Interjút adott a Telexnek Dés László, és aki arra számított, hogy kesereg egy sort „a siralmas magyar közállapotok” miatt a zenész, annak nem is kellett csalódnia.
Pedig az interjú elején felcsillant a remény, hogy talán mégis megússzuk a kötelező siránkozást Déstől, aki beszélt sajnálatos betegségeiről, zenei terveiről, régi történetekről.
A Telex nem lenne Telex, ha nem kérdeztek volna rá arra, hogy az egészségügyi intézményekben milyen tapasztalatai voltak – de Dés csak félig ütötte le a magas labdát: „A viszonyok, az egészségügy általános állapota eléggé rémes. Az orvosok és az ápolónők viszont szenzációsak voltak” – válaszolta, de valószínűleg az interjú alanya és készítője is érzékelte, hogy ennél azért komolyabb kritikát kell kiizadniuk magukból a jelenlegi Magyarország felé.
Az interjú végére Dés bele is jött, olyan alaposan kiosztotta a magyar társadalmat, hogy Dull Szabolcsék mind a tíz ujjukat megnyalhatták.
A nyugati demokráciákat a szolidaritás élteti, a citoyen magatartás, a civil kurázsi. Ha viszont az autóban van elég benzin, és van esetleg még egy hétvégi ház is, akkor a magyar középosztály nagy részének már jó, már elégedett. Nagyon nagy baj, hogy ennyivel ki lehet fizetni egy társadalmat.
Veretes mondatok, amelyek után a zenész leszögezte, mindezek fényében örül annak, hogy az unokái már külföldön élnek.
(Mintha ismerősek lennének ezek a szavak, legutóbb az RTL Klubon sokat szereplő Dietz Gusztáv jelentette ki, hogy a gyerekeit arra neveli, hogy menjenek el ebből az országból)
