A csatahajók királynője

Egészen a második világháborúig a csatahajók alkották a tengeri nagyhatalmak hadiflottáinak a legerősebb csapásmérő egységeit. De éppen a második világégés nagy, és elsősorban a csendes-óceáni hadszíntéren lezajlott tengeri ütközetei bizonyították be végleg, hogy e büszke óriások felett eljárt az idő: a tengeri hadviselésben ugyanis 1942-től kezdve a repülőgép-hordozók vették át fokozatosan a csatahajók szerepét.

2026. 03. 27. 5:10

A világháborús harctéri tapasztalatokból kiindulva az 1945 utáni években a legtöbb tengeri nagyhatalom végleg nyugdíjba küldte az igen költséges fenntartású csatahajóit, egy kivétellel: az Egyesült Államok haditengerészete ugyanis úgy vélte, hogy az utolsó generációs modern csatahajóinak, az Iowa osztály valaha épített legkorszerűbb nehéz felszíni egységeinek a jövő háborúiban is meglesz még a maguk szerepe. Az Iowa osztálynak, a haditengerészet történetében a legutolsó és egyben a legmodernebb csatahajóosztálynak a szolgálatba állítását az Egyesült Államok és Japán között a Csendes-óceánon dúló háború igényei hívták életre.

Az eredeti tervek szerint az Iowa osztályba hat szupermodern felszíni egység tartozott volna, de ebből végül csak négy épült meg és került bevetésre a második világháború csendes-óceáni hadszínterén: az osztály elsőként vízre bocsátott névadó egysége az USS Iowa, az USS New Jersey, az USS Missouri és az USS Wisconsin.

E négy óriás közül az 1944. január 29-én vízre bocsátott és 1944 júniusára felszerelt USS Missouri lett a leghíresebb, amely már 1944 nyarától részt vett az amerikai partraszálló hadműveletek támogatásában a Csendes-óceáni flotta felszíni egységeként.

Az 57 540 tonna bruttó vízkiszorítású, 270,8 méter hosszú és a legszélesebb pontján több mint 33 méter övszélességű rendkívül áramvonalas hadihajó a meghajtását biztosító a négy General Electric turbinának köszönhetően minden kortárs ellenséges csatahajónál sokkal gyorsabb volt; a csúcssebessége elérte a 32,5 csomót, vagyis a 60,2 km/órás sebességet.

De a Missourinak nemcsak a sebessége, hanem fegyverzetének pusztító tűzereje, valamint a páncélvédettsége is rendkívülinek számított. Fő fegyverzetét kilenc, három forgatható páncéltoronyban elhelyezett 40,6 cm-es kaliberű ágyú alkotta, amelyekből több mint egytonnás tömegű lövedékek voltak kilőhetők 27 kilométeres hatásos tűztávolságra. A csendes-óceáni háború tapasztalatait felhasználva, az Iowa osztály egységeit rendkívül hatékony légvédelemmel is ellátták. Az USS Missouri fedélzetén húsz 12,7 cm-es, nyolcvan 4 cm-es légvédelmi ágyú, továbbá hatvan 20 mm-es légvédelmi gépágyú onthatta egyszerre lövedékek ezreit a csatahajót támadó japán harci repülőgépekre. A felderítést és a tűzvezetés pontosságát a rendkívül nagy teljesítményű optikai sztereó távmérőkön kívül a kor legmodernebb haditengerészeti fedélzeti radarjai biztosították az USS Missourinak. A hatalmas csatahajón közel 2000 haditengerész szolgált. A csatahajó passzív védelméről a kivételesen vastag övpáncélzata gondoskodott. A hadihajó különösen sérülékeny részeit, így többek között a gépházat, az üzemanyagtartályokat és a lőszerraktárakat, valamint a parancsnoki hidat és a lövegtornyokat 302, továbbá 492, 290 és 150 mm-es vastagságú rétegelt páncéllemezek védték. A páncélvédettséget úgy tervezték meg, hogy az akkori világ legnagyobb fedélzeti lövegeivel felszerelt japán Jamato-osztály 46 cm-es lövegeiből 27 és 16 kilométeres távolságból kilőtt gránátjainak is képes legyen ellenállni.

Okinawát ágyúzta és a kamikázék sem tudták elpusztítani

Az USS Missouri testvérhajói közül az USS Iowa William (Bill) Halsey tengernagy zászlóshajójaként, valamint az USS New Jersey részt vettek a haditengerészet történetének utolsó nagy felszíni egységek közötti csatájában, az 1944 októberében a Fülöp-szigeteki Leyte-öbölben lezajlott tengeri ütközetben is; az USS Missouri ekkor még tartalékként várakozott az esetleges bevetésre amire a japán császári flotta megsemmisítő veresége miatt végül nem került sor. A Csendes-óceáni flotta felszíni egységeként az USS Missourit 1945 márciusától a japán szigetek ellen tervezett nagyarányú partraszálló műveletek fedezésére, az amerikai tengerészgyalogság tűztámogatására osztották be. E hadművelet keretében az USS Missouri a két testvérhajójával, az USS Wisconsin és az USS New Jersey csatahajókkal együtt 1944. március 24-étől a második világháború egyik legvéresebb csendes-óceáni hadművelete, az okinawai partraszállás előkészítése során a 40,6 cm-es főlövegeivel lőtte a sziget japán védelmi állásait.

