Erdélyben ezeket a Teleki-kastélyokat tartják nyilván: Máramarosban Pribékfalván, Kővárhosszúfaluban és Koltón, Kolozs megyében Kendilonán, a szomszédos Fehérben Marosújváron, Beszterce-Naszódban Paszmoson, és további négyet a székelyföldi Maros megyében, Magyarózdon, Marossárpatakon, Sáromberkén és Gernyeszegen. A rossz hír az, hogy a műemlék épületek közül már csak egyetlen kastély, a gernyeszegi található a történelmi magyar család tulajdonában.
Néhány birtok még a két világháború között gazdát cserélt, a Teleki-örökösök egy részét pedig az utóbbi harminc esztendőben mostohán kezelt restitúciós folyamat rettentette el a sokéves pereskedéstől. Vagy a visszanyert birtokot azonnal eladták.
A tucatnyi erdélyi kastély közül a gernyeszegi az egyetlen, amely megmaradt a Teleki család tulajdonában.
Itt szeretnék létrehozni azt a múzeumot, amely az 1634–1690 között élő, és a történelmi család megalapozójaként számon tartott Teleki Mihály kancellárral kezdődően mutatná be a Telekiek mintegy négy évszázados történetét.

Fotó: Beliczay László / SZABADFOLD.HU
Az erdélyi Teleki-kastélyok közül egyet sikerült eddig eredeti szépségében felújítani. A Nagybánya melletti Koltón a két világháború között a községháza tulajdonába került műemlék épületet a többségében magyar önkormányzat és a magyar polgármester kiállásának köszönhetően lehetett európai uniós forrásokból restaurálni. A gernyeszegi műemlék épületet szintén uniós pályázatból újítanák fel. Riportutunk során a máramarosi és a székelyföldi kastélyt kerestük fel.
Petőfi-emlékszoba
A történelmi család birtokai közül az 1760-ban befejezett koltói kastély a legismertebb a Kárpát-medencében. Gróf Teleki Sándor 1847. szeptember 9. és október 19. között itt látta vendégül a mézesheteit töltő Petőfi Sándort és Szendrey Júliát. A Teleki család koltói ága 1936-ban hagyta el Erdélyt. A hányatott sorsú épületnek a kommunizmus éveiben a Petőfi-kultusz lett a mentsvára.
Az ötvenes években a román kommunisták által uralt megyei pártvezetőség szemet hunyt a magyar faluból érkező kezdeményezésre, hogy Petőfi Sándor megérdemel egy emlékszobát a termelőszövetkezeti székházzá „előléptetett” kastélyban.
Később a román elvtársak megbánták beleegyezésüket a Petőfi-múzeumhoz, amikor a falut a Ceaușescu-rendszerben az Erdélyből és Magyarországról érkező turisták lepték el.