A magányos ember sokkal jobban irányítható, mint az, akinek van társa. Erős társadalmi alapot a család tud adni. Ezért támadják lépten-nyomon a családi létezés minden formáját. Ha a társadalom legkisebb sejtje stabil, akkor a társadalom is stabil. Amelyik társadalomban a család, a társas kapcsolatok felbomlanak, ott a társadalom alapja veszik el. Szándékos támadás alatt áll éppen ezért minden, ami normális, a család vagy egy férfi és egy nő közös élete, helyette népszerűsítették a szingliséget, amíg abba rengetegen bele nem rokkantak. De mindig megtalálják a maguk mantráját, hogy ha erős egyéniség vagy, akkor nincsen szükséged senkire, csak magadra. Dehogy nincsen szükséged senkire! Pont, hogy egy erős személyiség tud jól kapcsolódni egy másik erős személyiséghez. Nem az az erős, aki egyedül él, hanem, aki felvállalja a vitákkal teli társas életet.
Karácsonykor mindig megnő az öngyilkosságok száma, a lelki segélyt igénylők száma. Miért? Mert szembesülnek, hogy egyedül élnek, hogy nincs kihez szólni. Egyrészt az egyedül lét nagyon fontos, ahhoz, hogy erős egyéniséggé formálódjunk, a társas lét meg ahhoz, hogy együtt még erősebb alapot képezzünk. A kettő mindig több, mint egy. Az ember társas lény, ezért is teremtette Ádám mellé Isten a nőt. Nőt rendelt társnak a férfi mellé. Isten rendelte így, van, aki ma sorsnak hívja, van, aki Allahnak, sok neve van a természetfelettinek.
Liberális bullshit, hogy egyedül jobban van az ember. Nem, az ember társas lény, de az egyedüllét, az önmagunkkal való párbeszéd nagyon fontos, az önmagunk építése elengedhetetlen ahhoz, hogy jól tudjuk magunkat érezni egy társas kapcsolatban. De ettől még az ember nem magányra született, mert vannak fizikai igényei és lelki, és igen, kell a léleknek egy másik ember szerető simogatása is, nem csak a saját értékeink felfedezése és annak építése.
Nem egyedül élni nehéz, hanem valakit befogadni, elfogadni, az a nehéz. Egyedül élni könnyű, nincsenek viták, súrlódások, nem kell osztozni a fürdőszobán, konyhán, ágyon. Valakit elfogadni olyannak, amilyen, és mégis kicsit alkalmazkodni, na, az már feladat. A társadalom alapja a legkisebb emberi közösség, a párkapcsolat, majd ezt követi a család. A magányos elszigetelődés nem közösségi lét. Az elszigetelődés, nem más, mint elszigetelődés.
Társfüggőség
Nem, ez nem bullshit, valóban van ilyen, amikor egészségtelenül függ az ember valakitől, amikor azt érzi, hogy levegőt sem tud venni a másik nélkül, amikor pánikrohama lesz, ha a másik öt percet késik. De az egészséges kapcsolatot pont ezek az ismérvek különböztetik meg a társfüggőségtől. Aki bízik a társában, nem tesz nyomkövetőt a telefonjára, és nem esik kétségbe, ha lekési a repülőt, majd jön a következővel. Az élet folyton változik, ezt el kell fogadni egy társas létezésben is.
Az azonban már bullshit, hogy mindenkire, aki vágyik a társas kapcsolatra, mindenkire rásütni, hogy társfüggő. Nem. Társfüggő például nem meri feltenni a párjának a kérdést, hogy végre elhatározod magad, és megkéred a kezem, vagy menjünk szét. Erre csak erős ember képes. Van kockázata egy ilyen kérdésnek, ez tagadhatatlan, de ez a kérdés jogos, ha mondjuk három–öt éve valaki együtt él, és a férfi nem akarja feljebb emelni a kapcsolatot egy másik szintre.
Tehát a kapcsolatfüggőség és a kapcsolat iránti vágy nem szinonimái egymásnak. Viszont, akik ezt bullshit módon használják, azoknak az a lényeg, hogy szégyellje mindenki magát, aki egy erős, stabil párkapcsolatra vágyik. Az erős emberi kapcsolatok ugyanis építik a társadalmat, ahogy párkapcsolat, ugyanúgy egy erős barátság is.
TikTok-huszárok
Belefutottam a TikTokon azokba, akik elmondják, hogy kik a nárcisztikus egyéniségek. Nem mondom, van köztük értelmes szakember is, bár ugye értelmes szakember nem a TikTokon analizál, és pufogtat általános igazságokat. Nos ezeket a nárciszakértőket (akik közül nem kevés azért ismeri annyira a jól a nárcisztikus jegyeket, mert maga is produkálja) felülmúlják az univerzum mindent megad neked szakértők. Ezek többnyire önjelölt személyiségfejlesztők, akik elmondják, hogyan manifesztálj magadnak jobb életet, több pénzt, jobb társat, munkát. na kérem, már csak egy kérdésem van, ha ezek szerint az emberek szerint az általuk kínált recept működik, akkor náluk miért szakad le a vakolat? Miért nincs Ferrarija? És miért él egyedül? Emberek, nyissuk már ki a szemünket! A vonzás meg az univerzum (bár én jobb szeretem az Isten kifejezést használni) működik valóban. Miért működik? Mert felvértez, mert erőt, magabiztosságot ad. Láttak már olyan nőt vagy férfit, aki belépett egy terembe, és minden szem rá szegeződött? Na, neki mindent meg ad az univerzum, mert ő bárhova bemegy, mindig ellenállhatatlan lesz. De tudják mi a titka? A magabiztossága, az ellenállhatatlansága. És igen, ahhoz, hogy ezt elérjük, lehet szükség személyiségfejlesztők szakemberekre. Szakemberekre, és nem azokra, akik gazdagságot ígérnek, és közben Trabantban ülnek. Miért nem kapcsol be a gondolkodás képessége, amikor elhisszük valakinek, hogy segít manifesztálni sok pénzt, közben neki meg semmije sincs? Ha akkora király, mint mondja, akkor megvan mindene, jó ház, szép család vagy párkapcsolat és király autó. Ha ezek nincsenek meg, akkor az az univerzumduma csak egy lehúzás. Láttam olyan fejlesztőt, aki elmondta, hogy manifesztált magának egy hétköznapi munkát. Mit??? Ha tudsz bármit manifesztálni, miért pont egy hétköznapi melót akarnál? Kapcsoljon be a (divatos szóval) a red flag, amikor ilyennel találkozunk!
Tartsuk meg a józanságunkat és ne dőljünk be a sok bullshitnek! A társadalom legkisebb létezési formája, de egyben a legerősebb is, a család, a párkapcsolat. Egészséges lelkű emberek egészséges kapcsolata.
