Visszamenni oda, ahol még tiszta lehetőség voltunk, ahol létünk (amely örökké megfejthetetlen csoda marad, szülessen akárhány tudományág, vallás vagy tündérmese) még nem keveredett el a világgal, egy dobogó szív alatt meghúzódni, és talán itt maradni örökre, még akkor is, ha ez lehetetlen, mert hívnak a hétköznapi teendők, praktikus gondolatok, lapos mondatok és érzéstelenített tájak; lélekben itt maradni akkor is, ha ez a többiek előtt érthetetlen, gyerekes, vagy netán egyenesen hübrisz, mert kit érdekelnek a többiek, ha az élet megtette már velünk végső fordulatát, és megérkeztünk ide, az intrauterin fénybe, ahol, ha értelmet nem is, de súlyt adhatunk mindennek, amit ezután ott kint, a világban gondolunk, hiszünk vagy teszünk, egészen addig, amíg a parázsló fény kihuny.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: A szerző felvétele)
Merítő
