A szélsőbaloldal nem tárgyal a kabinettel

Horthy Miklós kormányzó megnyitja a nagy külföldi érdeklődéssel kísért Budapesti Nemzetközi Vásárt, amelynek célja az, hogy a Nyugat és Kelet között közvetítse a kereskedelmi kapcsolatokat. A szélsőbaloldal nem vesz részt a Bethlen István miniszterelnök által kezdeményezett pártközi konferencián, holott a szocialisták szorgalmazták a leghangosabban a titkos társaságok elleni harcot. A Házban a baloldal közbeszólásokkal igyekszik megzavarni a kormányfőt, aki leszögezi: ha egyes vállalatoknak nem nyújtanának segítséget, azok beszüntetnék működésüket, aminek a munkások is kárát látnák.

Nagy nemzetközi várakozás előzi meg és kiemelt figyelem övezi a hamarosan megnyíló Budapesti Nemzetközi Vásárt – írja meg Az Est április 14-én. Mint beszámolnak róla: „A vásár iránt napról napra fokozódik az érdeklődés. Ma kaptunk jelentést Konstantinápolyból arról, hogy Angorából, Szmirnából, Konyából és Konstantinápolyból nagy csoport török kereskedő, ügyvéd és képviselő indul különvonaton Budapestre, egyenesen a nemzetközi vásárra. […] A török csoporttal együtt itt lesz Budapesten az egész Balkán. A legnagyobb számban Jugoszlávia képviselteti magát. Belgrádból ezerötszáz főnyi iparos és kereskedő csoport érkezését jelentik. Külön vonatok jönnek majd Romániából és két nagy személyszállító gőzös hozza a vásárra a bolgár kereskedőket.

 A kereskedelmi és iparkamara tehát remélhetőleg eléri célját: a Balkán kereskedői a Budapesti Nemzetközi Vásáron szerezhetik meg erre az esztendőre a Nyugat áruit.”

Április 18-án Az Est már a megnyitóünnepségről tudósít riportjában. „A tavaszi esőben egyszerre kivirultak az Iparcsarnok környékén a Liget fái, ahol most délelőtt tíz óra tájban több ezer ember áll és várja a XX. nemzetközi vásár megnyitását és a kormányzó érkezését. Messziről különös, sőt zűrzavaros dolognak látszik az Iparcsarnok és környéke a körülötte felsorakozó pavilonokkal, árusító helyekkel, reklámtáblákkal. Kopácsolás, gőzsípolás zaja hallatszik: még dolgoznak a különböző árusító helyeken, de már zakatolnak is a gépek, amelyeket működésben fog látni a közönség. […] Reggel nyolc óra tájban rengeteg sok zászlót, virágot hordtak ki az áruvásár területére, hogy pompázó színben fogadják a kiállítás vendégeit. A kormányzó részére a zenekar emelvényét tartották fenn, itt gyülekeztek a hivatalos személyiségek és előkelőségek.” A kormány tagjai, a nemzetgyűlés, a külképviseletek és a nagy állami szervezetek, cégek vezetői itt hallgatják meg Horthy Miklós megnyitóbeszédét, s előtte Belatiny Artúrnak, a kamara elnökének köszöntőjét, aki elmondja, hogy a vásár már születésének huszadik évfordulóját ünnepli, s ez idő alatt „vált a mai nagyszabású intézménnyé, amely már külföldi vonatkozásokban is jelentős helyet vívott ki magának”. 

A kormányzó arról beszél: a BNV a húsz év alatt „szervesen beilleszkedett gazdasági életünkbe és nehéz viszonyok között is meggyőzően igazolta az intézmény életrevalóságát és szükségességét. Évek óta figyelemmel kísérem ezt az intézményünket és megelégedéssel látom mind nagyobb mértékben való kibontakozását. Különös örömmel hallok arról a jelentős érdeklődésről, amely a vásár iránt a külföld számottevő gazdasági köreiben is megnyilvánul.

