Órákon át képes vitorlázni a világ legnagyobb repülő madara

Egy új kutatás megállapította, hogy az andoki kondorkeselyű szinte szárnycsapások nélkül repül.

Szinte szárnycsapások nélkül képes órákon át vitorlázni a légáramlatokon az andoki kondorkeselyű, a világ legnagyobb repülő madara – állapította meg egy új kutatás.

Az andoki kondorkeselyű (Vultur gryphus) szárnyfesztávolsága több mint 300 centiméter lehet és akár 15 kilogrammot is nyomhat, ezzel ez a ma élő legnehezebb repülő madár.

Egy kutatócsoport először erősített nyolc patagóniai kondorkeselyűre műszereket, melyek több mint 250 órán keresztül rögzítettek minden repülés közben tett szárnycsapást.

A madarak a levegőben töltött időnek csupán egy százalékában csapdosdnak a szárnyaikkal, többnyire leszállás közben. Az egyik madár több mint öt órán át repült, megtett mintegy 160 kilométert egyetlen szárnycsapás nélkül.

A kutatók eredményeiket az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) mutatták be.

A madarak számára az ég nem „üres”, hanem láthatatlan jelenségekkel: széllökésekkel, meleg levegő alkotta emelkedő áramlatokkal, földi tereptárgyak, például hegyek által felfelé lökött széláramokkal van tele. A légáramlatokon való vitorlázás megtanulásával sok madár a hosszú repülések alatt minimálisra képes csökkenteni a szárnycsapásokra fordított erőfeszítéseit.

A levegő állataival foglalkozó kutatók alapvetően két típusát különböztetik meg a repülésnek: a szárnycsapásokkal történő repülést és a lebegő repülést.

Korábbi kutatásokból kiderült, hogy a fehér gólya és a halászsas szárazföld feletti repüléseik során az idő 17, valamint 25 százalékában csapdosnak szárnyaikkal.

Az andoki kondorkeselyűnek különleges repülési képességére dögevő életmódja miatt van szüksége, naponta ugyanis több órán át kell köröznie magas hegyek felett tetemet keresve – mondta a kutatásban részt vevő Sergio Lambertucci, az argentínai Comahuei Nemzeti Egyetem biológusa, a tanulmány társszerzője.

Az adatrögzítő műszereket úgy programozták, hogy nagyjából egy hét elteltével leessenek a madarakról. Visszaszerzésük azonban nem volt ennyire egyszerű. „Néha az eszközök az Andok hegyvonulatainak közepén lévő hatalmas sziklákon rakott fészkekbe estek, és három napunkba is telt, mire eljutottunk oda” – mondta Lambertucci.