divat divattervezés képzőművész kortárs művészet divatipar

Mit nevezhetünk divatnak a média és a környezetvédelem éveiben?

A divat és a művészet százötven éve jár kéz a kézben. Az alkotói együttműködések segítették a szabás-varrás magasművészeti elismertséget, ma pedig természetes a festészeti, szobrászati, grafikai, akár építészeti ihletettség. A hazai tervezők elfeledett művészeket, egyedi mintákat és különleges vagy épp klasszikus szabásvonalakat hangsúlyoznak az egyre jelentősebb fenntarthatóság mellett.

2023. 11. 01. 5:50

A klasszikus képzőművészeti alkotások nyomatként gyakran megjelennek a ruhákon. Idehaza a The Four márka készített olyan kollekciókat, amelyben Botticelli-printes anyagokat használtak. A kortárs divatnak tizenöt-húsz éve tendenciája a minimalizmus, ami a kortárs művészetben is erőteljesen jelen van. A képzőművészetben megteremtett formavilág sok esetben finoman, nagyon áttételesen jelenik meg az öltözékekben. Keszeg Anna szerint az Aeron és a Nanushka képviseli ezt a vonalat, míg a Nubu tételesen nevesíti azokat a kortárs művészeket, akiknek a munkája hat a tervezőre.

A márka 2023-as őszi-téli kollekcióját Kucsora Márta festőművész és Soltész Ágnes keramikus alkotásai ihlették.

A divatbemutatóval egybekötött kiállítás megtekintésére régi és új vásárlók érkeznek a Nubu-ház elé, ahonnan egyre hangosabb és ütemesebb zene szűrődik ki, a félhomály pedig tökéletes díszletet biztosít a félig-meddig utcán rögtönzött bemutatónak. A Nubu ismertetőjegye az időtlenség, amely ezúttal is ott van minden darabban. A különleges szabásvonalak mellett a sötét színek dominálnak, a nyomott rétegek és a strukturált anyagok összhangját láthatjuk.

A kiállításon meggyőződhetünk arról, hogy Kucsora Márta festményei és Soltész Ágnes kerámiái ugyanazt a maradandóságot és állandóságot képviselik, mint az alkotások között elhelyezett ruhadarabok.

Garam Judit, a márka alapítója, vezető tervezője szerint a Nubu egy konstruktivista, minimalista, geometrikus irányzatot képvisel, ami egyben hordható is. Nem csupán jó fazonú nadrágokat és szép ruhákat gyártanak, egyfajta gondolatiságot tükröznek. Kucsora mélyebb tónusú, visszafogottabb színvilágú képeit válogatták ki, hiszen festett felületeket szerettek volna létrehozni. Ráadásul két nagy festővásznát, amelyek egy festészeti kísérlet fázisai voltak, belevarrták a kabátokba, táskákba.

A kisebb-nagyobb képeket szemlélve világossá válik: Kucsora Márta valóban az absztrakció technikai és vizuális határait feszegeti.

A festmények nem aprólékos ecsetvonásokkal készülnek, hanem a festékanyagok fizikai és kémiai tulajdonságainak, kölcsönhatásának köszönhetően jönnek létre a különleges felületek.

A Celeni is gyakran nyúl inspirációként kortárs művészek munkáihoz. Kollekcióikat minden szezonban magyar tematika jellemzi. Cselényi Esztert, a márka alapítóját, tervezőjét ihlették már meg Czúgh János magyar motívumokkal megfestett őrségi kerámiái, Reich Károly grafikusművész figurái, idén pedig Németh Éva szőnyegeinek, fali szőtteseinek különös motívumai.

A tervező az elfeledett művészek alkotásaiból is igyekszik ötletet meríteni.

Kiváló érzékkel ötvözi a modern, absztrakt mintákat a hagyományos motívumokkal, ilyenkor a tervezést hosszas kutatómunka előzi meg.

A Tomcsányi máshonnan közelít: nem a kortárs képzőművészet, sokkal inkább a kelet-európai tárgykultúra, a popkultúra, az építészet és a magyar népművészet a kiindulási pont. Épp ezért nem az aktuális divattrendeket követik a márka ruhái, sokkal inkább a viselő igényeit és testalkatát középpontba állítva törekszik a magas minőségre, egyedi mintákra és klasszikus szabásvonalakra.

Az őszi-téli nyomatok a kalocsai virághímzésekből táplálkoznak, de sem maguk a motívumok, sem a színük nem törekszik a népiességre.

A hagyományos mintavilág stilizálva és átalakítva illeszkedik a márka világába, koherens, modern ruhatár alapját alkotva.

Tomcsányi Dóra, a MOME divat- és textiltervezés szak oktatójaként fontosnak tartja, hogy a feladatkiírások között minél több alkalommal jelenjen meg inspirációként a kortárs magyar képzőművészet. Legutóbb például az alapképzés diplomafeladatánál egy hazai magángyűjtemény alkotásaiból inspirálódtak a hallgatók. Érdekes megfigyelni, hogy a fiatal generáció hogyan ülteti át egy képzőművész eszköztárát a saját munkáiba, és fogalmazza meg a szabászat, a struktúra és mintaképzés területén.

A fiatalok viszonyulása azért is érdekes, mert ez a generáció foglalkozik legtöbbet a környezetvédelem kérdéseivel, az öltözködés előállítása pedig a második legkörnyezetszennyezőbb iparág a világon.

Keszeg Anna Divat-újratervezés – A kortárs divat médiaműködései című kötetében például azt fejtegeti, hogy a mai túlmediatizált közegben, mit lehet még divatnak nevezni. Hiszen az mintha már nem az anyagról és az abból készített tárgyról szólna, sokkal inkább a médiának gyártott termékről. Éppen ezért kettéválik a témáról való gondolkodás. Az egyik oldalon a fast fashion kapitalista szemlélete, a tömeges termelés áll, míg a másikon a textilkísérletek, amelyek többek között arról szólnak, hogyan tudjuk az anyagot újra megszeretni.

Ugyanerre hívják fel a figyelmet a magyar tervezők is. Garam Judit szerint egy kis designermárka már önmagában is fenntartható, hiszen lassan, limitált darabszámban készülnek a ruhák, odafigyelve arra, hogy ne vesszenek kárba a textilek, sőt újrahasznosított anyagokat is használnak. Időtálló és előremutató termékeket hoznak létre, és a ruhák javításával is foglalkoznak. Cselényi Eszter megjegyzi: ha fiatal, hazai tervezőktől vásárolunk, az a fenntarthatóságot erősíti. A Celeni odafigyel az újrahasznosításra, emellett üzletük bezárásával arra szeretnék a vásárlóikat nevelni, hogy ne halmozzák a ruhákat, inkább egy-egy drágább, minőségi darabra költsenek, amely tovább hordható. Ezért pop-up alkalmakon találkozhat a márkával a vásárlóközönség. Tomcsányi Dóra figyeli a nemzetközi bemutatókat, a divatipar változásait, a jó és rossz példákat, hogy naprakész lehessen. A jövőbe tekintés szerinte nem azt jelenti, hogy átadjuk az irányítást a mesterséges intelligenciának, hanem az egészséges egyensúly megtalálását, amely során a múlt tradíciói és a kézművesség a modern technológiák alkalmazásával egészülnek ki.