A magányos ember sokkal jobban irányítható, mint az, akinek van társa. Erős társadalmi alapot a család tud adni. Ezért támadják lépten-nyomon a családi létezés minden formáját. Ha a társadalom legkisebb sejtje stabil, akkor a társadalom is stabil. Amelyik társadalomban a család, a társas kapcsolatok felbomlanak, ott a társadalom alapja veszik el. Szándékos támadás alatt áll éppen ezért minden, ami normális, a család vagy egy férfi és egy nő közös élete, helyette népszerűsítették a szingliséget, amíg abba rengetegen bele nem rokkantak. De mindig megtalálják a maguk mantráját, hogy ha erős egyéniség vagy, akkor nincsen szükséged senkire, csak magadra. Dehogy nincsen szükséged senkire! Pont, hogy egy erős személyiség tud jól kapcsolódni egy másik erős személyiséghez. Nem az az erős, aki egyedül él, hanem, aki felvállalja a vitákkal teli társas életet.
Karácsonykor mindig megnő az öngyilkosságok száma, a lelki segélyt igénylők száma. Miért? Mert szembesülnek, hogy egyedül élnek, hogy nincs kihez szólni. Egyrészt az egyedül lét nagyon fontos, ahhoz, hogy erős egyéniséggé formálódjunk, a társas lét meg ahhoz, hogy együtt még erősebb alapot képezzünk. A kettő mindig több, mint egy. Az ember társas lény, ezért is teremtette Ádám mellé Isten a nőt. Nőt rendelt társnak a férfi mellé. Isten rendelte így, van, aki ma sorsnak hívja, van, aki Allahnak, sok neve van a természetfelettinek.
Liberális bullshit, hogy egyedül jobban van az ember. Nem, az ember társas lény, de az egyedüllét, az önmagunkkal való párbeszéd nagyon fontos, az önmagunk építése elengedhetetlen ahhoz, hogy jól tudjuk magunkat érezni egy társas kapcsolatban. De ettől még az ember nem magányra született, mert vannak fizikai igényei és lelki, és igen, kell a léleknek egy másik ember szerető simogatása is, nem csak a saját értékeink felfedezése és annak építése.
Nem egyedül élni nehéz, hanem valakit befogadni, elfogadni, az a nehéz. Egyedül élni könnyű, nincsenek viták, súrlódások, nem kell osztozni a fürdőszobán, konyhán, ágyon. Valakit elfogadni olyannak, amilyen, és mégis kicsit alkalmazkodni, na, az már feladat. A társadalom alapja a legkisebb emberi közösség, a párkapcsolat, majd ezt követi a család. A magányos elszigetelődés nem közösségi lét. Az elszigetelődés, nem más, mint elszigetelődés.