Ó, hát hol vannak már a régi, boldog idők, amikor még csak a múltat akarták végleg eltörölni?
Ma már a mindent kell eltörölni. Végleg. Ma már a hajdan múltat eltörölni akarókat is el kell törölni. Ők is túl puhák voltak. Megalkuvók. Eltűrték például a klasszikusokat, képesek voltak együtt élni Shakespeare-rel, Mark Twainnel, Beethovennel, de még Karl Mayjal is. Képesek voltak beleélni magukat Winnetou szerepébe gyerekként.
Ó, azok a nyomorultak! Bűneik iszonytatók voltak, hullahegyeket hagytak maguk után – de legalább gondoltak valamit a világról.
A mai eltörlők, a Bibliának hadat üzenők az égvilágon semmit sem gondolnak a világról. Kizárólag önmagukról van gondolatuk. Önmagukat helyezték a világmindenség, a Teremtés kellős közepébe, s ha olykor felnéznek az égre, onnan már semmi, sem Isten, sem a Göncöl, sem a Dél Keresztje nem néz vissza rájuk, csak önmaguk eltorzult, soha ki nem elégülő képe.
„I can’t get no satisfaction / I can’t get no satisfaction / ’Cause I try, and I try, and I try, and I try…”
Igen. Tudjuk. Te szegény.
S hol van már Kányádi?
„az indián és a néger / tüzet rakni éppúgy térdel / mint a hargitán a pásztor / számolni ujjain számol / különbség ha van az égen / itt a göncöl jön föl este / fölöttük a dél keresztje”
Nincsen már Kányádi. Nincsen már indián, s nincsen már néger. Betiltották. Felülvizsgálták. E maiak végtelenül kisszerűek. Fantáziátlan és perverz világukba zárt pitiáner bűneik fognak végül mégis mindent elpusztítani.
A grandiózus, világraszóló bűnökből mindig van feltámadás. A Bibliában is ott van a feltámadás.
A pitiáner, fantáziátlan, önmagába zárt, semmiről semmit sem gondoló, soha ki nem elégülő s így egyre betegebb, nagyon kicsike bűnökből pedig csak halál van. Végső pusztulás.
De előbb még el kell törölni mindent. A mindent kell eltörölni. Hiszen, ha nincsen már semmi sem, a törpe, a gnóm, a senki hirtelen lesz valaki.
Ha eltöröltek már mindent, a semmiben ezek is képesek üdvözülni. De az ő üdvük az ördögnek sem kell, attól Lucifer is undorral fordul el.
A Biblia üdve pedig nem ilyen.
Hát akkor be kell tiltani.
Ó, Kosztolányi Sárszegének lakói még óriások voltak ezekhez képest, hiszen a „lelkük befelé kunkorodott”.
Ezeknek nincsen lelkük. Nincs, ami kunkorodjon bármerre is. Legfeljebb egy giliszta.
„Föld alól a férgek, nyűvek, mind a rög fölébe gyűlnek.”
De nem Vejnemöjnen játéka miatt, ó, dehogy! Nincsen már Vejnemöjnen. Ő nem játszik tovább. Helyette félmeztelen, kielégületlen nők smárolnak a kormányhivatalokban, míg a miniszterelnök drogtesztet csináltat, bizonyítandó, hogy ő is egy senki.
Ma azért gyűlnek rög fölébe férgek, nyűvek, mert idefent barátokra, testvérekre lelnek.
Az égig érő fa meg kiszáradt. A griffmadár leszerelt, együtt kapirgál a tyúkokkal, és gyomot csipeget. A hétfejű sárkány rózsaszín latexben lép fel esténként egy drag queen showban. Azt pedig nem merem elmondani, mit csinál a királyfi…
