A Spanyolországhoz tartozó (egykor igazi, katolikus nagyhatalom volt!) Kanári-sziget egyik katolikus templomába, a mise kellős közepén besétált egy félmeztelen fekete férfi, egy mocsok bűnöző, összeszedegette az oltáron lévő értékeket (vö: oltáriszentség), közben üvöltözött, felpofozta a papot, majd ordítva elköszönt és kisétált.
„Fényes nappal az oltárról lopott a migráns” – ezzel a címmel számoltak be az esetről a lapok, már amelyik beszámolt róla. Hiszen tudjuk jól, a baloldali és liberális médiában (ez a világmédia nagyjából 90 százaléka; vö: „jelentős kakákat pakolt a világnagy kakához…” – na erről van szó!) az ilyesmiről tilos beszámolni, mert az ilyesmi nem illik bele a „migráns jóóóó!!!!” tematikába (vö: „négy láb jóóóó, két láb rossz!” – aztán ez tetszés szerint váltogatható).
Fenti cím erősen félrevezető.
A félmeztelen mocsok bűnöző produkciójának ugyanis nem a lopás volt a lényege.
Hanem a tabu megtörése.
Üzenet volt az. Üzenet az európai, keresztény, fehér kultúrának. Fogalmazzunk pontosan, Hamvas Béla nyomán: az immáron civilizációvá romlott valamikori európai, keresztény, fehér kultúrának.
Az üzenet – mondom ismét – a tabu megtörése. Nem túl bonyolult az ilyesmi. Azt üzeni a mocsok bűnöző egész testtartása, hogy nézzétek és lássátok, én, mi ezt is megtehetjük veletek immár, és senki, de senki nem képes közületek megakadályozni mindezt. Megtörjük, meggyalázzuk az összes tabutokat. Nézzétek, itt állok a templomotokban, mise közepén, félmeztelenül, ordítozok, felpofozom a papotokat, ellopom az oltáriszentséget, és ti ezt az egészet végignézitek, csendben, lehajtott fejjel.
A mocsok bűnözőnek jelen pillanatban igaza van. Végignézzük, lehajtott fejjel.
Általában elmondható, hogy tabutörések idején derül ki végképp és teljes egyértelműséggel, melyek az erős, magabíró, magabízó, önmagukra büszke és megingathatatlan kultúrák, és melyek a rothadó, önmagukat túlélt, halálra ítélt, civilizációvá romlott kultúrák.
Nos, egy erős, magabíró és büszke kultúra tabutörésre adott reakcióját akkor élhetnénk át, ha mondjuk pénteken, a nagy istentisztelet kellős közepén bemennénk a rijádi nagymecsetbe, félmeztelenül, ordítoznánk, felpofoznánk az imámot, aztán összeszedegetnénk az értékeket meg a Koránt, és megpróbálnánk kisétálni. A puszta kézzel szétmarcangolt holttestünket erős vízsugárral kellene eltakarítani a nagymecset padlatáról.