A szakember szerint amíg a rovarok hazai jelenlétével kapcsolatban szakmailag hiteles megerősítés nem történik – tudományos publikáció vagy begyűjtött példány formájában –, addig üdvös lenne megakadályozni az „áljóhír” további terjedését.
A Szent István Egyetem docense, dr. Vétek Gábor határozottan cáfolja, hogy – ahogy arról több híradás is beszámolt – az idén megjelent volna a márványpoloska természetes ellensége Magyarországon. Elmondta: valóban megfigyelhető azonban olyan jelenség a rovarvilágban, hogy egy új kártevő – például a márványpoloska – megjelenését követően annak természetes ellenségei – például a szamurájdarazsak – is „megérkeznek”, és visszavetik kisebb vagy nagyobb mértékben a kártevők példányszámát.
Erre tud „rásegíteni” a tudomány: a kutatók célzottan keresik, szigorú feltételek mellett tanulmányozzák, és kellően megalapozott elővizsgálatok alapján – amennyiben az indokolt, lehetséges, észszerű és ökológiai értelemben is biztonságos – célzottan felhasználják/kijuttatják a hasznos szervezetet a kártevő ellen. Ezt biológiai védekezésnek nevezik. A fent elsorolt folyamat azonban meglehetősen összetett és hosszadalmas – hívta fel a figyelmet a SZIE docense.
„Számos példát – és sajnos ellenpéldát is – ismerünk a hasznos szervezetek betelepítésének eredményességére és következményeire vonatkozóan” – hangsúlyozta. Megerősítette: mivel valóban ismert a rovar európai előfordulása, valóban van rá esély, hogy a mára Európa-szerte megtelepedett ázsiai márványospoloskának többfelé is a „nyomába eredjen”, és esetleg a jövőben fokozottabb szerepet is kapjon e kártevő „népességszabályozásában” – egyszer talán Magyarországon is.
A szamurájdarázs egyébként – tudtuk meg a SZIE docensétől – emberre teljesen ártalmatlan. Ez a faj egy úgynevezett tojásparazitoid, amely a gazdaszervezeti (esetünkben ilyen az ázsiai márványospoloska is) tojásaiba rakja a sajátjait, és az apró, milliméteres darázs – poloskatojásban kikelő – lárvája még azelőtt elpusztítja a poloskát, hogy az kikelne.
