Minden tiszteletem mellett, a beszédről szóló tudósítás olvasásakor nagyszerű anyanyelvünk legcifrább érzelemnyilvánító kifejezései jutottak eszembe. Nem az a probléma Szinetár úr mondataival, hogy kritikusak a hazai közélettel szemben, bár a goebbelsi propaganda emlegetése egyáltalán nem elegáns és legkevésbé sem hiteles attól az embertől, aki az egykori kommunista diktatúra legfajsúlyosabb propagandaeszközének, az MTV-nek volt az elnökhelyettese 1979-től 1986-ig. De tudjuk, a hazai baloldal korifeusai bő száz éve azt hirdetik, hogy Magyarországon csak akkor van demokrácia, ha ők vannak hatalmon, teljesen mindegy, hogy milyen módon kerültek oda: a Lenin-fiúk véres bolsevik terrorjával, a szovjet tankok támogatásával ránk kényszerített rezsimmel, vagy éppen szabad választásokon az embereket hazugságok és trükkök százaival átverve.

De a Szinetár szerint „rémisztő” gazdasági helyzettel érdemes egy kicsit bővebben foglalkozni, persze nem a levegőbe beszélve, ahogy azt a művész úr tette. Érdemes összevetni az ország jelenlegi gazdasági mutatóit azzal a korszakkal, amikor Szinetár Miklós pályafutása fénykorát élte, a mindenható Magyar Televízió második embereként. A KSH adatai szerint a GDP, tehát a bruttó hazai termék 1979-ben az 1960-as szint 273 százaléka volt. Ugyanez a mutató Szinetár utolsó MTV elnökhelyettesi évében, 1986-ban 302 volt. Aztán 2010-ben, amikor a Fidesz–KDNP átvette a kormányzást 386 százalékon állt az 1960-as szinthez képest a GDP, de az 1986 óta elért 84 százalékos emelkedésből ötvenet az első Orbán-kormány hozott össze 1998 és 2002 között. Az utolsó KSH-adat szerint 2021-ben 515 százalékon állt a bruttó hazai termék az 1960-as 100 százalékhoz viszonyítva. Tehát Szinetárék korszakához képest több mint 200 százalékos emelkedést sikerült elérnünk, aminek a döntő többségét az Orbán-kormányok produkálták. De a művész úr szerint most van „rémisztő” gazdasági helyzet. Szerintem viszont az a rémisztő, hogy köztiszteletben álló, elismert művészek, értelmiségiek képesek a legalapvetőbb tényeket is tagadni, a valóságot olyan színben tálalni, amivel az embereket hergelni, uszítani lehet a kormány ellen.

Nagy felelősségük van a közvélemény-formáló értelmiségieknek, de sokan közülük ezt nem értik, vagy tudatosan lázítanak, ahogy azok a politikai aktivisták, akik a jogos szociális igényekkel fellépő pedagógusokat használják fel kormánybuktató szándékkal. De ahogy az 1990. őszi taxisblokáddal, úgy a mostani hecckampánnyal sem fogják elérni a céljaikat, mert a magyarok nagy többsége józanul gondolkodik és nem kedveli a bolsevik tempót. 

Borítókép: Szinetár Miklós (Fotó: Ripost/Bánkúti Sándor)

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!