És hogy miben? Természetesen nem a lelki-szellemi-lélekszámbeli felépülésben, nem az igei tanítás, a kegyes és bibliai erkölcsöknek megfelelő (megszentelt) élet elmélyítésében, hanem az egyház »modernizációjában«, az új elvárásokhoz való alkalmazkodásában. És ennek a progresszivista társadalmi behódoltatásnak a püspökök társadalmi hatóerő és befolyás címen korlátlan teret adnak. Arról nem is szólva, hogy amikor néhány éve egy hamburgi lelkész merészelte jegyesoktatáson a homoszexualitást a Biblia alapján bűnnek nevezni […], nem volt elég, hogy a radikális LMBTQ-aktivisták szólás- és véleménynyilvánítási szabadsága odáig terjedt, hogy üvegbedobálásokkal és hangszórózással a lelkész nyilvános istentiszteleteit megzavarhatták, őt személyében inzultálhatták, de még törvény elé is állították.”

Bővebben itt a cikk linkje.

Innen nézve is teljesen nyilvánvaló, hogy ennek Németországban kellett megtörténnie. Nürnbergben. Ahol az a per volt egykoron. Nürnbergben, a Szent Egyed-templomban.

Szegény Szent Egyed. Athénban született, bencés szerzetesnek állt. Legendája szerint egy barlangban lakott remeteként, s a derék trogloidának az Úr egy szarvastehenet küldött, hogy az tejével táplálja őt. Ám arra járt Wamba, a vizigót király, és célba vette a szarvast, ám Egyed a saját testével fogta fel a kilőtt nyílvesszőt.

Az egyik installációjé pedig egyenesen az, hogy „F…ng for peace” – ó, hát mi más? A kiállító „művész” egy bizonyos Rosa von Praunheim. Nevezett korunk hőse természetesen Holger Radtke néven született Rigában, majd előbb az NDK-ba onnan pedig az NSZK-ba került, s hirtelen megvilágosodva rájött, hogy ő valójában Rosa. És melegjogi aktivista. Meg „képzőművész” és „filmrendező”.

Ez ám a nagyszerűség…

Kicsit azért kirekesztőnek és rasszistának érzem azt a tényt, hogy eddig fel sem merült, miszerint Rosa néni fantasztikus képeiből vándorkiállítás legyen, s legközelebb a németországi (szép számmal gyarapodó) mecsetekben hordozzák körül azokat. Ki és milyen alapon fosztja meg a német társadalomba oly szépen beilleszkedő muszlim barátainkat a csodálatos modern művészet ezen megkapó alkotásaitól – na ugye! Tessék bátornak lenni, és az ilyen „alkotásokkal” felkeresni a legközelebbi imámot, hiszen a német „keresztények” már eléggé előrehaladott állapotban vannak, már ami az „érzékenyítést” illeti. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nemrégiben 125 német katolikus pap állt elő azzal a remek hírrel, hogy ők homoszexuálisok. Micsoda nagyszerű hír! Szodoma és Gomora a piedesztálon. És még Hodász András is visszatérhet a papi pályára – Németországban.

Majd segít Rosa néninek megrendezni a következő kiállításokat.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Németh András Péter/Szabad Föld)