Hatalmas veszélybe került az emberiség kulturális öröksége

Azzal, hogy a jövőben a globális kereskedelem erősítése érdekében várhatóan ezrével lövik fel az űrbe a nagy fényű távközlési műholdakat, tönkreteszik az emberiség kulturális örökségét, a háborítatlan csillagos égboltot – vélik lapunknak nyilatkozó szakemberek. A helyzet olyan súlyos, hogy hamarosan ellehetetlenülhet a csillagászat. Ráadásul nemcsak a látható tartományban megjelenő fények zavarják súlyosan a több ezer éves tudományt, hanem a különböző rádióhullámok is.

Nehéz pontosan megmondani, hogy a csillagos égboltot mikor lehetett utoljára zavartalanul, mindenféle fényszennyezéstől mentesen vizsgálni, de az biztos, hogy erre sok évtizede nincs lehetőség. Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének (MTVSZ) programvezetője – aki közel négy évtizede amatőr csillagász – lapunknak elmondta: Charles Messier a XVIII. században még Párizs belvárosából fürkészhette az eget, és a megfigyelései alapján elkészíthette az első katalógust a még a laikusoknak is leginkább látványos mélyégobjektumokról: csillagködökről, planetáris ködökről, gömbhalmazokról és nyílt halmazokról. Ezt a híres francia csillagász még megtehette, mert Párizs belvárosa akkor még lényegében fényszennyezésmentes hely volt. Aztán növekedtek a nagyvárosok, majd később elterjedt az elektromos világítás. Ezek hatására, főleg a XX. század második felétől, mind nagyobb fénybúra alakult ki a települések körül, és a csillagászok egyre jobban kiszorultak a lakott területekről. Fidrich Róbert rámutatott arra, hogy ma már Magyarországon is alig lehet fényszennyezésmentes területet találni, Budapest belvárosából pedig szinte nem is látszanak a csillagok. Mindezt nagy problémának tartja, mert, mint mondta, mind nagyobb veszélyben van a csillagos égbolt.

A helyzetet súlyosbította a XX. század második felétől egyre általánosabbá váló légi közlekedés, amelynek forgalma az utóbbi évtizedekben még inkább megerősödött. Fidrich Róbert azonban megjegyezte, hogy a repülőgépek főként nappal repülnek, így éjfél és hajnal öt óra között alig-alig tűnnek fel az éjszakai égbolton. Új fejezetet nyitott a Szputnyik–1 szovjet műhold 1957-es fellövése, amivel kezdetét vette az űrkorszak. Azóta egyre több műhold került fel az égre, a közelmúltig összesen néhány ezret lőttek fel a különböző országok. Ezekre azonban az volt a jellemző, hogy ritkábban és szétszórva bukkantak fel az égen, ezért kisebb gondot okoztak az amatőr és a profi csillagászoknak. Ráadásul e műholdak többsége messze van és halvány. A leglátványosabb mesterséges égi útitársunk a Nemzetközi Űrállomás, amely egy éjszaka alatt egy-két alkalommal vonul el Magyarország felett, de előfordul, hogy hetekig nem bukkan fel, és csak a déli féltekéről látszik.

Vonatozó Starlinkek az égen

Nagyobb gondot jelent az, hogy néhány évtizeddel ezelőtt egyes cégek is elkezdtek távközlési műholdakat fellőni, amelyek például a GPS-hez és más szolgáltatásokhoz is szükségesek. A csillagászok viszont meglehetősen hamar és egyre nagyobb számban szembesültek azzal a problémával, hogy ezeknek a műholdaknak az antennája bizonyos helyzetekben a Föld felé tükrözi a nap fényét. Az első, Iridium nevű, 66 aktív és hat tartalék műholdból álló távközlési rendszer műholdjai azonban még inkább alacsony pályán mozogtak, és csak rövid időre fénylettek fel nagyon. Ha mégis megtették, akkor olyan fényesek is tudtak lenni, mint a Vénusz. A pályájuk azonban könnyen előre jelezhető volt, a csillagászok tudtak azzal kalkulálni, hogy mikor jelennek meg az égbolton.

