Már a XIX. század végén, amikor a divat kreatív iparágként létrejött, erősen hatott rá a képzőművészet. Gondoljunk csak Coco Chanel egyik kortársára, Paul Poiret francia tervezőre, akit annyira magával ragadott a képzőművészet, hogy végül elpártoltak tőle a megrendelői. A XX. század első meghatározó designer-képzőművész párosaként emlegetik az olasz származású Elsa Schiaparellit és a katalán Salvador Dalít. A tervező baráti kapcsolatot ápolt a szürrealizmus számos képviselőjével, kollekcióinak megtervezéséhez pedig szívesen merített ihletet Dalí mellett Leonor Fini, Jean Cocteau vagy a fotográfus Man Ray munkáiból is.
Keszeg Anna divatteoretikus, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) docense szerint az alkotói együttműködéseknek köszönhetően vált az öltözködés a magasművészet részévé, és napjainkban is folyamatosan merít belőle. Az indusztriális divattervezést folyamatosan inspirálja a képzőművészet.
A 1960-as években Yves Saint-Laurent-nál figyelhető meg először, hogy egy képzőművészeti alkotást rámásol egy ruhára.
Neves darabján, az egyszerű, A vonalú miniruhán Piet Mondrian Kompozíció II piros, kék és sárga színnel című képe köszönt vissza. A történet érdekessége, hogy Yves Saint-Laurent inspirációnak is köszönhetően annyira meggazdagodott, hogy később több változatban is birtokolta a művet. A designer jelentős gyűjtő volt, egész munkásságán végigvonult a divat és a képzőművészet kettőssége. Más luxusmárkákat is sorra ihlet(ett) meg a képzőművészet. Marc Jacobs 1997 és 2014 között, a Louis Vuitton vezető tervezőjeként számos kollekciót készített művészekkel közösen. Neki köszönhetően alkotta újra Stephen Sprouse a divatház monogramját graffitistílusban, és tette hatalmas szenzációvá az ezzel készült táskákat és kiegészítőket. Ráadásul ma jóval többet érnek ezek a darabok, mint annak idején.
Mindez jól mutatja, hogy lehet többletértéke a divattárgyaknak a képzőművészekkel való együttműködés következtében
– magyarázza Keszeg Anna.
A kortárs divatnak tizenöt-húsz éve tendenciája a minimalizmus, ami a kortárs művészetben is erőteljesen jelen van
Ebben a folyamatban fontos szerepe volt a kortárs képzőművészetet támogató művészeti alapítványoknak, amelyeket a nagy cégek hoztak létre a kilencvenes évektől.
A klasszikus képzőművészeti alkotások nyomatként gyakran megjelennek a ruhákon. Idehaza a The Four márka készített olyan kollekciókat, amelyben Botticelli-printes anyagokat használtak. A kortárs divatnak tizenöt-húsz éve tendenciája a minimalizmus, ami a kortárs művészetben is erőteljesen jelen van. A képzőművészetben megteremtett formavilág sok esetben finoman, nagyon áttételesen jelenik meg az öltözékekben. Keszeg Anna szerint az Aeron és a Nanushka képviseli ezt a vonalat, míg a Nubu tételesen nevesíti azokat a kortárs művészeket, akiknek a munkája hat a tervezőre.
A márka 2023-as őszi-téli kollekcióját Kucsora Márta festőművész és Soltész Ágnes keramikus alkotásai ihlették.
A divatbemutatóval egybekötött kiállítás megtekintésére régi és új vásárlók érkeznek a Nubu-ház elé, ahonnan egyre hangosabb és ütemesebb zene szűrődik ki, a félhomály pedig tökéletes díszletet biztosít a félig-meddig utcán rögtönzött bemutatónak. A Nubu ismertetőjegye az időtlenség, amely ezúttal is ott van minden darabban. A különleges szabásvonalak mellett a sötét színek dominálnak, a nyomott rétegek és a strukturált anyagok összhangját láthatjuk.
A kiállításon meggyőződhetünk arról, hogy Kucsora Márta festményei és Soltész Ágnes kerámiái ugyanazt a maradandóságot és állandóságot képviselik, mint az alkotások között elhelyezett ruhadarabok.
Garam Judit, a márka alapítója, vezető tervezője szerint a Nubu egy konstruktivista, minimalista, geometrikus irányzatot képvisel, ami egyben hordható is. Nem csupán jó fazonú nadrágokat és szép ruhákat gyártanak, egyfajta gondolatiságot tükröznek. Kucsora mélyebb tónusú, visszafogottabb színvilágú képeit válogatták ki, hiszen festett felületeket szerettek volna létrehozni. Ráadásul két nagy festővásznát, amelyek egy festészeti kísérlet fázisai voltak, belevarrták a kabátokba, táskákba.
