„Én ezeket a kanyarokat nem tudom követni. De azt, amit Orbán Viktor egy személyben megtestesít – ezt a szivárványkoalíciót úgymond, a liberálisokat, a kommunistákat, a konzervatívokat és a fasisztákat –, ezt mi a szövetségben külön-külön képviseljük. Gerinces emberként mindenki megtarthatja a saját világnézetét, a saját álláspontját” – mondja az ellenzéki miniszterelnök-jelölt, mint ahogy már sokan észrevételezték.
Tehát a szocialisták várják szeretettel a fasisztákat, a Jobbik a kommunistákat, a Momentum, a zöldek, a DK mindezt együtt és persze a liberálisokat – Hazafias Népfront hangsúlyozottan és kiemelten a tömeggyilkos eszmék hirdetőivel.
Az ellenzéki politikusok joggal büszkék arra a technikai teljesítményükre, hogy összefogtak és így a kormányerőkkel szembeni protestszavazatok nem oszlanak meg a fasiszták, kommunisták, etc. között, hanem mind együtt és boldogan voksolhatnak a szabadelvű vagy baloldali, esetleg kommunista vagy fasiszta, egyéb, esetleg bi-jelöltjükre (tetszőleges kombinációban: zöldnáci, nemzeti kommunista, stb).
Már csak az a kérdés, hogy a kormánnyal szemben ellenérzéseket tápláló ellenzéki választókból a kiváló, jó ízlésű, művelt és tisztességes választópolgárok létező halmazát miért veszik semmibe.
A technikai teljesítmény mennyiben írja felül azt a minőségi problémát, hogy a miniszterelnök-jelöltjük zavaros tudatában nincs gondolat, tudás, érzékenység azokról a milliók esetében személyes, fájdalmas, csillapíthatatlan gyásszal járó asszociációkról, amelyeket az említett csoportok képviselete magával von?
(Megjelentek azóta a jelölttől önigazoló korrekciók, de azoknak se füle, se farka, Karinthy rossz tanulói eszesebben vágták ki magukat a slamasztikából…)
Rettenetes az egész, ennél mindenki jobbat érdemelne.
Van azonban ezzel egy nagyobb probléma ennél, amivel nem csupán az ellenzék jelöltjeinek kell megküzdeniük: az ellenzék kérlelhetetlen bírái mindazokat, akik másként gondolkodnak, mint ők, vagy gyilkosoknak, vagy megvett embereknek tartják, esetleg megvett gyilkosoknak.
