Ez a közeg ugyanis kérlelhetetlenül és örökre jogot formál arra, hogy aki közéjük tartozott, az mindig gondolkodjon olyképp, mint ők. Ha nem: lásd feljebbb – gyilkos, áruló, megvett gyilkos.

Holott meggondolhatnák, hogy sokan közülük is sokat változtak, természetes is a változás, miért kéne mindig maoistának, kritikai marxistának lenni, miért ne lehetne a szerves fejlődésüknek tekinteni, hogy mást gondolnak évtizedek óta, mint gondoltak fiatalkorukban?

Ahogy Thomas Mann írja: „…az erkölcs – azaz az élet – tiltja meg, hogy hűek maradjunk ifjúságunk őszinte irrealizmusához”.

Mindezeket az izzó indulatokat persze megmagyarázhatná több dolog is. Az első, ha a kormányzó párt valóban totalitárius eszmék jegyében kormányozna, csakhogy erről szó sincs.

Megmagyarázhatná az is, ha diktatúra lenne, s egyszerűen össze kéne mindenkinek állnia, akik a nép elnyomói ellen felkelnek, de erről sincs szó, hiszen egy diktatúrának mégiscsak definíció szerinti meghatározása a szabad választások ellehetetlenítése, márpedig itt kiélezett kampány várható, az ellenzék prominensei pedig sokszor elmondták, hogy győzni fognak, a miniszterelnök-jelöltséget betöltő munkatársuk pedig egyenesen az életét tette fel erre.

Tehát se a rendíthetetlen gyűlölet, se a minden jogot sutba dobó kocsmai fenyegetőzések nem fejthetőek meg észszerűen, csak erős empátiával eltűrhetőek. Sokaknak ad pedig elgondolkodni valót az a dogmatikus csoportdinamika, amely szerint majd a csoport eldönti, hogy te milyen díjat kaphatsz vagy adhatsz, ha másként döntesz, mint mi helyesnek véljük: gáncs és megvetés. A minap egy nemzetközileg ismert képzőművészünknek kellett nemtelen támadásokat elviselnie, mert átvett egy díjat a kormány képviselőjétől, a kitűnő írónőt, aki Szent István termét dicséri a budai Várban, most kezdték támadni, a szintén nemzetközi hírű kommunista filozófust pedig idiótának minősítették, amikor az egyik baloldali fórumon megírta, hogy talán nem kéne erre az ellenzékre szavaznia magára adó embernek, a sor végtelenségig folytatható.

Ráadásul sokadjára kiderül az is, hogy várják a kommunistákat és a fasisztákat is, hiszen a jelölt úr, aki biztatott már választási csalásra, listázza a zsidónak és/vagy melegnek tartott Fidesz-prominenseket, más zsidókat, melegeket és bárki mást is szívesen lát, ha van neki gerince. És a fasisztákat meg a kommunistákat.

Arról van egy külön lista, ezt ők állítják össze, hogy kik tartoznak a gerincesek rendjébe.

A lenini cél, miszerint „államgépezet szétzúzása után a proletariátusnak meg kell teremtenie saját elnyomó gépezetét” vágyfantáziáját látjuk lépten-nyomon, ahol a kiválasztott osztály majd megmondja, mi a helyes, és elnyomja, aki ezzel vitatkozna.

Legyünk megértőek: természetes, hogy ehhez kellenek a fasiszta voksok is.

Petri Lukács Ádám

(a szerző közíró, tanácsadó)

Borítókép: Márki-Zay Péter (Fotó: Heves Megyei Hírlap/Berán Dániel)

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!