Úgy fogalmaz Horthy Miklós: „Hiszem és remélem, hogy az idei árumintavásár újból igazolni fogja a magyar ipar fejlődését és egyúttal eleget fog tenni a nemzetek közötti gazdasági kapcsolatok megteremtése és megszilárdítása tekintetében a hozzáfűzött reményeknek.” A lap megírja: „A kormányzó kézfogással és néhány szóval üdvözölte először az osztrák ipari és kereskedelmi kamara megbízottját, majd a német, a török, román s bolgár megbízottakat. Majd körsétán, kíséretével együtt megtekintette az egész kiállítást.”

 

A szélsőbal nem vesz részt a pártközi konferencián – adja hírül a Nemzeti Ujság április 15-én. Mint közlik, az értekezletre a meghívót már postázta a Ház elnöke, Szcitovszky Béla, és bár nincs megállapított napirend, számítanak rá, hogy minden aktuális kérdés terítékre kerül. „Elsősorban a költségvetés tárgyalása, amelynek június elejéig be kell fejeződnie, hogy a miniszterelnök a már letárgyalt és elfogadott költségvetésre való hivatkozással kérhesse Genfben a pénzügyi ellenőrzés megszüntetését.” A Bethlen István kezdeményezésére létrejött fórumon azonban nem minden frakció képviselteti magát, a szocialisták elzárkóznak tőle. „A szélsőbaloldal azonban ma este mégis úgy határozott, hogy nem tesz eleget a nemzetgyűlés elnökének a meghívásának és nem vesz részt a holnapi pártközi konferencián.” A lap szerint ez a következetlenség még tőlük is szokatlan. 

Ők szorgalmazták ugyanis a leghangosabban a titkos társaságok ellen való harcot és siettek eredménynek elkönyvelni a miniszterelnöknek azt a kijelentését, hogy a titkos társaságok ügyében pártközi értekezletet hívnak össze. A pártközi értekezlet itt van és a szélsőbal nincs sehol. Vagy nem érdeklik többé a titkos társaságok, vagy pedig – és valószínűleg ez lesz a nemzetgyűlés elnökéhez címzett levelükben – ezzel a kormánnyal még tárgyalni sem akarnak.

A húsvéti szünetet követően ismét ülésezik a T. Ház, amelyről a Budapesti Hírlap április 16-án úgy ír: az ülés iránt „csak a jobboldalon nyilvánult meg nagy érdeklődés – több mint száz egységes párti volt jelen – a baloldal padsorai üresek voltak és csak a szocialisták vonultak föl csaknem teljes létszámban. Még a karzatokon is alig volt közönség. Az ülés mindössze egy óra hosszig tartott. Napirenden csak a további teendőkről való határozathozatal szerepelt.” Felszólal Bethlen István miniszterelnök, aki „vázolta azokat a fontos feladatokat, amelyek a nemzetgyűlésre várnak és elmondotta, hogy mivel kívánja a kormány foglalkoztatni a Házat. 

A szocialisták sűrű közbeszólásaikkal igyekeztek Bethlent megzavarni, mire a miniszterelnök gúnyosan megjegyezte, hogy úgy látszik, nagy a harci kedv a baloldalon.” Kabók Lajos szocialista képviselő ugyanis kijelenti: „Ha a kormány elhagyta volna a helyét, a munkanélküliség megszűnt volna.” 

Miután nem engedélyezi a házelnök a beszéd idejének meghosszabbítását, úgy foglal állást: eszerint „a nemzetgyűlés előtt nem lehet az ország nyomoráról beszélni”. Bethlen azzal reagál: ha nem segítettek volna meg egy bizonyos céget, „éppen a munkások szempontjából is katasztrofális következményekkel járt volna, mert az ország közhitelébe vetett bizalomnak a megrendítésével és a vállalatok munkájának beszüntetésével járt volna és azokat a súlyos tüneteket, amelyeket a képviselő úr fölemlített, erősítette és gyarapította volna. A vállalat kénytelen lett volna üzemét beszüntetni.”

Borítókép: A Budapesti Nemzetközi Vásár 1936-ban, háttérben az Iparcsarnok épületével ( Fotó: Fortepan )