Az űrkorszakban azonban új fejezetet nyitott Elon Musk dél-afrikai származású amerikai üzletember SpaceX cége, amely tavaly májusban egyszerre hatvan Starlink műholdat lőtt fel az égre, és amelyek azután időről időre szabad szemmel is jól láthatóan átvonatoznak az égen. A társaság aztán novemberben és decemberben, illetve ebben az évben is négy ízben fellőtt hatvan Starlinket, így egy év leforgása alatt a SpaceX már 420 műholdat juttatott fel az űrbe, az utolsó, hetedik csomagot április 22-én. Az első Starlinkek a téli éjszakákon még viszonylag keveseknek szúrtak szemet, mert akkor még a nap alacsonyan volt, és a műholdak az éjszaka nagy részé­ben árnyékban vonultak. Csupán kora este, illetve a hajnali órákban látszottak, és csak közepesen voltak fényesek. Más a helyzet most tavasszal, a nyár közeledtével, mert a Starlinkeket esténként egyre jobban megvilágítja a nap, ami sok fejfájást okoz a csillagászoknak. A márciusban fellőtt műholdak között ráadásul már volt olyan, amely fényessége áprilisban sokszorosan meghaladta a legfényesebb csillagokét is. – A jelenséget látva egyes laikusok azt hitték, hogy légi támadás készül, míg mások ufókat véltek felfedezni az égen. Ehhez a látványhoz senki nem szokott hozzá, ráadásul ez nemcsak esztétikai problémát jelent, hanem a tudományos célú megfigyeléseknél zavarhatja a méréseket is. Nem véletlen, hogy az Amerikai Csillagászati Társaság, a Nemzetközi Csillagászati Unió vagy éppen a Nemzetközi Sötétég-társaság is megpróbált fellépni – emelte ki az amatőr csillagász, hozzátéve: a rengeteg fényes műhold a madarak tájékozódását is zavarhatja.

A profitról szól minden

Fidrich Róbert szerint ez a 420 már brutális szám, de a társaság tervei ennél grandiózusabbak, hiszen azt szeretnék, hogy végül 42 ezer műholdból álljon a flotta. Annyit azonban a tiltakozók elértek, hogy a SpaceX nem kéthetente, hanem havonta lő fel hatvan Starlink műholdat, de kérdés, hogy meddig jutnak el. Ha elérik a 42 ezres számot – nem beszélve arról, hogy más cégek is több ezer műholdat terveznek fellőni –, az azt jelentené, hogy egyszerre akár több száz is zavarná az éjszakai égboltot.

– Erre Elon Musk cinikusan azt találta mondani: itt az idő, hogy a csillagászat kiköltözzön a világűrbe – mutatott rá Fidrich Róbert. A szakember szerint az egész program a pénzről szól, mert a műholdakat – a hivatalos indoklás szerint – azért lövik fel, hogy mindenhol legyen gyors internet. Az MTVSZ programvezetője azonban úgy véli, ez maszlag, a figyelem elterelése, a brutális fejlesztésre valójában a nagy sebességű pénzügyi műveletek, a spekulációs tranzakciók, a hadiipar, illetve a globális kereskedelem erősítése miatt van szükség. – Sajnos minden a profithajhászásról szól, amivel tönkreteszik az emberiség kulturális örökségét, a háborítatlan csillagos égboltot – hangsúlyozta.

A Londonban élő Nagy Szabolcs amatőr csillagászként a csillagos égboltért aggódókat is megérti, ő sem szeretné, ha kéthetente, havonta fellőnének hatvan műholdat, de ugyanakkor asztrofotós és a Nemzetközi Űrállomás nagy rajongója is, így valamelyest árnyalná a képet. Lelkes támogatója a SpaceX fejlesztéseinek, a cég rakétatechnológiájának, amit sokra tart. Különösképpen az nyűgözi le, hogy a vállalat rakétáinak első fokozatai újrahasznosíthatók, az indítást követően ugyanis, ha a szerkezet megtette a dolgát, akkor képes épségben a földön vagy egy úszó platformon landolni.

