Időtlen helyen forgatta Pozsgai Zsolt a visegrádi királytalálkozóról szóló filmjét

A Vértes hegységben megbújó Majkpusztán áll a hazánkban páratlan, egykori kamalduli remeteség barokk épületcsoportja. A park közepén épült rendház a templommal és a tizenhét remetelakkal kedvelt kirándulóhely. Itt forgatja Pozsgai Zsolt Balázs Béla-díjas drámaíró, színházi és filmrendező a visegrádi királytalálkozóról szóló filmjét.

Gecse Ramóna és Crespo Rodrigo a forgatáson. Fotó: Kurucz Árpád

Az utolsó forgatási napon a Barcinkát alakító Gecse Ramóna marosvásárhelyi színésznő és a szász herceget játszó Crespo Rodrigo Jászai Mari-díjas színművész, színigazgató szerelmi jelenetének lehetünk tanúi. A sejtelmes fények között játszódó alakítás kiváló színészi munkát tükröz.

– Régóta ismerik egymást, Drezdában találkoztak, még akkor, amikor Barcinkát apja férjhez akarta adni valaki máshoz. Nem sikerült a házasságkötés, mert Csák Máté királyságát nem ismerték el, de a fiatalok egymásba szerettek. Ritkán találkozhattak, ám szerelmük annál erősebb lett

– meséli Gecse Ramóna, hozzátéve, hogy karaktere fontos, mivel másik kultúrát képvisel és ősi erőt hordoz. Történetében jelentős Csák Máté és Károly Róbert egy korábbi vitája, illetve hatalmi helyzete saját népe számára. A színésznő bár eddig kevés filmben szerepelt – így hálás a rendezőnek a bizalomért –, könnyűnek érzi a szerepet, öltöztetőnője is megjegyezte, hogy olyan, mint Barcinka, hiszen harcias és szereti feszegetni a határokat.

– Remek szituációk vannak a filmben, sok elrejtett tényanyaggal, amely mégis rengeteg információhoz juttatja a nézőket. Olyan történelmi epizódok is kiderülnek, amikről nem tudunk vagy nem is tanítják. A magyar–lengyel barátság kialakulásának történetét is megismerjük a filmből. A folyamatos európai háborúk ellenére köttettek ilyen erős barátságok

– mondja el Crespo Rodrigo.

 Szabó Gábor operatőr. Fotó: Kurucz Árpád

– Nem megszokott megközelítésű történelmi film készül, mert nem tartjuk a korhűséget – teszi hozzá Szabó Gábor operatőr. – Egy nem létező idősíkon játszódik, stilizált jelmezek és díszletek között. Az 1300-as években járunk, de autó is szerepel a filmben. Nem gyertya vagy fáklya világítja be a tereket, ahogy ezt a történelmi filmeknél megszoktuk, mégis a fényekkel meg tudjuk mutatni a kor atmoszféráját. Nem naturális, realista megközelítés jellemző, hanem a történet szellemiségét teremtjük meg a képpel.

Az operatőrt a történelmi festmények inspirálták, amelyeken a festők erősen kiemelnek a környezetből a szereplőket, a mögöttük lévő sötét háttérből viszont alig dereng egy-egy részlet. 

A jelenség gyakran megfigyelhető például Rembrandtnál vagy Munkácsynál is. Szabó Gábor ezt a hangulatot próbálja világítással a filmben is megteremteni: a sötét háttérből tűnnek elő a szereplők. A fényképezés tehát nem a realitás fényeit követi, hanem festészeti megközelítést alkalmaz. Mindez különleges atmoszférájú filmet eredményez, amelynek utómunkái most kezdődnek, bemutatója ősszel várható.