A politika 50 órája

Egyetemi kutatók szerint a Trumpra szavazó feketék valójában fehérek, mert ez nem bőrszín, hanem tudat kérdése.

2021. 01. 22. 14:00
Bayer Zsolt Fotó: Katona_Vanda
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Idehaza pedig egy Fekete-Győr nevű béelemantifa és feminkommandója elhatározta, elüldözi megint szegény nagybácsikánkat. Miután a Debreceni Egyetem diákönkormányzata és vezetősége úgy döntött, helyesli az egyetem átalakítását, a kis szúnyogcsődör megnyilvánult: „A Debreceni Egyetem gyáva vezetői önként ajánlják fel intézményüket Orbán Viktornak.” Mert ha egyetértesz, csak gyáva lehetsz. Feketén fehér. De – így a szúnyogcsődör – nincsen semmi baj, hiszen „a Momentum teljes közösségével itt vagyunk mögöttetek, számíthattok rám és több ezer momentumos társamra is.”

Ilyenkor pánik helyett forduljunk Rejtő Jenőhöz. Az a pillanat például, ahogy a szúnyogcsődör mindenkit megnyugtat, meg vagyon írva a Vesztegzár a Grand hotelben című kis remekműben, amikor megérkezik a katonaság, hogy vesztegzár alá helyezzék a szállodát:

„Az autóról leugráló katonák mindenkit beszorítanak a szálló halljába, még az ősz szakállas Krogen újságost is, akinek a nyakán egy drótkeretben illusztrált lapok függnek, és ő közben egy kis zenélődobozt nyekerget, abban a hitben, hogy ettől több lapot árusít. A hallban csodálkozva, aránylag higgadtan fogadják az eseményeket, de amikor egy hivatalos személyiség azt kiáltja, hogy »mindenki őrizze meg nyugalmát, nincs semmi baj!« – nyomban kitör a pánik.”

Ezért kérek mindenkit a Debreceni Egyetemen, hogy tényleg őrizze meg a nyugalmát, nincs új a nap alatt.

S fenti műben azt is megtaláljuk, miképpen találkozott először a szúnyogcsődör a politika- és hamis valóságcsináló nyugati (titkos) emberrel:

„– Ajándékot hoztam neked, malájok fejedelme.

– Nem baj, csak szép legyen – felelte Nalaya király.

Wolfgang átnyújtott a bennszülöttnek egy ultramarinkéket, mert ez kedvenc színe volt, és többet is tartott belőle a készletében. A maláj megnézte.

– Az ajándék szép, de már ettem ilyent. Mit kívánsz, csúf, öreg idegen?

– Ide hallgass, király. A szomszéd Bali-szigetről regényeket írtak, és azóta a bennszülöttek gazdagok. Miért ne utánozhatnád ezt a példát?

– Nem tudok regényeket írni, és a népemnél sem vettem észre ilyesmit.

– A regényt más írná, és te meggazdagodnál. Tudod te, mi az a reklám?

– Még nem ettem.

– Nem ennivaló. Elmagyarázom neked, hogy mi a reklám. Az emberek szeretnek örülni. Én festő vagyok.

– Értem. Ez a reklám.

– Nem. A reklám az, ha bebeszéljük előre az embereknek, hogy valaminek örülni fognak.”

Nos, így esett. És így megy, mindenhol, minden nap. Kacagjunk…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.