17°C Emőd 2022. augusztus 9. 
Két nappal az első világháború kitörése előtt, 1914. július 26-án indult el ez a képeslap az Uzsoki-hágó vidékéről Budapestre. Akkoriban még itt húzódott az ezeréves magyar–lengyel határ, ahol manapság az 1991-ben létrejött Ukrajna egyik megyehatára húzódik.
Ajánló
Fordulóban van a világrend, erősen mocorognak gyűjteményemben a kárpátaljai magyar múltdarabkák is.
Lapunkat, amelyen az uzsoki viadukton épp átszáguld a vonat, egy a környéken kiránduló magyar társaság küldte a Nyugati-pályaudvar állomásfőnökének, aki talán épp azután kapta meg ezt a küldeményt a barátairól, hogy megtörtént a hadüzenet Szerbiának. Vajon milyen gondolatok kavaroghattak a fejében ekkor?
Fogom a kezemben ezt a múltdarabkát, s engem elfog a döbbenet, hogy nem sokkal ezután milyen háborús cselekménysorok indultak el pusztán itt, az Uzsoki-hágónál. Báró Szurmay Sándor tábornoknak már 1914 novemberétől kellett védenie ezt a pontot, mire december 5-én végül megállította hadtestjével az orosz betörést. De 1915-ben is meg kellett küzdenie országhatárunknak e stratégiai fontosságú pontjáért, amit néhány év múltán végül elvettek tőlünk a „győztesek” – a teljes Kárpát-koszorúval együtt.
A régi rend a hágónál csak 1939 márciusában állt helyre, miután ismét létrejött a határkapcsolat lengyel és magyar között. Megépült az Árpád-vonal is, ám a hadiszerencse elpártolt tőlünk: miután 1944. augusztus 23-án Románia ismét átállt, súlyos harcok robbantak ki a hágó térségében, immár a szovjet csapatokkal, pontosabban a 4. ukrán hadtesttel.
Uzsok Kárpátalja egyik végpontja. Két világ határa ez ma is, amelyet remélhetően nem lép át többet sohasem a háború réme.
Az Időutazás a magyar múltba 74. részében a mai magyar–ukrán–román hármas határ környékén fogunk bóklászni.
A sorozat további epizódjait ITT tekinthetik meg.
Borítókép: Uzsok, 1914 (Fotó: Balázs D. Attila gyűjteménye)
