Szodoma és Gomora a piedesztálon

Homopornó a templomban – most már ilyen is van. És lássuk be: várható volt, és miért ne lenne? Ha pedig lennie kell (O tempora, o mores!), akkor bizony Németországban kell először megtörténnie, mert Németország oly sikeresen esett át a múlttal és a bűnnel való szembenézésen, oly sikeresen lett belőle a leggazdagabb (Marshall-segély + német munkamorál = NSZK), hogy mára nem maradt belőle semmi.

„[…] A ruhában nem volt semmi / A karomban nem volt senki / Teste csak jelmez volt / A hangja talán gépből szólt / Arca csak a színes fény / Hangulat egy szép estén / Nagy halom szép ruha, benne a semmi! / Szép Primadonna! / Púder, ékszerek, gyöngyök és flitterek / Primadonna, ezt ki hiszi el / Ha majd keresni / kezdenek rajtam / Magamra hagytál a bajban / Primadonna, príma Primadonna / Bejössz és nem megy ki senki! / Primadonna, príma Primadonna / Kétségbe ejt ez a semmi!”

Ez maradt. Németország bejön és nem megy ki senki. Sőt, már be sem jön.

Amúgy is, éppen a minap olvastam:

„Quinton Caesarnak a legutóbbi nürnbergi evangélikus Kirchentagon (egyházi nagygyűlés) bemutatott produkcióját az igei elhatárol(ód)ás és a biblikus rendre utasítás elmaradásának ordító csendje követte. Az esemény beszámolóit végigböngészve azonban korántsem ezt a »prédikációt« tartom a legrosszabbnak. (…)

A különböző zsarolási manőverek különösen azóta lettek erősek, amióta a progresszivista erők akadálytalan politikai befolyáshoz jutottak az egyházban. Az EKD (németországi protestáns egyházak szövetsége) ugyanis automatikusan alkalmazza a német állami antidiszkriminációs törvényeket, ennek következtében elég egy önbevallási nyilatkozat, amely szerint az illető az evangélikus egyház érdekében szeretne dolgozni, és már választható. Semmiféle objektív hitbeli, erkölcsi kritériumot nem lehet elébe állítani, példának okáért konfirmációt, horribile dictu keresztséget. Ennek megfelelően, ha alkalmas politikai hátszele van, egy muszlim is akadály nélkül egy evangélikus Kirchenrat tagjává választathatja magát. Zöld és szociáldemokrata politikai aktivisták tömegei választatták be magukat a Kirchenratokba. Nyíltan hirdetett ateisták akarják »segíteni« »egyházukat«.

És hogy miben? Természetesen nem a lelki-szellemi-lélekszámbeli felépülésben, nem az igei tanítás, a kegyes és bibliai erkölcsöknek megfelelő (megszentelt) élet elmélyítésében, hanem az egyház »modernizációjában«, az új elvárásokhoz való alkalmazkodásában. És ennek a progresszivista társadalmi behódoltatásnak a püspökök társadalmi hatóerő és befolyás címen korlátlan teret adnak. Arról nem is szólva, hogy amikor néhány éve egy hamburgi lelkész merészelte jegyesoktatáson a homoszexualitást a Biblia alapján bűnnek nevezni […], nem volt elég, hogy a radikális LMBTQ-aktivisták szólás- és véleménynyilvánítási szabadsága odáig terjedt, hogy üvegbedobálásokkal és hangszórózással a lelkész nyilvános istentiszteleteit megzavarhatták, őt személyében inzultálhatták, de még törvény elé is állították.”

Bővebben itt a cikk linkje.

Innen nézve is teljesen nyilvánvaló, hogy ennek Németországban kellett megtörténnie. Nürnbergben. Ahol az a per volt egykoron. Nürnbergben, a Szent Egyed-templomban.

Szegény Szent Egyed. Athénban született, bencés szerzetesnek állt. Legendája szerint egy barlangban lakott remeteként, s a derék trogloidának az Úr egy szarvastehenet küldött, hogy az tejével táplálja őt. Ám arra járt Wamba, a vizigót király, és célba vette a szarvast, ám Egyed a saját testével fogta fel a kilőtt nyílvesszőt.

További Poszt-trauma híreink

Bayer Zsolt: „A becstelenség mint európai érték” + videó

Na most, nem győzzük hangsúlyozni, hogy az Úr egy szarvastehenet rendelt Egyed táplálására, nem pedig egy szarvasbikát. Fontos manapság megtenni az ilyen distinkciókat. Már csak azért is, mert Nürnbergben, a Szent Egyed- templomban ma egy „kiállítás” látható, amely „kiállítás” keretében a nagyérdemű közönség egymást análisan és orálisan kielégítő „férfiak” pornográf képeit tekintheti meg, mindezen képek pedig Jézus Krisztus arcképe köré vannak rendezve. A kiállítás címe: „Jézus szeret”.

Az egyik installációjé pedig egyenesen az, hogy „F…ng for peace” – ó, hát mi más? A kiállító „művész” egy bizonyos Rosa von Praunheim. Nevezett korunk hőse természetesen Holger Radtke néven született Rigában, majd előbb az NDK-ba onnan pedig az NSZK-ba került, s hirtelen megvilágosodva rájött, hogy ő valójában Rosa. És melegjogi aktivista. Meg „képzőművész” és „filmrendező”.

Most mondják meg, nem óriási megtiszteltetés, hogy a mi Rosánk éppen a nürnbergi Szent Egyed-templomot tartotta alkalmas helyszínnek a nagyközönség elé tárni homopornó képeit? S micsoda fantasztikus felvilágosultságról, áramvonalas modernségről tett tanúbizonyságot a nürnbergi Szent Egyed-templom, s úgy általában a mindenféle német egyház, hogy befogadta az egymással üzekedő „férfiak” undorító képeit!

Ez ám a nagyszerűség…

Kicsit azért kirekesztőnek és rasszistának érzem azt a tényt, hogy eddig fel sem merült, miszerint Rosa néni fantasztikus képeiből vándorkiállítás legyen, s legközelebb a németországi (szép számmal gyarapodó) mecsetekben hordozzák körül azokat. Ki és milyen alapon fosztja meg a német társadalomba oly szépen beilleszkedő muszlim barátainkat a csodálatos modern művészet ezen megkapó alkotásaitól – na ugye! Tessék bátornak lenni, és az ilyen „alkotásokkal” felkeresni a legközelebbi imámot, hiszen a német „keresztények” már eléggé előrehaladott állapotban vannak, már ami az „érzékenyítést” illeti. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nemrégiben 125 német katolikus pap állt elő azzal a remek hírrel, hogy ők homoszexuálisok. Micsoda nagyszerű hír! Szodoma és Gomora a piedesztálon. És még Hodász András is visszatérhet a papi pályára – Németországban.

Majd segít Rosa néninek megrendezni a következő kiállításokat.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Németh András Péter/Szabad Föld)