Tényleg ilyen bátor vagy, Lizzy?
„Úgy gondolom, ez egy miniszterelnök fontos kötelessége, és készen állok megtenni ezt (…) Készen állok megtenni ezt.”
Tényleg ezt válaszoltad arra a kérdésre, miszerint megnyomnád-e a brit atombombák kilövési gombját?
Hát ez fantasztikus…
De akkor modellezzük kicsit azt a pillanatot – illetve ne is azt, abban a pillanatban tényleg nincsen már semmi elemeznivaló, az a pillanat Őfelsége egyik alattvalójának beszűkült pillanata csupán, ez lennél te, te teljesen feleslegesen létező, nyomorult gazember.
Elemezzük inkább a következő pillanatokat! Szerinted mi történik majd azután, hogy te kilőtted az atombombáitokat?
Nem sokkal a kilövés után értesül a kilövés tényéről a célpont. Ami, gondolom, Oroszország. Ebben az esetben az oroszoknak nem sok idejük és nem sok mérlegelnivalójuk marad, feltételezem, elsősorban megpróbálják elhárítani a brit atombombák célba érését, másodsorban pedig kilövik a maguk atomtöltetű rakétáikat.
Felétek. Rátok.
Csak az a nagy probléma, hogy ezek az atomtöltetű rakéták nem afféle drónok, amelyekkel egy, azaz egy darab elpusztítandó célpontot lehet megsemmisíteni. Így például az oroszok kilőtt atombombája sajnos nem téged pusztítana el, hanem százezreket. Ahogy a teáltalad kilőtt atombomba sem a teáltalad elpusztítandónak vélt célpontot ölné meg, hanem százezreket.
Na most, az oroszoknak van ilyen atomtöltetű cuccból úgy hatezer.
És gondolom, Őfelsége hadereje is rendelkezik néhánnyal.
Belegondoltál már, Lizzy, a következő pillanatokba? Napokba, hetekbe?
„Úgy gondolom, ez egy miniszterelnök fontos kötelessége, és készen állok megtenni ezt (…) Készen állok megtenni ezt.”