Az Okinawáért folytatott öldöklő küzdelemben 1945. április 11-én az USS Missourit egy japán öngyilkos pilóta, egy kamikáze rongálta meg amikor a robbanóanyaggal megtöltött gépével a csatahajóba csapódott.

Április 16-án egy újabb kamikáze akció okozott kisebb károkat a csatahajóban. Az USS Missouri a hadihajó kivételesen erős páncélzata miatt e kamikáze támadások ellenére sem szenvedett el komolyabb, helyreállíthatatlan sérüléseket és ennek köszönhetően 1945 júliusában más nagy csatahajókkal együtt már közvetlenül a japán partvidékét lőtte. A hirosimai és nagaszaki atomtámadás után 1945. augusztus 15-én Hirohito császár bejelentette, hogy Japán kapitulál, így a főszigetek rendkívül sok áldozattal együtt járó és várhatóan még több hónapig elhúzódó inváziója elmaradt. Az USS Missouri 1945. augusztus 27-én futott be a Tokió előtti Sagami-öbölbe. Az addigi rövid, de eseményekben dús pályafutása során már sokat látott csatahajó ez alkalommal történelmi jelentőségű esemény színhelye lett: 1945. szeptember 2-án Douglas MacArthur tábornok, a Japánt megszálló amerikai csapatok, továbbá Chester Nimitz tengernagy, a Csendes-óceáni Flotta parancsnoka az USS Missouri fedélzetén fogadta a japán kormány küldöttségét, akik itt írták alá a csendes-óceáni, és egyben a második világháború végét jelentő kapitulációs okmányt.

Harminc év után ébredt fel ismét Csipkerózsika-álmából a veterán csatahajó

Lugas
(150813) -- BEIJING, Aug. 13, 2015 (Xinhua) -- File photo taken on Sept. 2, 1945 shows Japan's surrender ceremony aboard the United States Navy battleship USS Missouri anchored in Tokyo Bay.
On Aug. 15, 1945, Japanese Emperor Hirohito delivered a recorded radio address to the nation, announcing the surrender of Japan in World War II, one day after Japan declared its acceptance of the provisions of the Potsdam Proclamation jointly issued by China, the United States and Britain on July 26, 1945, with the Soviet Union joining later.
The proclamation, which radicated Japan's crimes of aggressions during WWII and determined the principles under which Japan is required to behave after the war, is an important document for laying the foundation for the post-war world order and safeguarding peace in Asia and the rest of the world.
More than 35 million Chinese were killed or injured in the war of resistance against Japanese aggression, accounting for one-third of the total casualties of all countries during WWII, according to incomplete official statistics.
Admitting its historical aggression and reflecting on the responsibility for war is a precondition for Japan to reconcile with its Asian neighboring countries that suffered under its military campaigns in WWII. (Xinhua)(mcg) (Photo by Xinhua via AFP) — Japán tárgyalódelegációja a Missouri fedélzetén a háborús kapitulációkor. Fotó: AFP/XINHUA

Az USS Missouri alig öt évvel a második világháború befejeződése után ismét megmutathatta lövegeinek félelmetes erejét; a csatahajó ugyanis részt vett az 1950-ben kitört koreai háború harcaiban. Az 1953-as fegyverszüneti megállapodás megszületése után azonban kivonták a szolgálatból, de számos más társától eltérően ez nem volt végleges, mert nem szerelték le, hanem tartalékállományba helyezték. Majd három évtizedig tartó Csipkerózsika-álom után, 1983-ban azonban ismét életre kelt a veterán csatahajó. A hidegháborús korszak utolsó évtizedének elején, a hetvenes évek enyhülése után ismét sötét viharfellegek kezdtek gyülekezni a nagyhatalmi politika horizontján; a szovjet SS-20-as ballisztikus atomtöltetes rakéták kelet-németországi telepítése, a KAL 007-es dél-koreai utasszállító lelövése, és Reagan amerikai elnök csillagháborús tervei miatt ismét kiéleződött a szembeállás a két katonai szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Ennek jegyében a Reagan-adminisztráció elrendelte az USS Missouri reaktiválását.

A hatalmas hadihajó jelentős modernizáción esett át; a csöves légvédelmét leszerelték, korszerű BGM-109 Tomahawk robotrepülőgépekkel, rakétavetőkkel, modern elektronikus felderítő és zavaró rendszerekkel szerelték fel. A hadihajó fő lövegeit azonban érintetlenül hagyták, az óriási fedélzeti ágyúkat felújították és korszerű radarirányítású célravezető rendszerrel szerelték fel.

Noha a hidegháborús fenyegetés megszűnt, de 1991 elején új konfliktus robbant ki a Közel-Keleten, a koalíciós erők és az Irak közötti háború. A Sivatagi Vihar hadműveletben az USS Missouri is részt vett; a történelemben ekkor dördültek el utoljára egy már a második világháborúban is szolgált csatahajó fő lövegei. A Missouri iraki harckocsi és csapatösszevonásokat, utánpótlási vonalakat lőtt félelmetes fedélzeti ágyúival. A második világháború büszke veteránját 1991 után ismét kivonták a szolgálatból, és 1998-ban végleg törölték az US Navy hadrendjéből. A leghosszabb ideig szolgált csatahajó ma a hawaii Oahu szigetén állomásozik múzeumhajóként, mint a történelmi idők sokat látott tanúja és becses haditengerészeti ereklyéje.

Borítókép: A Missouri napjainkban, múzeumhajóként (Fotó: Marco GARCIA / AFP)