Magyarán: csaknem négy éven keresztül kapott valaki teljes fizetést és a vele járó juttatásokat, a cég kontójára fizették a nyugdíj- és a társadalombiztosítási járulékát, amiért nem kellett megdolgoznia. Molnár János pedig ehhez szorgosan asszisztált, évekig jegyezte a valótlan tartalmú teljesítésigazolásokat. Végül van a fájdalmas csalódás: Molnár tette már a cég vezetésének is óriási csalódás volt, hiszen több mint két évtized után nagyban élvezte bizalmukat, amellyel csúnyán visszaélt, ezért megváltak tőle. 

Minden lehetőségük megvolt, de elbaltázták, és még ők vannak megsértődve. Sértettségükben bosszúért lihegnek, de ha netán újra lehetőséghez jutnának, ugyanott folytatnák. Csak azt nem értjük minimum hárommillióan, honnan veszik a bátorságot a mi pocskondiázásunkra. 

És senki ne gondolja, hogy ez egy kiragadott, elszigetelt eset. Ott van például Gajda Attila, akit a szerb ügyészség vont vizsgálat alá pedofil bűncselekmény gyanúja miatt. Vagy maga a pártelnök, akinek viselt dolgait a brüsszeli mentelmi jog miatt nem lehet feltárni a maguk pompájában. De olvashattunk már jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás gyanújáról is Csatári Ernő esetében. És akkor még a drogos, konszenzuális bulikról még nem is beszéltünk. 

Szóval javaslom minden honfitársamnak, akik egy jobb országban szeretnének élni, és a fiaikat is itthon akarják tartani, ne sétáljanak bele ezeknek a sértett, bosszúálló gyűlölködőknek a csapdájába. Használja mindenki a józan eszét, mert a vak remény iszonyatos csalódáshoz vezethet. És még elbocsátani sem tudjuk őket négy évig, ha a nyakunkra szabadítjuk egy rossz döntéssel a bandájukat.