Bejárta az egész világot, de mindig Magyarországra vágyódott vissza

Ennek az írásnak nem az a célja, hogy akár egy száraz Wikipédia-szócikk, részletesen bemutassam Ferdinandy György életét évről évre, hanem hogy megkíséreljem ábrázolni, milyen ember is volt az író valójában, aki kétlaki életet élt Magyarországon és Amerikában, és mindkét nemzet legjobb karakterjegyeit sajátította el.

Budapest, 2017. szeptember 26. Ferdinandy György, József Attila- és Arany János-díjas író, költõ, kritikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár, a francia írószövetség és a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság tagja budapesti otthonában 2017. szeptember 26-án. MTI Fotó: Czimbal Gyula Fotó: MTI/Czimbal Gyula

Ezt követően rendszeresen összejártunk, hosszasan beszélgettünk és boroztunk – vagyis csak én, ő akkor már nem fogyasztott alkoholt – vele és a feleségével, María Teresa Reyesszel, olykor éjszakába nyúlóan. Természetesen elsősorban az irodalomról esett szó, tanácsokat adott, és mindig beavatott az éppen készülő novelláskötete rejtelmeibe.

Ferdinandy György. Fotó: Ulf Andersen

És egyébként soha nem hagyott fel az írással, minden nap tollat ragadott vagy az írógépét koptatta – az internet világa sosem szippantotta be –, áradt belőle a derű, az irigylésre méltó optimizmus, rengeteg könyvötlet motoszkált még a fejében. Betűkkel elképesztően jól fejezte ki magát és mesélte el a teljes életét, az érzelmi világát is őszintén megvallva, élőben kerülte a nagy kitárulkozást. Inkább olyan volt, mint egy nagypapa, akinek bármiről beszélhetsz, szeretettel és mély empátiával meghallgat. A legjobb hallgatóság, akinek a társasága is megnyugvással tölti el az embert.

Kétlaki életet élt, a nyarakat Budapesten, a teleket Miamiban töltötte, aztán a járvány miatt végül az óceán túlpartján ragadt. Így jött az ötlet, hogy látogassam meg amerikai otthonában. Nagyjából két hetet a kellemes, tóparti otthonában töltöttem a barátnőmmel 2023 augusztusában. Megmutatta a várost, elkísért az Everglades Nemzeti Parkba, és persze rengeteget beszélgettünk és jókat ettünk. Soha nem felejtem el, amikor Miami mellett beültünk egy tipikus argentin helyre valahol az autópálya szélén, empanadast rendeltünk, és az egy-két órás ottlétünk alatt a feleségével együtt összebarátkoztak a teljes személyzettel. Mindenki érezte, jó a közelében lenni.

És a gyászom ellenére is úgy érzem, egy hihetetlenül szerencsés ember volt: kalandos, rendkívül tartalmas és szeretetteli élete volt, olyan, aminél jobbat nem is kívánhatnánk magunknak.

Borítókép: Ferdinandy György (Fotó: MTI/Czimbal Gyula)