A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) elnöksége 2003 augusztusában úgy döntött, hogy népszavazást kezdeményez arról, hogy a külhoni magyarok kérelem alapján magyar állampolgárságot nyerhessenek. Szeptemberben az Országos Választási Bizottság (OVB) jóváhagyta az MVSZ határon túli magyarok kettős állampolgárságának megadását célzó népszavazási kezdeményezése aláírásgyűjtő íveinek mintapéldányát. A kérdés: „Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással magyar állampolgárságot kapjon az a nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a magyarigazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?” 2004 júliusában az MVSZ több mint 320 ezer aláírást adott le az OVB-nek, amelyek közül több mint 274 ezret hitelesített is, ennek nyomán pedig 2004. december 5-én kiírta a népszavazást.
2004. november 12-én került sor a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) nyolcadik ülésére, amelyen Mádl Ferenc köztársasági elnök a határon túli magyaroknak a magyar állampolgárság megadását a történelmi igazságtétel lehetőségének nevezte, valamint fölszólította a magyarokat, hogy „szavazatukkal vállaljanak közösséget a határon túli magyarokkal”. Az ülésen részt vevő magyarországi és határon túli pártok és szervezetek közös nyilatkozatot fogadtak el a kettős állampolgárság intézményének szükségességéről, amit azonban a Magyar Szocialista Párt (MSZP) és a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) nem írt alá.
A 2004. december 5-i népszavazás kettős állampolgárságról szóló része eredménytelen volt. A szavazáson megjelentek 51,55 százaléka igennel, 48,45 százaléka nemmel szavazott. Az igen szavazatok aránya nem érte el az összes potenciális szavazat 19 százalékát. A szavazás azonban csak akkor lett volna eredményes, ha a szavazók fele vagy legalább az összes választópolgár legalább 25 százaléka plusz egy fő azonos módon szavaz.
Bolgár György újságíró Mennyire esszük forrón? című, a Népszavában (2004. november 5.) közölt írásának első egységében a népszavazás politikai képletét, amely szerinte „a szokásos magyar kásahegyet növeli csak”, a következőképpen határozta meg. A referendum kezdeményezőinek pozíciójából: aki igennel szavaz, az „hazafi”, aki pedig nemmel, az hazaáruló. „Mindnyájunknak el kell menni, hirdeti szórólapján a Magyarok Világszövetsége, és nekünk elég csupán hozzágondolni, hogy éljen a magyar szabadság, éljen a haza, máris tudjuk, mi a kötelességünk. Aki magyar, aki hazafi, az szavazni fog, méghozzá arra, hogy a határon túl élő magyarok (egész pontosan: külhonba kényszerített testvéreink) kedvezményes eljárással kaphassanak magyar állampolgárságot. És aki távol akar maradni a népszavazástól, esetleg nemmel kívánna szavazni, az nem magyar, nem hazafi, nem fáj neki Trianon, nem akar igazságot, hanem utolsó hazaáruló. Ilyen egyszerű a képlet. Sőt még egyszerűbb. A szocialisták és a szabad demokraták a hazaárulók, na” – írta Bolgár.