A tabu megtörése

Ez maradt a szabadságból, amelynek egykoron rendet kellett volna szülnie.

Arguineguin, 2020. április 5. Afrikából Európába igyekvõ illegális bevándorlók egyike, aki társaival a Kanári-szigetekhez tartozó Gran Canaria szigetén fekvõ Arguineguin kikötõjébe érkezik 2020. április 4-én éjjel. A spanyol tengeri mentõszervezet hajója 56 migránst vett fedélzetére, akik két gumicsónakban utaztak mintegy 110 kilométerre délre Gran Canaria partjaitól. MTI/EPA/EFE/Angel Medina G. Fotó: Angel Medina G.

S mi történik egy rothadó, halálra ítélt civilizációban ilyenkor? Mindenekelőtt az, ami most is történt: a mocsok bűnöző kisétált a templomból, és még mindig él, még mindig nem verte senki agyon.

Másodszor rothadó, halálra ítélt civilizációkban ilyenkor elindul a megmagyarázás. Előkerülnek első körben az úgynevezett „szociológusok”, nyomukban a „jogvédők” meg a széplelkek, a kékharisnyák, az „érzékenyítők”, az NGO-k aktivistái – szóval a rothadó, halálra ítélt civilizáció összes dögevője, és megmagyarázza. Hogy az a szegény fekete micsoda rasszizmusnak volt (és van!) kitéve, milyen nehéz élete volt (és van!) ebben a hímsoviniszta (!), fehér primátusra alapozott világban, értsük meg őt, szeressük őt, fogadjuk be őt, adjunk neki még javakat, különben is, a keresztény templomok már csak panoptikumok, skanzenek, egy letűnt kor üres díszletei. Most már új kor van, új világ van, új eszmék vannak. Az az új eszme, hogy nincsen új eszme, az az új eszme, hogy nincsen többé semmi bizonyosság, nincsen többé vallási identitás, nemzeti identitás, és immáron nemi identitás sincsen. Nincs többé férfi és nő, anya és apa, csak bizonytalan körvonalú, szétfolyó masszák vannak, nincsen család, nincsen hagyomány, nincsen múlt és nincsen jövő. A pillanat van, és a szabadságból is annyi maradt, hogy az identitás nélküli, elhülyült, lélektelen és gondolattalan individuum minden pillanatban kiélhesse és megvalósíthassa az összes ocsmány és egyre ocsmányabb perverzióját.

Ez maradt a szabadságból, amelynek egykoron rendet kellett volna szülnie.

Ebbe a civilizációba lép be a mocsok bűnöző, és üzen, és dönt tabut.

Nagy kérdés, vajon így marad-e mindez örökre – vagyis: tényleg elpusztulunk-e, lehajtott fejjel, csöndesen, míg papjainkat pofozgatják és az oltárokra piszkítanak az előemberek.

Talán mégsem. Talán még van remény.

Az már biztos, hogy a megmaradt remény ide szorult, Közép-Európába, Kelet-Közép-Európába. Mi megkaptuk az oltást ezeresztendős históriánk során, hiszen ismerjük a leigáztatást, a megaláztatást, a „foglár háta mögötti szabadságot”. És emlékeztető oltást is kaptunk legutóbb, negyvenévnyi kommunizmust.

Mi felismerjük a tabutörőket.

S mert felismerjük, ezért képesek vagyunk védekezni. Például nem beengedni őket. Ez az alapja mindennek. És képesek vagyunk mi is megtörni az ostoba, önsorsrontó tabukat. Például a szómágiát. Ezért a nekünk üzenő, tabutörő hódítót nem vagyunk hajlandóak az érzékenyítők és érzékenyítettek hamis, szépelgő fogalmaival illetni. Nem afroamerikaizunk! A papunkat felpofozó, oltáriszentséget ellopó, templomainkat puszta létezésével és jelenlétével megszentségtelenítő barbár neve: mocsok bűnöző.

Mert ez is tabutörés, aminek helye és ideje van!

Amúgy, van ellenpéldánk: a mi csodálatos, nagyszerű sportolónk, focistánk: Nego, akinek köszönhetjük, hogy kint leszünk az Eb-n. Aki gólörömében elsőként a mezén lévő magyar címert csókolta meg, s aki azt nyilatkozta a mérkőzés után, hogy „nagyon tisztelem ezt a címert”. Ő a testvérem. A honfitársam. Minden segítséget, támogatást, szeretetet megérdemel – és meg is kap. Ő egy magyar srác, bár nem is beszél magyarul. És kit érdekel a bőrszíne? Általában senkit sem érdekel a bőrszín, már ha normális emberekről és normalitásról van szó. Úgyhogy Nego felőlem lehet fekete, afroamerikai vagy bármi, ami neki a legmegfelelőbb. Leginkább és legegyszerűbben: egy magyar.

Ez sem túl bonyolult.

Egy magabíró, magabízó, önmagára büszke kultúra befogad bárkit, aki jó szándékkal érkezik.

Egy magabíró, magabízó, önmagára büszke kultúra minden érkezőtől elvárja és megköveteli, hogy tartsa tiszteletben értékeit, szokásait, hagyományait, kultúráját, hitét, vallását – és mindezekből következően a tabuit.

A tabutörők pedig eltakarítandók, elpusztítandók. A tabutörők megbélyegezendők.

Éppen azért, hogy a normális emberek bőrszínüktől függetlenül békében és nyugalomban élhessenek.

….

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE.