Homopornó a templomban – most már ilyen is van. És lássuk be: várható volt, és miért ne lenne? Ha pedig lennie kell (O tempora, o mores!), akkor bizony Németországban kell először megtörténnie, mert Németország oly sikeresen esett át a múlttal és a bűnnel való szembenézésen, oly sikeresen lett belőle a leggazdagabb (Marshall-segély + német munkamorál = NSZK), hogy mára nem maradt belőle semmi.
„[…] A ruhában nem volt semmi / A karomban nem volt senki / Teste csak jelmez volt / A hangja talán gépből szólt / Arca csak a színes fény / Hangulat egy szép estén / Nagy halom szép ruha, benne a semmi! / Szép Primadonna! / Púder, ékszerek, gyöngyök és flitterek / Primadonna, ezt ki hiszi el / Ha majd keresni / kezdenek rajtam / Magamra hagytál a bajban / Primadonna, príma Primadonna / Bejössz és nem megy ki senki! / Primadonna, príma Primadonna / Kétségbe ejt ez a semmi!”
Ez maradt. Németország bejön és nem megy ki senki. Sőt, már be sem jön.
Amúgy is, éppen a minap olvastam:
„Quinton Caesarnak a legutóbbi nürnbergi evangélikus Kirchentagon (egyházi nagygyűlés) bemutatott produkcióját az igei elhatárol(ód)ás és a biblikus rendre utasítás elmaradásának ordító csendje követte. Az esemény beszámolóit végigböngészve azonban korántsem ezt a »prédikációt« tartom a legrosszabbnak. (…)
A különböző zsarolási manőverek különösen azóta lettek erősek, amióta a progresszivista erők akadálytalan politikai befolyáshoz jutottak az egyházban. Az EKD (németországi protestáns egyházak szövetsége) ugyanis automatikusan alkalmazza a német állami antidiszkriminációs törvényeket, ennek következtében elég egy önbevallási nyilatkozat, amely szerint az illető az evangélikus egyház érdekében szeretne dolgozni, és már választható. Semmiféle objektív hitbeli, erkölcsi kritériumot nem lehet elébe állítani, példának okáért konfirmációt, horribile dictu keresztséget. Ennek megfelelően, ha alkalmas politikai hátszele van, egy muszlim is akadály nélkül egy evangélikus Kirchenrat tagjává választathatja magát. Zöld és szociáldemokrata politikai aktivisták tömegei választatták be magukat a Kirchenratokba. Nyíltan hirdetett ateisták akarják »segíteni« »egyházukat«.
És hogy miben? Természetesen nem a lelki-szellemi-lélekszámbeli felépülésben, nem az igei tanítás, a kegyes és bibliai erkölcsöknek megfelelő (megszentelt) élet elmélyítésében, hanem az egyház »modernizációjában«, az új elvárásokhoz való alkalmazkodásában. És ennek a progresszivista társadalmi behódoltatásnak a püspökök társadalmi hatóerő és befolyás címen korlátlan teret adnak. Arról nem is szólva, hogy amikor néhány éve egy hamburgi lelkész merészelte jegyesoktatáson a homoszexualitást a Biblia alapján bűnnek nevezni […], nem volt elég, hogy a radikális LMBTQ-aktivisták szólás- és véleménynyilvánítási szabadsága odáig terjedt, hogy üvegbedobálásokkal és hangszórózással a lelkész nyilvános istentiszteleteit megzavarhatták, őt személyében inzultálhatták, de még törvény elé is állították.”
Innen nézve is teljesen nyilvánvaló, hogy ennek Németországban kellett megtörténnie. Nürnbergben. Ahol az a per volt egykoron. Nürnbergben, a Szent Egyed-templomban.
Szegény Szent Egyed. Athénban született, bencés szerzetesnek állt. Legendája szerint egy barlangban lakott remeteként, s a derék trogloidának az Úr egy szarvastehenet küldött, hogy az tejével táplálja őt. Ám arra járt Wamba, a vizigót király, és célba vette a szarvast, ám Egyed a saját testével fogta fel a kilőtt nyílvesszőt.
