni, addig napjainkban ez már nem feltétlenül van így. A pszichológus viszont felhívja a figyelmet arra, hogy kellő tudatossággal és odafigyeléssel megmenthető, tartóssá tehető a kapcsolat.