Nehéz pontosan megmondani, hogy a csillagos égboltot mikor lehetett utoljára zavartalanul, mindenféle fényszennyezéstől mentesen vizsgálni, de az biztos, hogy erre sok évtizede nincs lehetőség. Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének (MTVSZ) programvezetője – aki közel négy évtizede amatőr csillagász – lapunknak elmondta: Charles Messier a XVIII. században még Párizs belvárosából fürkészhette az eget, és a megfigyelései alapján elkészíthette az első katalógust a még a laikusoknak is leginkább látványos mélyégobjektumokról: csillagködökről, planetáris ködökről, gömbhalmazokról és nyílt halmazokról. Ezt a híres francia csillagász még megtehette, mert Párizs belvárosa akkor még lényegében fényszennyezésmentes hely volt. Aztán növekedtek a nagyvárosok, majd később elterjedt az elektromos világítás. Ezek hatására, főleg a XX. század második felétől, mind nagyobb fénybúra alakult ki a települések körül, és a csillagászok egyre jobban kiszorultak a lakott területekről. Fidrich Róbert rámutatott arra, hogy ma már Magyarországon is alig lehet fényszennyezésmentes területet találni, Budapest belvárosából pedig szinte nem is látszanak a csillagok. Mindezt nagy problémának tartja, mert, mint mondta, mind nagyobb veszélyben van a csillagos égbolt.
Meglepő tény derült ki egy időszámítás előtti napkitörésről
A kutatók kimutatták, hogy az extrém naptevékenység egy erős napkitörés, amelyet korábban az időszámítás előtti 660-ra datáltak, valójában 664 nyarán történt.