Viaszba zárt szerelem

Melyik férfi ne álmodna arról, hogy egy-egy fárasztó nap után, amikor hazaérkezik a munkából, partnere kifogástalan sminkben, pazar ruhában a díványon ücsörögve várja kéjes tekintettel?

Guminőket csomagolnak egy franciaországi üzemben. Az elmagányosodás útján? Fotó: Reuters

Melyik férfi ne álmodna arról, hogy egy-egy fárasztó nap után, amikor hazaérkezik a munkából, partnere kifogástalan sminkben, pazar ruhában a díványon ücsörögve várja kéjes tekintettel? A Németországban élő Michael igazán szerencsés: Michelle, Bianca, Mandy, Samantha, Silvia és Julia fogadja, ha belép nappalijába. Megadatott neki, hogy egyszerre hat bombázóval élhet egy fedél alatt. A megtévesztésig élethű babák hű és csendes társak – a statisztikák szerint több százezren keresnek ugyanígy vigaszt világszerte.

Érdekes képsorozattal rukkolt elő a napokban Monika Hanfland fotográfus. Kamerájával bekukkantott olyan otthonokba, ahol a babáké a főszerep, de felkereste a gyártókat is, hogy képriportban számoljon be a diplomamunkája és nem mellesleg a Der Spiegel oldalain arról, hogyan készülnek ezek a termoplasztikus polimerből, azaz különlegesen hajlékony műanyagból, illetve viaszból és szilikonból előállított, élethű „csodák”.

A rendhagyó termékek egyik legnagyobb gyártója az elzászi DreamDoll vállalat, ahol évente több száz modell készül. Két egyforma nincs, minden esetben a megrendelők egyedi igényeihez igazodnak: a legnépszerűbb figura az 1,69 centiméter magasságú, Maeva nevű, amelynek haja színe és hossza egyedileg változtatható, csakúgy mint a bőrszíne, illetve a mellmérete, de még a körmök hossza is saját kívánság alapján készül, nem beszélve az intim területről.

Jó munkához vaskos pénztárca és idő kell, egy-egy műalkotás akár több millió forintot ér, és hónapokon át készül, ahogy a Madame Tussauds londoni panoptikumában egy-egy hírességről megformázott, megtévesztésig élethű figura. Természetesen nem csak álomhölgyek születnek a gyárban, a megrendelők gyakran kérnek 1,45 centis, harminckilós tinit vagy épp százkilós matrónát megformázót is.

– Volt olyan pillanat az üzemben, amikor összerezzentem a groteszk látványtól, például attól a bábutól, amelyik a vegyszeres hordó fölött, még végtagok nélkül fellógatva várta, hogy bőre elnyerje végleges rugalmasságát és színét. De hasonlóan bizarr helyzet fogadott az egyik lakásban, amikor a szekrényajtó kinyílt, és kizuhant belőle egy meztelen, kisminkelt, szőke parókás baba. Mint később megtudtam, a gyártó előírása szerint a használaton kívüli hölgyeket szappannal megtisztítva, meztelenül a legjobb tárolni, ugyanis nem tesz jót az anyaguknak, ha sokáig textilruhával érintkezik – idézi fel különleges élményeit Monika, aki még olyan bordélyházban is járt, ahol hasonló műanyag hölgyek bérelhetők óránként száz euróért.

Ám annak a férfinak, aki vásárlásra adja fejét, biztosan többet jelent a baba, mint röpke kéjes hatvan percet. A fotósnő tapasztalatai szerint százszázalékos barátnő- és feleségszerep jut a legnagyobb becsben tartott imitátornak. Sőt olyan is akadt, aki még sétálni is levitte a „kedvesét” – mindezt a hölgy képriportban meg is örökítette.

Mielőtt bárki pálcát törne a férfiak fölött, nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy meglehetősen sok megrendelés érkezik a hölgyektől is – számolt be a gyártó. Ők sem vetik meg az ideális partnert, nagy népszerűségnek örvend Diego, „aki” kigyúrt, jóképű, harmincas viaszmacsó…