2015-ben Gyurcsány, mint másodállású, önkéntes „menhelyi alkalmazott” a Déli pályaudvar környékéről vitt migránsokat Szemlőhegy úti szerény hajlékába, akikkel mélyen elbeszélgetett az élet nehézségeiről és vélhetően saját pápai gyermekkorának hányattatásairól, majd egy-két nap után tőlük is könnyes búcsút vett.
Idén nyáron a kötcsei kisboltban ismét „véletlenül” Ferenc testvér mellé sodort az élet egy Gyurcsány szerint szép tekintetű asszonyt – vajon mit mond erre hites felesége? –, aki a három gyermekével épp munkába indult. Megtudta, hogy azért viszi a gyerekeit magával, mert férje dolgozik és nincs más, akire hagyhatná őket.
Ekkor jött el Ferenc testvér életének újabb nagy pillanata. Arany János: Mátyás anyja című versének lendületével mondta vagy inkább szavalta az asszonynak „Viszem én, / Viszem én, / Hét nap elegendő.” / „Szerelmes / Szivemnek / Hét egész esztendő!” „Viszem én, / Hozom én…”, mármint a gyerekeket. Így is történt. Két önfeledt, Gyurcsányékkal töltött nap után a kölcsönkapott lurkók mentek vissza a szülőkhöz, mert – mint megtudjuk – Ferenc testvérékhez már felnőtt bácsik és nénik érkeznek, akikkel komoly dologra „KÉSZÜLŐDNEK”.
Ennyi a történet. Gyurcsány posztjában persze ott lapul az általa kölcsönkért gyermekek eredendő tisztaságának és annak a másik polgári összejövetel fertőjének szerinte össze nem hasonlítható különbsége. El nem tudom képzelni, hogy mi lesz Gyurcsány Áldott jó ember vagyok projektjének következő attrakciója. Kölcsönkéri Orbán unokáit, esetleg az eltévedő Joe Bident fogja hazakísérni?
A jelenlegi világpolitikai helyzet ismeretében hasznosabb lenne, ha nem gyermekeket találna hazánk különböző területein, hanem földgázt, esetleg kőolajat, de mindkettőt nagyobb mennyiségben. A kölcsönkérést pedig nem gyerekeken kell gyakorolnia, hiszen 2008-ban, az IMF-től és az EU-tól kért húszmilliárd eurós hitelnél már megtapasztalhattuk annak lakosságra hárított „szépségét”. A gyurcsányi „nem fog fájni” akció megismétlődését hazánk nem szeretné még egyszer elszenvedni.
Végül megjegyezni szeretném, ha már a polgári oldal 2004 óta évente a kötcsei Dobozi-kúriát választotta és választja éves összejövetele helyszínéül, akkor öt évvel később, az utca túloldalán egy egykor volt nemesi kúriát vásárolni Ferenc testvérnek családi „nyaraló” gyanánt, véleményem szerint nem túl elegáns ötlet.
Hacsak nem a jobboldali polgárpukkasztás volt ezzel is a szándéka. Erre a válaszom, hogy de, az volt. Ezt csak azért mondom, mert Budapesten a magam részéről akkor sem költöznék közvetlen rózsadombi szomszédságába a Gyurcsány családnak, ha a szomszédos ingatlant ingyen bocsátanák a rendelkezésemre.
Az egész mézes-mázos gyurcsányi történettől ott ment el végleg a kedvem, amikor láttam az egyik levitézlett főelvtárs, Békesi László volt pénzügyminiszter Gyurcsány Ferenc írásához fűzött kommentjét, ami így hangzik: „Ez parádés, szimbolikus, telitalálat!”
Most tényleg és úgy igazán: „Kell még valamit mondanom, Ildikó?”
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
