De ki az a krónikusan pihent agy, aki azt képzeli, hogy a választópolgárokat egy ilyen sunyi beavatkozás elrettentheti a Fidesz támogatásától és szimpátiakeltő lehet a bizonytalan szavazók szemében? Oly mértékben kontraproduktív kísérlet ez, és a konzervatív sajtó és politika ázsióját növeli, hogy szinte már várjuk, mikor zendítenek rá a gyanúsításra, miszerint az egész hekkertámadás a gaz jobboldali propaganda műve, hogy maguk felé tereljék az emberek rokonszenvét.

Figyelemreméltó: a bűnügyi szaknyelvet alkalmazva, ráutaló magatartást tanúsított a balos összenőtt koalíció és médiája. Ha valaki talál egyetlen icuripicuri elítélő nyilatkozatot, kéretik megküldeni számunkra. Merthogy egyetlen ilyen sem volt. Sőt, inkább azt cikizték, hogy Varga Judit igazságügyi miniszter megszólalt az ügyben, s ítéletet mondott a sajtószabadság elleni terrorisztikus támadásról. Márpedig ez a cinkos baloldali hozzáállás azt jelenti, hogy nagyon is tetszett nekik a jogállamellenes attak. A MÚOSZ elnöknője még azt is megengedte magának, hogy úgy vélekedjen: az akció „inkább tekinthető kiállásnak a szabad sajtó mellett”. Ezek szerint helyesli azt az üzenetet, amit a hekkerek írtak ki a megtámadott online lapokra: „Kormányzati propaganda helyett független sajtót!” Ez pedig annyit tesz, hogy a szélsőbaloldalivá vált újságírószervezet és általában a mind szélsőségesebb hazai baloldal szerint csak az lehet független, ami baloldali.

Miként egyeztetik össze ezt a magatartást a jogállamisággal? Sehogy. Csak annyira, amennyire a pártállam idején. Amikor azt verték mindenkibe, hogy attól van sajtószabadság, hogy mindent meg lehet írni, ami a szocialista társadalom építésével összeegyeztethető. Akik ma több évtized múltán ugyanazt a kommunista sajtószabadság-definíciót vallják, megrekedtek ezen a szinten. Ha tehát egy újság, orgánum nem baloldali, az szerintük nem független, tehát nem szabad, vagyis szabadon támadható, megszüntethető.

Sajnálatosan az emberekről is ilyen diktatórikusan gondolkodnak. Ennek a következményeit láthattuk legutóbb az idős úr földre vitelében egy DK-gyűlésen és abban is, hogy képesek a kormányzati népszavazási plakáton azt firkálni a gyermekét ölelő anyára: „Hülye anya”. Szomorú, de tény: az agresszív, támadó politizálásra a baloldalt marxista-leninista hagyományai predesztinálják. Az úgymond forradalmi magatartás a köreikben dicséretes, sőt követendő, elvárt tulajdonság. Ezért nem fognak leállni az erőszakos, fenyegető, garázda cselekményekkel.

Nem létezik azonban olyan ország, ahol bevált volna a fenyegető kampány. Rendszeresen megtörténik, hogy a baloldal hatalomra kerül, majd erőszakosan, jogaikat semmibe véve lép föl az emberekkel szemben. De az, hogy már a kampányban fenyegetnek és attól várják a választási győzelmet, még sohasem vezetett sikerre. Összekeverték a sorrendet és ezt már nemigen hozhatják helyre. Hekkertámadásokkal és támogatásukkal főként nem.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: 123rf)