A királynő nyakéke

Mint egy fehér lepel, hajnalban még köd borítja a Somló-hegyet, s ahogy virrad, majd kúszik fel a horizonton a nap, lassan tűnnek elő bazaltorgonái, várromja, majd házai, s legvégül aranyló sárga, itt-ott pirosba hajló szőlők levelei. Ez a föld sok titkot rejteget még, most egyet megmutatott. Egy aranyból készült „királynői” nyakéket, amely világszám lett.

Fotó: Varga Attila

– Érdekes, mindegy miből csinálom, de a gyermekek szeretik a krémleveseket. A sárgarépát kipiszkálják a csontlevesből, de ha megcsinálom krémlevesnek, úgy eszik, hogy nem győzök repetát osztani. A kifőtt tésztákat jobban szeretik, mint a sütött tésztákat: bolognai spagetti és a lasagne a kategóriák leginkább kedvelt étele.

Na és a traktor? Borbély Csaba int a piros masina felé: – Úgy vettem meg, hogy bár mindene rendben működött, de a motorja dög volt. Yammar a felépítmény, de tettem bele egy Kubuta motort. Szerencsém volt, mert egymillió helyett így a felébe sem került ez a japán öszvér.

Fotó: Varga Attila

A Somló tanúhegy, nem tartozik hegységhez, vonulathoz, sehová, sík területből emelkedik ki 431 méter magasra. Tízmillió éve még tenger hullámzott itt, most is találni földjében kagylóhéjakat, s egy vulkáni tevékenység hatására a kráter széléről kiömlő lávából emelkedett heggyé. Idővel megjelent az ember, s a hegy mellett fontos utak keresztezték egymást, rómaiak, kelták, avarok éltek itt.

Lázár Jenő a Magyar Tudományos Akadémia Antik tanulmányok című könyvében így értekezik: „A Somlyó kedves tanyája volt az ősembernek, természet adta előnyeinél fogva. Erről tanúskodik a leletek nagy száma, amely a neolith kortól végigvonul az őskor összes átalakulásain, a rómaiak korán, egész a középkor végéig. Nem merész az az állítás, hogy a Somlyó hazánk leggazdagabb lelőhelye, amely egymaga képes lett volna egész múzeumot megtölteni, ha csak egy félszázad év óta a szőlőmunkálatoknál véletlenség által feltárt sírleletek némi figyelemben részesíttetnek. Ha őskori leleteimre csak futó pillantást vetek, szembeötlőleg a hallstatti leletek dominálnak … Az emlékek nagy száma mutatja, hogy a Sümeg és a Balaton között elterülő vidéket is sűrűn lakták a korai vaskorban.”

Somlót mi, legújabb koriak mégis a boráról ismerjük. A hegy alapkőzete a bazalt, az ezt borító lyukacsos, salakszerű láva hasonló összetételű, mint a Vezúv. Szőlőit a hagyomány szerint még a rómaiak telepítették, az Árpád-korban említik először vincelléreit, de nagy a valószínűsége, hogy az itt megtelepült kelták is művelhettek szőlőket. Szent István királyunkhoz fűződik a vásárhelyi apácák letelepítése és birtokadományozása is. Bonfini említi, hogy Mátyás király visegrádi palotájában nagy ünnepek alkalmával a függőkért közepén lévő márványkútból somlói bor folyt, amit a hegy felső részénél töltöttek be a csővezetékbe.

A sárgás-zöldes színű somlói fehérbort, amit a vásárhelyi, jenői, szőlősi és dobai oldalon egyaránt termeltek, sok legenda vette körül az idők során. A bor fogyasztásának a fiú utódok nemzésére vonatkozó hiedelme olyan erősen élt a köztudatban, hogy – akár igaz, akár nem – Mária Terézia elrendelte az ifjú Habsburg főhercegeknek, hogy nászéjszakájuk előtt fogyasszanak el egy-egy pohár somlóit a királyi ház férfiágának megtartása érdekében.

Spiegelberg István borász, aki a Somló-hegyen lakik a Szent Ilona-dűlőben lévő házában, tíz évvel ezelőtt hozta a Somló-hegynek az első világhírt. A második pedig a mostani aranylelet.

Az amerikai Wine and Spirits Magazinban a világ legjobb kritikusai a híres top 100-as listájukat 1982 óta készítik, aki ide bekerül, annak neve lesz a világ borászai között. A díj olyan rangú, mint az Oscar a filmművészetben vagy a Michelin-csillag a gasztronómiában. Pontozzák a borokat is, illetve az átlagban magas minőségű italokat előállító borászatokat díjazzák. 2014-ben Spiegelberg István egyszemélyes borászata bekerült a világ legjobbjai közé.

