A lánglelkű fiatalok kapitánya kijelentette, nem tágítanak, amíg nem kapnak írásban autonómiát, mert a Vas utcába a „kritikus gondolkodású” fiatalemberek járnak, olyanok akiknek életformájuk is az, ami ott történik, hiszen ők tehetséges, elit fiatalok. Elitebbek, mint a többi magyar fiatal – teszem hozzá én. A tan(ács)köztársaság össze is rakta a struktúrát, aszerint folyik az élet. Például maguk döntik el – állami építmény, fűtés, világítás ide vagy oda -, hogy ki léphet be az iskolába és kinek tágasabb odakint, illetve melyik tanár miben vehet részt és miben nem kívánatos. Állítólag ezt még a liberális oktatók is nehezen nyelték le, de az érdekeiket szolgáló forradalmi helyzetben mégis csak lenyelték.
Úgy indult el a tanév, hogy helyben jár, közpénzen. A lázongó diákság – a 350 tanulónak még a fele sem – reggel kilenc óra után ébredezik, majd reggeliznek, aztán csoportokba verődve beszélgetnek. A kiadós ebédet követően azon törik a fejüket, milyen új tüntetési formákkal, performanszokkal kellene meglepni a nagyérdeműt, fokozni a polgárpukkasztást. A jól megérdemelt vacsorát követően pedig sokszor hajnalig fórumoznak. Így telik napra nap.
A honi színház és filmművészet totálisan szabad egyetemén sok egyéb mellett megalakult az adománygyűjtő csoport – pogácsa-, vegatej-, pia- és aprópénz-átvevőhely –, aztán a raktározó csoport, ők stószolják fel a rajongó köznép, a politikusok, a pártok és a hozzátartozók teli cipős dobozait. Fő a tartalék! Őket a színes szájmaszkokat készítő és koordináló csoport követi, ahol liberális varrónőket és mosónőket már megtűrnek. És végül megkezdte áldásos tevékenységét a nélkülözhetetlen pólókészítő és tervező csoport is, ahol a piros és a fehér, azaz az árpádsáv színeire épül minden ötlet és elképzelés.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!