Az államfőválasztáson a felvidéki magyar közösség saját jelöltet állított Forró Krisztián, a Magyar Szövetség elnöke személyében. Bár a magyarok jelöltjének nem volt reális esélye a második fordulóba jutásra, Forró célja az volt, hogy a magyar közösséget érintő kérdéseket megjelenítse a szlovák nyilvánosságban, a felvidéki magyarok ilyen formában is láttassák jogos igényeiket, valamint egy sikeres államfőjelölti kampánnyal mobilizálják a felvidéki magyar választókat a június 8-i európai parlamenti választásra, demonstrálva a felvidéki magyar politika egységét. Forró kampányának központi üzenete volt, hogy az első fordulóban úgysem születik döntés, így március 23-án a magyarok nem államfőt választanak, hanem erejüket mutatják meg.
E célok csak részben teljesültek, mivel Forró Krisztián a vártnál jóval gyengébb eredményt ért el: 65 588 választópolgár adta voksát a magyar jelöltre, ezzel 2,9 százalékos országos részesedést ért el. Bár Forró ezzel az előkelő negyedik helyen végzett, dolgát pedig nem könnyítette meg, hogy korábbi évtizedek gyakorlatához képest sokkal jobban koncentrálódtak a szavazatok a két csúcsjelöltnél (Ivan Korčok és Peter Pellegrini az első fordulóban leadott szavazatok több mintegy nyolcvan százalékát szerezték meg!), az eredmény több szempontból is kudarcnak tekinthető.
Az ország lakosságának mintegy nyolc százalékát kitevő magyarság 2014-ben állított először jelöltet a szlovák köztársaságielnök-választáson Bárdos Gyula személyében, aki 5,1 százalékot ért el, 97 ezer szavazattal.
Öt évvel később Bugár Béla, a szlovák–magyar vegyespárt elnöke kudarcosan szerepelt; csupán 3,1 százalékot szerzett. A mostani eredmény ettől is rosszabb, amihez hozzájárult, hogy a magyarlakta területeken jelentősen elmaradt a részvételi arány az országos átlagtól. A legalacsonyabb részvétel a Komáromi járásban volt (33,7 százalék), de 37 százalék alatt teljesített a dunaszerdahelyi, rimaszombati, losonci, nagyrőcei és tőketerebesi járás is. Bár Forró Krisztián sok településen tudott győzni, csak a Komáromi és Dunaszerdahelyi járást nyerte meg, azonban eredményei ott is elmaradtak a várttól; a 71 százalékban magyarok által lakott Dunaszerdahelyi járásban csupán 34 százalék, a 65 százalékban magyar Komáromi járásban csupán 36 százalék szavazott a magyarok jelöltjére. Még rosszabb a helyzet, ha a magyarok által jelentős részben lakott városokat nézzük: Párkányban 27, Rimaszombaton tíz, Komáromban pedig csak 25 százalék szavazott Forró Krisztiánra.
Mit üzennek ezek az adatok? A felvidéki magyarok soha nem kaptak semmit a szlovák államfőtől, ekképpen pedig a köztársaságielnök-választást sem tekintik saját ügyüknek. A választói apátia azonban nem csak az államfőválasztáson mutatkozik: a magyar részvétel az elmúlt évek valamennyi választásán elmaradt a szlovák országos átlagtól, ideértve a magyar közösség sorsa szempontjából valóban sorsdöntő parlamenti választást is, ez pedig komoly kérdéseket vet fel.
A mostani, vártnál gyengébb magyar eredmény túlmutat Forró Krisztián személyén; a kudarc okai sokkal mélyebben gyökereznek, és szoros összefüggésben állnak a felvidéki magyar politika elmúlt két évtizedes vesszőfutásával. Az okok részben abban keresendők, hogy a szlovákiai magyarok egyre inkább igazodnak a többségi szlovák narratívákhoz. A felvidéki magyarság egyre kevésbé fogadja el a többségitől eltérő, nemzeti kisebbséghez tartozáson alapuló megközelítéseket. A magyarok jelentős része nem ment el választani, de a voksoláson résztvevők közül is sokan a szlovák jelöltekre szavaztak, jellemzően Ivan Korčok és Peter Pellegrini közül választottak. A többségi narratívákhoz igazodás hosszú távon a felvidéki magyar etnikai alapú politizálás létét veszélyezteti, és ennek egyik megnyilvánulási formája, hogy a szlovákiai magyar választók számottevő része a parlamenti választásokon is szlovák pártra szavaz.
A második fordulóban magyar szempontból nincs jó jelölt; korábban mindkét politikus fellépett a szlovákiai magyarság érdekeinek érvénesülése ellen, egyiküktől sem várhat sokat a közösség. Bár Peter Pellegrini jó kapcsolatot ápol a magyar kormánnyal, és Forró Krisztián is az ő támogatására szólította fel választóit (anélkül, hogy tárgyalt volna Ivan Korčokkal), a felvidéki magyarság szempontjából ez kevésé releváns. A felvidéki magyarok saját világnézeti preferenciáik alapján szavaznak majd a második fordulóban, bár nagy részük várhatóan távol fog maradni a voksolástól.
Magyar szempontból sokkal fontosabb a június 8-i EP-választás végkimenetele, hiszen a Magyar Szövetség fennmaradását is jelentősen befolyásoló tényező, hogy sikerül-e visszaszerezni a 2019-ben elveszített európai parlamenti mandátumot. A Forró Krisztiánra most leadott szavazatszám június 8-án egy harmincszázalékos országos választói részvétel esetén (2014-ben 13,05 százalék, 2019-ben 22,74 százalék volt a választási részvétel Szlovákiában az EP-választáson!) éppen ötszázalékos országos részesedést, ekképpen pedig az EP-mandátum visszaszerzését eredményezheti, azonban ilyen szűk előnyre nem lehet alapozni. Június 8-án a felvidéki magyarok egységpártja a létéért küzd. A szlovák politikusok – egységpárton belüli magyar kiszolgálóikkal – már a párt felosztásán dolgoznak, ezt pedig csak egy választási siker tudja megelőzni.