A kápolna melletti teraszos kávézó és étterem kövezetéről a lehullott faleveleket sepregeti egy alkalmazott. A tulajdonos, Spiegelberg István mutatja nekem a pompás kilátást. Magyar édesanyja és német édesapja a hatvanas években a Balatonnál ismerkedett meg, és ő Kelet-Berlinben született magyar állampolgárként (NDK-állampolgár nem volt), és gyerekként sokat üdült Somlójenőn a nagymamájánál. Elektromechanikusként húszévesen Budapesten, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesénél dolgozott színpadi hangosítóként, később Münchenben az autóiparban kötött ki, s a BMW-nél többféle munkakörben aprólékosan megismerte a gyártási technológiát, végül tesztsofőr lett.

Közben már 1993-ban vett egy pincét Magyarországon, a Somló-hegyen, és csak nyaralni akart. A hegyen található kilátónál lovat lehetett bérelni, naponta körbelovagolta a hegyet. Sokan felfigyeltek a kalapos fiatalemberre, meg-meghívták egy pohárka borra. Végigkóstolta a hegy pincéinek borait, majd elkezdett szőlészkedni. 2004-ben palackozta az első borát, de hat év múlva, 2010-ben, a nemzetközi zsűrijű Pannon bormustrán már győztes lett a furmintja a száraz fehér kategóriában.

A 2014-es világszintű elismerés időszakában a bora nyilvánvalóan jó fogadtatásra lelt, több amerikai Michelin-csillagos étteremben, San Francisco, New York és Los Angeles legjobb borbárjaiban is kínálták nedűjét.

Gyakran permetez tengeri algával. Lisztharmat ellen is egyedi keveréket használ: a szőlőfürt mindkét oldalát lemossa magas nyomású szappanos vízzel. Nem mindent ő talált ki – mondja, olvassa a biotermesztők német és angol szakirodalmát. Évi termésének fele az USA-ba, Svájcba, Angliába, Hollandiába, Németországba és Japánba megy. És most ez az arany nyakék lelet is tovább aranyozza a Somló hírét! – Mindenhol van, csak nincs aki kiássa – vélekedik. Ő maga úgynevezett orsógombokat talált.

Ha már a történelem mélységét érezzük most a dűlőutak mentén, mond azért valamit, ami egyáltalán nem vicces. Ma már annyi adminisztrációja van egy borásznak, hogy nincs ideje kimenni a szőlőbe. A Római Birodalom is azért bukott meg, mert azt adminisztrálták, hogy mit dolgoztak volna. Pedig a borászok életét a Covid is megnehezítette. Már nem beszélgetnek az emberek, hanem inkább a mobiltelefonjaikat nyomkodják. A beszélgetéshez illett, s gyakran kellett a bor, a mobiltelefonozáshoz viszont senkinek sem szükségeltetik.

A késői bronzkor és a kora vaskor a Somló vidékén elnevezésű kutatási program 2023-ban kezdődött a Somló-hegyen. Régészeti önkéntesek és egyetemi hallgatók segítették a munkát. Fordulópont volt, amikor Király Krisztián régészeti önkéntes fémkereső műszere jelzett, és apró bronz ékszerekre bukkant, majd továbbra is jelzett, és végül a Magyar Nemzeti Múzeum régészei egy kerámiatállal lefedett korsót találtak, amely a gyönyörűen kidolgozott arany nyakéket is tartalmazta.

Király Krisztiánnal Rum községben, egy cukrászdában találkozom. Kétgyermekes családapa, a kislány most lesz négy-, a fia hétéves, ő már szívesen jár a földekre az apjával. Egy helyi mezőgazdasági telepen karbantartó, a villanyszerelés, vízszerelés, raktározás is az ő reszortja.

– A pecát cseréltem le a fémkeresőzésre. Gyermekkoromtól horgásztam, s területi engedélyeket váltva jártam a környéket. Voltak nagy fogásaim, a Farkincás-tóban 22 kiló 45 dekás pontyot fogtam. Visszaengedtük a vízbe, hiszen az egy hallal telepített sporthorgász tó.

A történelmi érdeklődésű férfi 2021-ben kitalálta, hogy fémkeresőzni szeretne. Hogy egy készüléket vásárolhasson, hónapokon át a helyi napilapot hordta ki munka előtt.

– Amikor céges ügyben Budapestre készültem, akkor aznap kettőkor keltem, hogy kivigyem az újságokat. Ketten voltunk a munkára, így a fél falu hozzám tartozott. Végül szívem vágyaként megvettem a műszert kétszázezer forintért. Beugró modell.

Király Krisztián 2022-ben együttműködési szerződést kötött a szombathelyi múzeummal, majd felkeresett földtulajdonosokat, a hozzájárulásukat kérve, hogy keresőzhessen a földjeiken. Az Örökségvédelmi Hivataltól is engedélyt kért, hogy hivatáshoz nem kötött fémkereső műszert használhasson. 

