Roham a jegyekért
Bár valóban jelentős és érzelmileg is fontos esemény a kárpit bemutatása, de mégsem egy izgalmas koncert vagy filmbemutató, vagyis a jelenkor gyermeke számára akár unalmasnak is tekinthető egy közel ezeréves szőttes. A jegyeket múlt hét szerdáján kezdték el árusítani a múzeum honlapján, az érdeklődés pedig mindenkit megdöbbentett. Az első napon százezer ember próbálta lefoglalni a helyét a látogatásra, néhány óra múlva a hivatalos honlapon megjelent, hogy a 2026-os évre már csak „rendkívül korlátozott” a jegyek száma, a 2027-es jegyeket pedig egyelőre nem lehet megvásárolni. Pedig nem különösebben olcsó egy belépő, 33 fontot kérnek egy jegyért csúcsidőben, a rosszabb időpontok 27 fontba kerülnek. A roham idején a múzeum arra kérte az online sorban állókat, hogy legyenek türelemmel, végül a szerencsés kevesek is hat órán át várakoztak, mire meg tudták venni a jegyüket. A legtöbben azonban nem jártak sikerrel.
A kárpit kiállítása a csatorna mindkét oldalán viszályt szított, Macron elnök is súlyos bírálatokat kapott. A szőttes szállítása ugyanis nagyon veszélyes művelet, esetleges megsérülése elképzelhetetlen botrányt okozna, így petíciót is indítottak, hogy megakadályozzák a kölcsönadást. A tiltakozást 40 ezer ember írta alá.
Az okok között ott rejtőzik a kárpit kiállításának csendes jelentése: Nagy-Britannia közel ezer év után elérte, hogy a győztes normannok leszármazottjai „visszaadják” a csatát megörökítő képet, ezzel pedig utólag megfordították a történelmet, ők jönnek ki jobban a viszályból.
Franciaország azonban nem véletlenül adta át a kárpitot, ezzel ugyanis kiderült, hogy tud ő gáláns és elegáns lenni, voltaképp kegyet gyakorol, amikor a British Museumnak kölcsönadja a történelmi ereklyét, kiemelve, hogy az azért az övé. A műtárgyak ilyen jellegű cseréje inkább a diplomáciához tartozik, semmint a művészetekhez. Emlékezetes, hogy bizonyos történelmi jelentőségű műtárgyak olyan múzeumokban vannak, amelyekben elméletileg semmi keresnivalójuk, de a korábbi korokban, háborús időszakokban egyszerűen elrabolták a kincseket, amelyekhez ma már ragaszkodnak. Ilyen Nefertiti arcképe Berlinben, ugyanott az Istár-kapu, a Szamothrakéi Niké a Louvre-ban, az írnok szobra szintén Párizsban, a rosette-i kő a British Museumban, a sor lényegében bármeddig folytatható.
Borítókép: Francia muzeológusok a kárpit összecsomagolása után (Fotó: AFP/LOU BENOIST)