– Az asztrofotós énemet bántja, hogy a Starlink műholdak mennyire átrajzolják az eget, de nem értek egyet azokkal a főként amatőr csillagászokkal, akik túlreagálják a dolgot. Vagyis a probléma valós, de a Starlink-vonatok főleg az indítás után két hónapig fényesek nagyon, utána elérik az 550 kilométeres utazómagasságot, ezt követően már lényegesen halványabbak. Örömteli az is, hogy a SpaceX folyamatosan dolgozik a fejlesztéseken, és próbálkoznak a műholdak árnyékolásával – emelte ki Nagy Szabolcs, aki fotósként hatalmas bravúrt ért el. A világon egyedüliként, a műholdak indítása után 22 perccel le tudta fotózni az április 22-én felbocsátott Starlinkeket, amelyek éppen szétrajzottak. A kép különlegessége, hogy a rakéta második fokozata is látható rajta. – Ilyen fotót a világon még senkinek nem sikerült készítenie, erre büszke vagyok – tette hozzá.

Háromszázmilliárd dolláros üzlet

Kiss László csillagász a Magyar Nemzetnek azt hangsúlyozta, hogy soha nem lehetett megállítani a technikai innovációk elterjedését. – Így bármilyen sajnálatos, szembe kell nézni azzal, hogy fokozatosan eltűnik a csillagos ég abban a formában, ahogyan ötezer éven keresztül a kulturális örökségünk részét jelentette – fogalmazott. Szavai szerint a csillagászat világszerte húszezer embert foglalkoztat. Tízmilliárd dolláros költségvetéssel működő szektorról van szó, míg a jelenleg létező műholdas űripar harmincszor ekkora büdzséből dolgozik, ami érzékelteti az egyenlőtlen lobbiviszonyokat. Hozzátette: legalább az élővilágot és a környezetet nem befolyásolja drasztikusan a beavatkozás.

– A csillagászat minden bizonnyal a jövőben is képes lesz hatékonyan folytatni a tevékenységét, hiszen a múltban is alkalmazkodnia kellett a gazdasági termelésből adódó körülményekhez, ezért a városok szélére települtek, ahol a fényszennyezés nem volt zavaró. Ezért is van az, hogy a Normafán vagy a Piszkéstetőn találhatók obszervatóriumok – fejtette ki Kiss László. Elon Musk már említett cinikus kijelentésével kapcsolatban megjegyezte: nem kivitelezhető elképzelés, hiszen elképesztő összegekbe kerül űreszközöket a kozmoszba vinni. Például egy olyan egyméteres tükörtávcsövet, amilyen a Piszkéstetőn is található, ezerszer annyiba kerülne az űrbe telepíteni, mint a földön üzembe helyezni, tehát egymillió helyett egymilliárd dollárra lenne szükség hozzá. További problémaként említette, hogy az űreszközök többségét szervizelni sem lehet, tehát amennyiben elromlik, újat kell a helyére beállítani.

Lapunk megkérdezte a témában Kolláth Zoltán fizikus-csillagászt, a Magyar Csillagászati Egyesület elnökét is, aki azt hangsúlyozta, hogy nemcsak a látható tartományban megjelenő fények érintik a csillagászatot, hanem a különböző rádióhullámok is.

– Különösen a kozmosz távolabbi részeit fürkésző rádiótávcsöveknek jelent ez gondot, főként azért, mert a műholdak széles sávtartományban bocsátják ki a hullámokat. Bár a speciális frekvenciák a mai napig védettek, ezeket csak az űrkutatás használja, de még ezeknél is bezavar a zajszennyezés – fejtette ki. A csillagász-fizikus arra is kitért: a nagyobb, szuperérzékeny rádiótávcsövek működését akár egy több kilométerre lévő mikrohullámú sütő is megzavarhatja. A high-tech műszerekkel operáló látogatóközpontokban ugyancsak emiatt kell kikapcsolni a mobiltelefonokat. A távcsövek űrbe telepítése Kolláth Zoltán szerint sem működő megoldás, mivel nem állítható pályára olyan nagyszámú eszköz, mint amit a földön üzemeltetnek. Szavai szerint a bolygónk felszínéről végzett egyévnyi megfigyeléssor több száz évbe telne.

S bár az egyre nagyobb mennyiségű űrszemét alacsonyabb pályákon kering az űrtávcsöveknél, a hulladékdarabok egymással ütközve bármilyen irányba kitérhetnek, ezért a rendkívül drága eszközöket is veszélyeztetik.