Tárnok Balázs: Kudarc után, végső csatakiáltás előtt

Március 23-án tartották a szlovák államfőválasztás első fordulóját. A második fordulóba Ivan Korčok korábbi külügyminiszter, az „ellenzék jelöltje”, illetve Peter Pellegrini jelenlegi házelnök, a kormánypárti szociáldemokraták jelöltje jutott be; Szlovákia polgárai április 6-án közülük választanak köztársasági elnököt. Két világnézet és két egymással szembenálló politikai tömb csap össze, amelynek tétje ellenzéki szempontból, hogy az új államfő képes lesz-e ellensúlyozni Robert Fico hatalmát, és javítani az ország külpolitikai megítélését, kormányzati szempontból pedig, hogy sikerül-e stabilizálni a két legfőbb közjogi méltóság viszonyát, és a politikai káoszt okozó állam- és kormányfői viszályt fel tudja-e váltani a hatékony együttműködés időszaka.

Forró Krisztián, a Magyar Szövetség elnöke. Fotó: Illyés Tibor

Mit üzennek ezek az adatok? A felvidéki magyarok soha nem kaptak semmit a szlovák államfőtől, ekképpen pedig a köztársaságielnök-választást sem tekintik saját ügyüknek. A választói apátia azonban nem csak az államfőválasztáson mutatkozik: a magyar részvétel az elmúlt évek valamennyi választásán elmaradt a szlovák országos átlagtól, ideértve a magyar közösség sorsa szempontjából valóban sorsdöntő parlamenti választást is, ez pedig komoly kérdéseket vet fel.

A mostani, vártnál gyengébb magyar eredmény túlmutat Forró Krisztián személyén; a kudarc okai sokkal mélyebben gyökereznek, és szoros összefüggésben állnak a felvidéki magyar politika elmúlt két évtizedes vesszőfutásával. Az okok részben abban keresendők, hogy a szlovákiai magyarok egyre inkább igazodnak a többségi szlovák narratívákhoz. A felvidéki magyarság egyre kevésbé fogadja el a többségitől eltérő, nemzeti kisebbséghez tartozáson alapuló megközelítéseket. A magyarok jelentős része nem ment el választani, de a voksoláson résztvevők közül is sokan a szlovák jelöltekre szavaztak, jellemzően Ivan Korčok és Peter Pellegrini közül választottak. A többségi narratívákhoz igazodás hosszú távon a felvidéki magyar etnikai alapú politizálás létét veszélyezteti, és ennek egyik megnyilvánulási formája, hogy a szlovákiai magyar választók számottevő része a parlamenti választásokon is szlovák pártra szavaz.

A második fordulóban magyar szempontból nincs jó jelölt; korábban mindkét politikus fellépett a szlovákiai magyarság érdekeinek érvénesülése ellen, egyiküktől sem várhat sokat a közösség. Bár Peter Pellegrini jó kapcsolatot ápol a magyar kormánnyal, és Forró Krisztián is az ő támogatására szólította fel választóit (anélkül, hogy tárgyalt volna Ivan Korčokkal), a felvidéki magyarság szempontjából ez kevésé releváns. A felvidéki magyarok saját világnézeti preferenciáik alapján szavaznak majd a második fordulóban, bár nagy részük várhatóan távol fog maradni a voksolástól.

Magyar szempontból sokkal fontosabb a június 8-i EP-választás végkimenetele, hiszen a Magyar Szövetség fennmaradását is jelentősen befolyásoló tényező, hogy sikerül-e visszaszerezni a 2019-ben elveszített európai parlamenti mandátumot. A Forró Krisztiánra most leadott szavazatszám június 8-án egy harmincszázalékos országos választói részvétel esetén (2014-ben 13,05 százalék, 2019-ben 22,74 százalék volt a választási részvétel Szlovákiában az EP-választáson!) éppen ötszázalékos országos részesedést, ekképpen pedig az EP-mandátum visszaszerzését eredményezheti, azonban ilyen szűk előnyre nem lehet alapozni. Június 8-án a felvidéki magyarok egységpártja a létéért küzd. A szlovák politikusok – egységpárton belüli magyar kiszolgálóikkal – már a párt felosztásán dolgoznak, ezt pedig csak egy választási siker tudja megelőzni.