Időtlen helyen forgatta Pozsgai Zsolt a visegrádi királytalálkozóról szóló filmjét

A Vértes hegységben megbújó Majkpusztán áll a hazánkban páratlan, egykori kamalduli remeteség barokk épületcsoportja. A park közepén épült rendház a templommal és a tizenhét remetelakkal kedvelt kirándulóhely. Itt forgatja Pozsgai Zsolt Balázs Béla-díjas drámaíró, színházi és filmrendező a visegrádi királytalálkozóról szóló filmjét.

Gecse Ramóna és Crespo Rodrigo a forgatáson. Fotó: Kurucz Árpád

Az utolsó forgatási napon a remeteséghez vezető úton hamar felérünk a főbejárathoz a rekonstruált főkapun keresztül. A kamalduli rend előírásainak megfelelően az épületegyüttest fal veszi körül, amely elsősorban nem védelmi célokat, hanem a belső, szent terület külvilágtól való elzárását szolgálta. A hajdani konvent és a későbbi vadászkastély U alakú, emeletes épületében kaptak helyet a vendégszobák, illetve a kiszolgálóhelyiségek. Legszebb része az ebédlő, a gazdag stukkódíszekkel, freskókkal díszített refektórium. Ezekben a helyiségekben zajlik egy hónapja a forgatás.

Pozsgai Zsolt rendezőt kérdeztük a forgatáson. Fotó: Kurucz Árpád

– Olyan helyet kerestünk, ami nem középkori, nem reneszánsz és nem barokk, hanem kicsit időtlen

– árulja el Pozsgai Zsolt. A mesterséges intelligencia segítségével készült jelmezek is kortalanságot, a velünk élő történelmet sugallnak. A film nem történelmi képeslap, amely hűen követné mi történt a királytalálkozó időszakában, milyen ruhában jártak és hogyan viselkedtek az emberek, sokkal inkább a motivációk állnak a középpontban, illetve az esemény tanulságai.

Nem dokumentumfilm készült tehát a Nemzeti Filmintézet 353,75 millió forintos támogatásával, de a visegrádi együttműködés középkorra visszanyúló előzményeit szeretné bemutatni. Azt a történelmi eseményt dolgozza fel, amikor 1335 novemberében Károly Róbert magyar király kezdeményezésére tanácskozást tartottak Visegrádon III. Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh király és a fejedelemségek részvételével. A találkozó célja volt, hogy szövetséget kössenek a nyugati gazdasági és politikai túlsúly kiegyenlítése érdekében. A három király és az őrgrófok tárgyalásain részt vett Piast Erzsébet, Károly Róbert felesége is, aki kiváló politikusként sikeresen segítette férjét, illetve Csák Máté lánya, a fiatal szlovák Barcinka. A találkozó legnagyobb tétje volt megoldást találni a nyugati nagyhatalmaktól begyűrűző válság kivédésére, ugyanakkor a közös szövetségi lét fenntartására. A személyes sérelmek és a nemzeti ellentétek közepette kellett közös utat találni a kor bonyolult örökösödési és politikai viszonyai között.

– Eredetileg színdarabot írtam a királytalálkozóról

 – mondja a rendező. 

– Már akkor felmerült, hogy ebből filmet kellene csinálni, amelyet a visegrádi négyeket jelentő országokban bemutathatnak a televíziók. Három nemzet összefogása jelent meg már Károly Róbert idején is, amely példaértékű békét, anyagi és szellemi biztonságot hozott az országban. A visegrádi egyezmény létrejöttének apropóját ez a középkori megállapodás adta.

A Károly Róbert idejéből származó levelezések és útleírások szolgáltak forrásul Pozsgai Zsolt számára. Ebben az időben már a krónikaírók is dolgoztak. Kézai Simontól tudjuk, hogy Zách Felicián 1330. április 17-én hajtotta végre híres merényletét a király ellen. Karddal rontott az ebédhez készülődő uralkodói családra, megsebesítette Károly Róbertet és Erzsébet királyné jobb kezének négy ujját levágta. Pozsgai Zsolt szerint a jelenet benne lesz a filmben. A rendező színészcentrikus filmet szeret készíteni. A szerephez illő művészeket válogatott, akiket nem feltétlenül látunk nap mint nap filmen. Dolhai Attila alakítja Károly Róbertet, akit az Operett Színház színészeként ismerünk, de aki régóta szeretett volna prózai szerepet. Verebes István sziléziai hercegként közel negyven év után forgat újra. Fontos karaktert játszik többek között Fésűs Nelly, Horváth Csenge, Pindroch Csaba és Puskás Samu is.

Az utolsó forgatási napon a Barcinkát alakító Gecse Ramóna marosvásárhelyi színésznő és a szász herceget játszó Crespo Rodrigo Jászai Mari-díjas színművész, színigazgató szerelmi jelenetének lehetünk tanúi. A sejtelmes fények között játszódó alakítás kiváló színészi munkát tükröz.

– Régóta ismerik egymást, Drezdában találkoztak, még akkor, amikor Barcinkát apja férjhez akarta adni valaki máshoz. Nem sikerült a házasságkötés, mert Csák Máté királyságát nem ismerték el, de a fiatalok egymásba szerettek. Ritkán találkozhattak, ám szerelmük annál erősebb lett

– meséli Gecse Ramóna, hozzátéve, hogy karaktere fontos, mivel másik kultúrát képvisel és ősi erőt hordoz. Történetében jelentős Csák Máté és Károly Róbert egy korábbi vitája, illetve hatalmi helyzete saját népe számára. A színésznő bár eddig kevés filmben szerepelt – így hálás a rendezőnek a bizalomért –, könnyűnek érzi a szerepet, öltöztetőnője is megjegyezte, hogy olyan, mint Barcinka, hiszen harcias és szereti feszegetni a határokat.

– Remek szituációk vannak a filmben, sok elrejtett tényanyaggal, amely mégis rengeteg információhoz juttatja a nézőket. Olyan történelmi epizódok is kiderülnek, amikről nem tudunk vagy nem is tanítják. A magyar–lengyel barátság kialakulásának történetét is megismerjük a filmből. A folyamatos európai háborúk ellenére köttettek ilyen erős barátságok

– mondja el Crespo Rodrigo.

 Szabó Gábor operatőr. Fotó: Kurucz Árpád

– Nem megszokott megközelítésű történelmi film készül, mert nem tartjuk a korhűséget – teszi hozzá Szabó Gábor operatőr. – Egy nem létező idősíkon játszódik, stilizált jelmezek és díszletek között. Az 1300-as években járunk, de autó is szerepel a filmben. Nem gyertya vagy fáklya világítja be a tereket, ahogy ezt a történelmi filmeknél megszoktuk, mégis a fényekkel meg tudjuk mutatni a kor atmoszféráját. Nem naturális, realista megközelítés jellemző, hanem a történet szellemiségét teremtjük meg a képpel.

Az operatőrt a történelmi festmények inspirálták, amelyeken a festők erősen kiemelnek a környezetből a szereplőket, a mögöttük lévő sötét háttérből viszont alig dereng egy-egy részlet. 

A jelenség gyakran megfigyelhető például Rembrandtnál vagy Munkácsynál is. Szabó Gábor ezt a hangulatot próbálja világítással a filmben is megteremteni: a sötét háttérből tűnnek elő a szereplők. A fényképezés tehát nem a realitás fényeit követi, hanem festészeti megközelítést alkalmaz. Mindez különleges atmoszférájú filmet eredményez, amelynek utómunkái most kezdődnek, bemutatója ősszel várható.