Szóval ez az első lépés.

A második pedig, na, ez az igazán arcpirító, felháborító, ettől ordibál minden normális ember p-vel meg b-vel meg f-el kezdődő szavakat, és rugdalja végig virtuálisan a teljes Európai Bizottságot egy jó hosszú folyosón – szóval:

Parádés, mi?

És talán itt az ideje, hogy visszaugorjunk kicsit az időben, egészen a múlt század harmincas éveibe:

„A nyugati hatalmak belső válságokkal küzdöttek: Franciaországot például belpolitikai és gazdasági gondok is sújtották (magas infláció, korrupció, munkás-sztrájkok), amit az is tetézett, hogy lakossága nagyon tartott egy újabb német agressziótól. A félelem cselekvést követelt, ennek jegyében zajlott 1927 és 1932 között a Maginot-vonal megépítése (erődrendszer a francia–német határon). A 350 km hosszú és 5 milliárd frankba kerülő építkezés teljesen felemésztette az egyébként sem túl erős francia gazdaság tartalékait, ráadásul mint később kiderült teljesen feleslegesen, hiszen az 1940 májusi nagy német offenzíva megkerülte az erődvonalat. (Charles de Gaulle – aki 1939-ben még csak ezredes volt – tiltakozott a tartalékok elherdálása ellen és az erőd-építés helyett inkább a páncélos fegyvernem fejlesztésére, bővítését kérte. Ám nem hallgattak rá.)
 

Nagy-Britanniában a gazdasági világválság 1933-ig sztrájkokat és belső elégedetlenséget szült (7 milliós lett a munkanélküliség), amit a gyarmatok ügye és az ír függetlenség (teljes ír elszakadás) is súlyosbított. Neville Chamberlain konzervatív párti politikus 1937-es kinevezése pedig inkább szaporította, mint csökkentette a gondokat. Az 1935 után egyre intenzívebb német terjeszkedő politikát – a francia Édouard Daladier asszisztálása mellett – messzemenőkig eltűrte (a háborútól való félelem miatt), így Hitler »vérszemet kapva« sorra kebelezte be a megkaparintani kívánt célterületeket: a Rajna-vidéket, Ausztriát, Csehszlovákiát és a Memel-vidéket. (A Rajna-vidéknek a versailles-i béke értelmében demilitarizáltnak kellett volna maradnia, de Hitler mégis megszállására adott parancsot.)

(...)

Európa ugyanakkor vaknak mutatkozott Németország agressziójára nézve: a franciák és angolok abban bíztak, hogy ha hozzájárulnak Hitler kisebb követeléseinek teljesítéséhez (mint Csehszlovákia bekebelezése), akkor a Führer talán beéri ennyivel és nem indít majd háborút szomszédai ellen. (Tévedtek.)” 

Ez volt akkor – akkor így tévedett ez a Nyugat.

Most pedig mindennek a fordítottja van.

Nézzük előbb a dolgot magát: a hetvenkét óra atomháború esetén sok, nem atomháború estén meg kevés. Szóval még abban az esetben is értelmetlen baromság, ha lenne valós veszély. Ami nincs.

Parádés.

Ja! És elfelejtik felhívni a hülye Zelenszkijt, így a hetvenkét órás túlélőcsomag bejelentésével egyidőben Zelenszkij odaáll a sajtó elé Párizsban – miután kijött az egyre inkább agyhalottként viselkedő Macrontól –, és közli, Putyin hamarosan meghal, és akkor vége lesz a háborúnak. Jó mi? Mint egy nagy, vidám elmegyógyintézet.

Itt tartunk tehát most.

A németek nemrég arról értekeztek és vetítettek filmet a sajátjaiknak, hogy vegyenek virágcserepeket és gyertyákat, azzal fűtsenek, valamint a szomszédok gyűljenek össze, mert akkor belehellik a lakást.

Például víznek. Ki hitte volna. Amúgy én a magam csomagjába inkább teszek egy kis pálinkát vagy szilvás Unikumot…

És akkor itt az idő, hogy visszatérjünk a háború kérdésére.

A halál ötven órája című remekműben Martin Hessler ezredes ezt mondja Konrádnak, a tisztiszolgájának, miután a legénysége elénekelte neki a Panzerlied-et, és ezzel meggyőzték, hogy el lehet menni velük a háborúba, szóval a hátborzongató jelenet végén azt mondja Hessler ezredes, „Konrád, a lehető legjobb dolog történik, a háború folytatódik”.

Világos beszéd. Ezt mondják a mai brüsszeli idióta gazemberek is. Csak az a különbség, hogy Martin Hessler ezredes a saját bőrét vitte vásárra, a saját bőrét is. Ezek az idióta gazemberek pedig… Ezeknek olyan vastag bőr van a pofájukon, hogy nincs az a vásár, ahol elkelnének. Ezek mások életével szórakoznak. Egészen addig, ameddig az európai polgárok el nem takarítják végre az összeset, mint a sz…rt.

Nagyon itt az ideje…