– Régi térképeket vetek össze mai térképekkel, de a falusi mondák is sok meglepetéssel szolgálnak régi malmokról, háborús cselekményekről. Rumra, Kámra, Rábatöttösre vannak engedélyeim, de idén fel tudtam venni a kapcsolatot az erdészettel is, így tizennégy település környékére, ha van időm, kimehetek.

Egy naplót vezet arról, hogy mikor merre járt. A múzeumnak öt-hat keresés után, egyben szokott jelenteni, simítós-légzáras zacskóban viszi be a leleteket.

– A Somló már nagyon régóta a szívem csücske, gyermekkoromtól sokat jártunk kirándulni oda, és ha a fővárosba, Veszprémbe vagy a Balatonhoz megyünk, mindig látom. Olvastam a közösségi portálokon, hogy régészeti önkénteseket keresnek a Somló-hegyi ásatásokra az ország egész területéről. Ez 2022 végén volt, s én 2023. január 28-án, micsoda időben – hiszen mínusz három fokban szinte vízszintesen esett a hó – az első kutatásomon lándzsahegyet találtam. Adott ponton találkoztunk a nemzeti múzeum régészeivel, s a szakmai szabályok ismeretében segítettük a feltárást. Később, már rekkenő hőségben, 2024. június 30-án több tárgy is felbukkant egy lelethelyen, ezt már szakmailag depónak hívják. Ha két tárgy tűnik fel egy gödörben, akkor szólni kell a kutatást szervező vezető régésznek. Így találtak a lefedett korsóra. Kiszedték a földből, és Veszprémbe vitték CT-vizsgálatra a Pannon Egyetemre. A több ezer gomb, sarlótöredék, karperecek, függők mellett ott volt az arany nyakék. Van, aki azt mondta itt a faluban, hogy beírtam magamat a történelembe.

– Ezt érzi?

– Titokban talán. Az nagyon nagy dolog, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum önkéntese lehetek. Amit találtam, az a somlói ásatások során a hetedik depó volt. Révész, Budai, Rózsás, Dékán, Papp, jut eszembe azoknak az önkénteseknek a neve, akik találtak még depókat. A Somlón együtt keresni kitűnő közösségi program. Más kereső is jelzett volna, de nagyon sok múlik azon, hogy az ember hogyan nőtt össze az általa használt műszerrel. És én összenőttem! Hiába van félmilliós gépem, ha nem tudom használni. A Somló különben is eléggé nehéz terep fémkeresős szempontból, a vulkanikus kőzet és a föld sokszor megtréfálja az embert. Nem tompít, hanem inkább összevissza csipogtat. Sokféle hangot képes kiadni, olyan mint az orgona.

– És a nyakéket megnézte?

– Az egész család ott volt a fővárosi megnyitón. Állítólag csonttal és fával ütötték bele a mintákat. Gyakorlatilag két csokitojás papírja egybeforgatva, amely háromezer éven át érintetlen maradt. Hogyan?

– A felesége nem mondta, hogy pont egy ilyen nyakékre vágyott?

– Nem mondta, de lehet, hogy gondolta – nevet nagyot. 

Ez a kincs a legjobb helyen van. Ennél nagyobb jutalom nincs: a múltból a jövőbe került.

*

„Ez a felfedezés nemcsak Magyarország, hanem az európai régészet számára is jelentős mérföldkő, hiszen új betekintést nyújt a bronzkori elit kultúrájába és annak szimbólumaiba” – írták valahol. Az arany nyakéket a Magyar Nemzeti Múzeumban lehetett megtekinteni november elejéig a Seuso-kincsek melletti teremben, és bizonyára véglegesen is méltó helyre fog kerülni.

A királynő nyakéke? A hegy hozott egy új legendát. A somlói táj varázslatos, a bora tüzes. Somló, a történelmi borvidék még több eséllyel lehet jelen a világpiacon. Bár a somlói táj varázsát, a bor tüzességét Vörösmarty Mihály, Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel, Mikszáth Kálmán és Hamvas Béla is megénekelte, ezúttal Szalay Károly verséből idéznék, mert most november elején ez a hangulata a hegynek. És így telt el az arany nyakék elrejtése és megtalálása közötti háromezer év!

A Somló sárgás, pirosba öltözött,

táncolgat már a szél a fák között,

s úgy éjszakánként szörnyen didereg.

Hullanak a fáradt levelek,

hogy új életnek érlelője légyen,

a kusza ágak foltos köntöse,

gondolkozik az ősz, hogy jöjjön-e?

Borítókép: A Somló-hegy (Fotó: Varga Attila)