Elvárták az önkritikát a későbbi Nemzet Színészétől

Bessenyei Ferenc az 1956-os forradalom és szabadságharc idején már október 23-án résztvevője volt az eseményeknek. Elegendő csak megemlíteni, hogy a Bem téri demonstráción ő szavalta a Szózatot. Később is komoly szerepet töltött be. A forradalom melletti kiállása komoly hatást gyakorolt kollégáira is.

Itt nem arról volt szó, állította Bessenyei, hogy konfliktusba került volna a darabban általa játszott személlyel éppen a saját 1956-os múltja miatt. Ehelyett a pártlapban egy olyan színművész rajzoltak meg esetében, akinek a forradalomban (a kádári szövegkörnyezet szerinti „ellenforradalomban”), nyújtott szereplése miatt kellett megküzdenie, Joó András párttitkár megformálása közben, saját magával.

Úgy tűnik: az MSZMP kultúrpolitikai vezetői egy önnön lelkiismeretével küzdő korabeli sztár portréjába sűrítették az ’56-os múlt általuk elképzelt olvasatát. 1959-ben már eléggé a nyeregben érezhették magukat ahhoz, hogy a társadalom elé olyan példaképet állítsanak, amely reményeik szerint olyanoknak is lelkiismereti válságot okozhat, akik még mindig szimpatizáltak a forradalommal.

A hatalom természetesen megfigyelte a színészt, ahogy megfigyelte azt is, miképpen reagáltak színésztársai a sajtóban megjelent önkritikájára. Tudni akarták, ők mit gondolnak erről, hiszen egy vezető színész „megtérése” hatással lehetett azokra a kollégákra is, akik esetleg még mindig pozitívan gondoltak 1956 eseményeire.

Képesi jelenti 

A Képesi Endre fedőnéven az állambiztonságnak a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatóiról jelentéseket író Szabó István, későbbi Oscar-díjas filmrendező munkadossziéjában olvashatunk ebben a témában egy dokumentumot. Akkoriban a főiskola II. évfolyamán tanuló Mécs Károly is szerepelt a Kormos ég című drámában. Ő állítólag akkoriban Suka Sándor színművésszel beszélgetett sokat; vele vitatták meg a Bessenyeiről készített propagandacikket is. A dokumentumban nem is riportként hivatkoztak a fentebb már idézett publikációra, hanem egyenesen nyilatkozatnak nevezték. Képesi Mécstől úgy informálódott: a Nemzeti Színház művészei teljesen megértették Bessenyeit, hiszen abban a két évben, amíg szilenciummal sújtották, nem dolgozhatott szabadon, nem kapott megfelelő szerepeket. Ez kibírhatatlan volt neki. Anyagi gondjai is keletkeztek. Csak azért gyakorolhatott önkritikát, hogy anyagilag jobb helyzetbe kerüljön. Ugyanakkor a főiskolai hallgatókat egyáltalán nem érdekelte az egész ügy, nem is foglalkoztak a történtekkel különösebben.

Bessenyei Ferenc A Szophoklész Elektra című drámájából készült tévéjáték felvételén az MTV stúdiójában (1962) Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán  

Árnyalja a történteket a szintén beszervezett Szakáts Miklós (1920-1984) egy keltezetlen jelentése, amely valamikor 1957 elején születhetett. Bessenyeit ebben az időszakban többször is bevitték kihallgatásra, és egy ilyen alkalom után szóba elegyedett a Cyrano fedőnéven jelentéseket író Szakátssal, aki azt állította, a színészóriás szinte büszkélkedett azzal, hogy „átdobta” a nyomozókat. Ez nem okozott neki különösebb nehézséget. Szakáts szerint Bessenyei azt is mondta neki:

Figyeld meg, milyen vonalas leszek! Én most ezeket is megetetem, de lesz is új kocsim!

Nem valószínű, hogy ez valóban így is történt, de abban biztosak lehetünk: a korszak színművészei pontosan tisztában voltak azzal, mit is várnak el tőlük azért, hogy zavartalanul szerepelhessenek a színpadokon.

Az enyhülés évei 

Az 1970-es évektől mindez fokozatosan enyhült. Ám az állambiztonság továbbra is aktívan figyelte a művészeket. Azt is tudták, hogy Bessenyei 1984-ben szignálta a bős–nagymarosi vízlépcső megépítése elleni tiltakozó dokumentumot. Abban ez évben a Rakpart Klub szervezésében több alkalommal is összejöttek azon ellenzéki szereplők, akik aktívan tiltakozni szerettek volna a tervezett vízlépcsővel szemben. A Belügyminisztérium természetesen figyelemmel kísérte az ügyet. Ezzel kapcsolatos jelentéseiket mindig eljuttatták az MSZMP vezetéséhez. 1984 augusztusában létrejött a Duna Kör, amely a teljes magyar társadalmat szerette volna bekapcsolni a vízlépcső létesítése elleni tiltakozásba. Csoóri Sándor, aki aktív tagja volt a szervezkedésnek, egy belügyminisztériumi jelentés szerint azt javasolta: az általuk a témában kibocsátott anyagot írassák alá legalább ötven közismert és népszerű személyiséggel. A javasolt személyek között természetesen színészek is voltak. Erre Csoóri szerint azért is volt szükség, hogy olyanok is foglalkozzanak az üggyel, akik végzettségüknél fogva nem is értettek az egészhez, de a népszerű emberek okán odafigyelnek majd azok, akiket pedig talán meg sem érintett volna az ügy. Bessenyeinek is ilyen szerepet szánt a tiltakozásban.

A színész népszerűsége joggal töretlen maradt a rendszerváltoztatás után is. Ugyanakkor az 1959-ben történtekből is látható, hogy egy művészóriás aligha kerülhette el a diktatúra propagandájával való kényszerű randevút. Vagy ez, vagy a teljes mellőzöttség – ez volt a választás.

A szerző a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos főmunkatársa, az MMA ösztöndíjas kutatója

Borítókép: Bessenyei Ferenc és Latabár Kálmán egy 1961-es felvételen (Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal)