Amikor Magyarországon jobboldali, konzervatív kormány van hatalmon, mindig felmerül, hogy szükség lenne „európai jobboldalra”, „modern konzervativizmusra”, mert az éppen regnáló kormány a legkevésbé sem európai és a legkevésbé sem modern, helyette mucsai, autokrata, sőt: diktátor, antiszemita, fasiszta, náci, stb. Ilyen volt az Antall-kormány és személyesen Antall József, akiről később még a liberálisok is közteret akartak elnevezni, viszont annak idején „Demokratikus Charta” mozgalmat szerveztek ellene és az állítólagos barna eső ellen. Aztán ilyen volt az első – 1998 és 2002 közötti – Orbán-kormány, amelyikről 2010 után kiderült, mennyire jó volt a mostanihoz képest.
Mindig a kommunisták – diploma nélküliek vagy éppen diplomások – akarják megmondani, hogy ki a jó konzervatív és ki a rossz konzervatív. Így volt ez 1945 után. A rossz konzervatívok börtönbe, Hortobágyra, Recskre vagy éppen Szibériába kerültek, a jó konzervatívoknak pedig megengedték, hogy a Független Kisgazdapárt vagy a Nemzeti Parasztpárt vezetőiként, parlamenti képviselőiként részt vegyenek a népi demokrácia építésében. Aki egészen jól viselkedett, az (egy darabig) még köztársasági elnök is lehetett.
A kommunisták és a liberálisok szerint két jó konzervatív van. Az egyik a halott konzervatív. Ebbe a kategóriába tartozik Antall József, és nagyon szeretnék, ha Orbán Viktor is ide tartozna. A másik jó konzervatív az „igazikonzervatív”. Aki modern. Aki européer. Aki demokrata. Aki nem mucsai. Aki nem náci. Aki nem fasiszta. Aki szereti a homoszexuálisokat. Aki tulajdonképpen ugyanazt mondja, amit a kommunisták és a liberálisok, csak közben kiragasztja magára vagy éppen a kommunisták és a liberálisok ragasztják ki rá a konzervatív címkét. Van jó néhány ilyenünk: Bod Péter Ákos, Chikán Attila, Jeszenszky Géza, Mellár Tamás, Pálinkás József.
Most megint a kommunisták és a liberálisok akarják megmondani, hogy ki a jó konzervatív és ki a rossz konzervatív. Ujhelyi István, a kommunista utódpárt EP-képviselője néhány napja arról értekezett a közösségi oldalán, hogy „Magyarországnak szüksége van polgári jobboldalra, konzervatív, vitaképes gondolatokra is”. Csak éppen a Fideszre nincsen szüksége. Meg annak a két és fél millió szavazójára. Rájuk csak akkor lenne szükség, ha halott konzervatívok vagy „igazikonzervatívok” lennének. Utóbbit nyilván úgy tudnák bizonyítani, hogy fellázadnak a fideszes diktatúra ellen és a baloldalra szavaznak.