A kisebb-nagyobb képeket szemlélve világossá válik: Kucsora Márta valóban az absztrakció technikai és vizuális határait feszegeti.
A festmények nem aprólékos ecsetvonásokkal készülnek, hanem a festékanyagok fizikai és kémiai tulajdonságainak, kölcsönhatásának köszönhetően jönnek létre a különleges felületek.
A Celeni is gyakran nyúl inspirációként kortárs művészek munkáihoz. Kollekcióikat minden szezonban magyar tematika jellemzi. Cselényi Esztert, a márka alapítóját, tervezőjét ihlették már meg Czúgh János magyar motívumokkal megfestett őrségi kerámiái, Reich Károly grafikusművész figurái, idén pedig Németh Éva szőnyegeinek, fali szőtteseinek különös motívumai.
A tervező az elfeledett művészek alkotásaiból is igyekszik ötletet meríteni.
Kiváló érzékkel ötvözi a modern, absztrakt mintákat a hagyományos motívumokkal, ilyenkor a tervezést hosszas kutatómunka előzi meg.
A Tomcsányi máshonnan közelít: nem a kortárs képzőművészet, sokkal inkább a kelet-európai tárgykultúra, a popkultúra, az építészet és a magyar népművészet a kiindulási pont. Épp ezért nem az aktuális divattrendeket követik a márka ruhái, sokkal inkább a viselő igényeit és testalkatát középpontba állítva törekszik a magas minőségre, egyedi mintákra és klasszikus szabásvonalakra.
Az őszi-téli nyomatok a kalocsai virághímzésekből táplálkoznak, de sem maguk a motívumok, sem a színük nem törekszik a népiességre.
A hagyományos mintavilág stilizálva és átalakítva illeszkedik a márka világába, koherens, modern ruhatár alapját alkotva.
Tomcsányi Dóra, a MOME divat- és textiltervezés szak oktatójaként fontosnak tartja, hogy a feladatkiírások között minél több alkalommal jelenjen meg inspirációként a kortárs magyar képzőművészet. Legutóbb például az alapképzés diplomafeladatánál egy hazai magángyűjtemény alkotásaiból inspirálódtak a hallgatók. Érdekes megfigyelni, hogy a fiatal generáció hogyan ülteti át egy képzőművész eszköztárát a saját munkáiba, és fogalmazza meg a szabászat, a struktúra és mintaképzés területén.
A fiatalok viszonyulása azért is érdekes, mert ez a generáció foglalkozik legtöbbet a környezetvédelem kérdéseivel, az öltözködés előállítása pedig a második legkörnyezetszennyezőbb iparág a világon.
Keszeg Anna Divat-újratervezés – A kortárs divat médiaműködései című kötetében például azt fejtegeti, hogy a mai túlmediatizált közegben, mit lehet még divatnak nevezni. Hiszen az mintha már nem az anyagról és az abból készített tárgyról szólna, sokkal inkább a médiának gyártott termékről. Éppen ezért kettéválik a témáról való gondolkodás. Az egyik oldalon a fast fashion kapitalista szemlélete, a tömeges termelés áll, míg a másikon a textilkísérletek, amelyek többek között arról szólnak, hogyan tudjuk az anyagot újra megszeretni.
Ugyanerre hívják fel a figyelmet a magyar tervezők is. Garam Judit szerint egy kis designermárka már önmagában is fenntartható, hiszen lassan, limitált darabszámban készülnek a ruhák, odafigyelve arra, hogy ne vesszenek kárba a textilek, sőt újrahasznosított anyagokat is használnak. Időtálló és előremutató termékeket hoznak létre, és a ruhák javításával is foglalkoznak. Cselényi Eszter megjegyzi: ha fiatal, hazai tervezőktől vásárolunk, az a fenntarthatóságot erősíti. A Celeni odafigyel az újrahasznosításra, emellett üzletük bezárásával arra szeretnék a vásárlóikat nevelni, hogy ne halmozzák a ruhákat, inkább egy-egy drágább, minőségi darabra költsenek, amely tovább hordható. Ezért pop-up alkalmakon találkozhat a márkával a vásárlóközönség. Tomcsányi Dóra figyeli a nemzetközi bemutatókat, a divatipar változásait, a jó és rossz példákat, hogy naprakész lehessen. A jövőbe tekintés szerinte nem azt jelenti, hogy átadjuk az irányítást a mesterséges intelligenciának, hanem az egészséges egyensúly megtalálását, amely során a múlt tradíciói és a kézművesség a modern technológiák alkalmazásával egészülnek ki.
