Ijesztő, éjfekete lényeket fogtak Csernobil mellett

Az atomkatasztrófa felgyorsította az evolúciót, ami így bizarr élőlényeket teremtett.

A sugárzás károsíthatja az élő szervezetek genetikai anyagát és nemkívánatos mutációkat hozhat létre. Az egyik legérdekesebb kutatás azt vizsgálja, hogy a Csernobil környékén élő fajok alkalmazkodnak-e a sugárzással való együttéléshez. Más szennyező anyagokhoz hasonlóan a sugárzás is nagyon erős szelektív tényező lehet;

olyan szervezetek fennmaradásának kedvez, amelyek rendelkeznek a radioaktív anyagokkal szennyezett területeken való túlélést lehetővé tévő tulajdonságokkal.

A melanin véd a sugárzás ellen

Egy spanyol kutatócsoport 2016-ban tanulmányozni kezdte az atomerőmű közelében élő keleti levelibékákat (Hyla orientalis). Meglepetésükre azt találták, hogy az általában élénkzöld színű kétéltűek éjfekete színűvé váltak.

Ismert, hogy számos élőlény sötét színárnyalatáért a melanin felelős. Azt már kevesebben tudják, hogy e pigmentcsoport képes mérsékelni az ultraibolya sugárzás káros hatásait.

Védőszerepe pedig kiterjedhet az ionizáló sugárzásra is, amint azt gombák esetében már korábban kimutatták.

A melanin elnyeli és szétoszlatja a sugárzás energiájának egy részét. Ezenkívül képes a sejtben lévő ionizált molekulákat, például a reaktív oxigénfajokat összegyűjteni és semlegesíteni. Ezek a hatások csökkentik a sugárzásnak kitett egyedek sejtkárosodásának valószínűségét, és növelik túlélési esélyeiket.

A csernobili békák színe

Miután 2016-ban felfedezték az első fekete békákat, a kutatók úgy döntöttek, hogy tanulmányozzák a melanin szerepét a csernobili vadon élő állatokban. 2017 és 2019 között Észak-Ukrajna különböző területein részletesen megvizsgálták a keleti levelibékák színezetét.

A három év leforgása alatt 12 tóból összesen 200 hím békát fogtak be a szakemberek. 

Az állatok egy része erősen sugárszennyezett területről származott, másik részük kevésbé szennyezett helyről lett begyűjtve, végül a sugárzás által nem érintett régiókból is gyűjtöttek békákat, ez utóbbiak töltötték be a kontrollcsoport szerepét. A gyűjtőmunka után a kutatók a kétéltűek hátának színét elemezték.

Az eredmények egyértelműen igazolták, hogy a csernobili békák jóval sötétebb színűek, mint a zónán kívüli területekről származó társaik.

Egyes példányok koromfekete színűek voltak. Ez a színezet nem függ össze azzal a sugárzási szinttel, amelyet a békák ma tapasztalnak, és amelyet minden egyednél mérni tudnak a szakértők.

A sötét színezet a baleset idején a legszennyezettebb területeken belül vagy azok közelében élő békákra jellemző.

A teljes cikk IDE kattintva olvasható.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pexels)