„Igazikonzervatívok”

Most megint a kommunisták és a liberálisok akarják megmondani, hogy ki a jó konzervatív és ki a rossz konzervatív.

Forrás: Facebook/Karácsony Gergely

Amikor Magyarországon jobboldali, konzervatív kormány van hatalmon, mindig felmerül, hogy szükség lenne „európai jobboldalra”, „modern konzervativizmusra”, mert az éppen regnáló kormány a legkevésbé sem európai és a legkevésbé sem modern, helyette mucsai, autokrata, sőt: diktátor, antiszemita, fasiszta, náci, stb. Ilyen volt az Antall-kormány és személyesen Antall József, akiről később még a liberálisok is közteret akartak elnevezni, viszont annak idején „Demokratikus Charta” mozgalmat szerveztek ellene és az állítólagos barna eső ellen. Aztán ilyen volt az első – 1998 és 2002 közötti – Orbán-kormány, amelyikről 2010 után kiderült, mennyire jó volt a mostanihoz képest.

Mindig a kommunisták – diploma nélküliek vagy éppen diplomások – akarják megmondani, hogy ki a jó konzervatív és ki a rossz konzervatív. Így volt ez 1945 után. A rossz konzervatívok börtönbe, Hortobágyra, Recskre vagy éppen Szibériába kerültek, a jó konzervatívoknak pedig megengedték, hogy a Független Kisgazdapárt vagy a Nemzeti Parasztpárt vezetőiként, parlamenti képviselőiként részt vegyenek a népi demokrácia építésében. Aki egészen jól viselkedett, az (egy darabig) még köztársasági elnök is lehetett.

A kommunisták és a liberálisok szerint két jó konzervatív van. Az egyik a halott konzervatív. Ebbe a kategóriába tartozik Antall József, és nagyon szeretnék, ha Orbán Viktor is ide tartozna. A másik jó konzervatív az „igazikonzervatív”. Aki modern. Aki européer. Aki demokrata. Aki nem mucsai. Aki nem náci. Aki nem fasiszta. Aki szereti a homoszexuálisokat. Aki tulajdonképpen ugyanazt mondja, amit a kommunisták és a liberálisok, csak közben kiragasztja magára vagy éppen a kommunisták és a liberálisok ragasztják ki rá a konzervatív címkét. Van jó néhány ilyenünk: Bod Péter Ákos, Chikán Attila, Jeszenszky Géza, Mellár Tamás, Pálinkás József.

Most megint a kommunisták és a liberálisok akarják megmondani, hogy ki a jó konzervatív és ki a rossz konzervatív. Ujhelyi István, a kommunista utódpárt EP-képviselője néhány napja arról értekezett a közösségi oldalán, hogy „Magyarországnak szüksége van polgári jobboldalra, konzervatív, vitaképes gondolatokra is”. Csak éppen a Fideszre nincsen szüksége. Meg annak a két és fél millió szavazójára. Rájuk csak akkor lenne szükség, ha halott konzervatívok vagy „igazikonzervatívok” lennének. Utóbbit nyilván úgy tudnák bizonyítani, hogy fellázadnak a fideszes diktatúra ellen és a baloldalra szavaznak.

Karácsony Gergely sem fogta vissza magát, és egy asztal mögött tehénkedve, félig fekvő pozícióban, az azonnali.hu portálnak adott interjúban tárta fel nekünk, hogy szerinte mi az igazi konzervatív hagyomány. „Azt a konzervatív hagyományt szeretném követni, hogy a Városházán a Budapest Pride idején kint van a szivárványos lobogó.”

Tisztázzunk valamit: attól, hogy egy hülyeséget liberálisok és kommunisták néhány év óta visszatérően művelnek, az még nem lesz konzervatív hagyomány. A szivárványos lobogó kitűzése sem az. Legfeljebb olyan „igazikonzervatív” hagyomány, amit ők határoznak meg. Nekem és sokunknak – konzervatívoknak – azonban a szivárványos zászlóról nem a konzervatív jelző ugrik be, hanem egy egészen másik, amit viszont nem írok le, mert azt a szerkesztők biztosan kihúznák a cikkből.

Ha azonban a kommunisták és a liberálisok állandóan jönnek az ötleteikkel, hogy milyen konzervatívokat szeretnének látni, akkor én is meg tudom fogalmazni, hogy milyen kommunistákat és liberálisokat látnék szívesen. De inkább ezt sem írom le, mert ezt is kihúznák…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!