Kis magyar politikai hisztéria egy táblázat miatt

Magyarországon nemcsak a focihoz, de a statisztikához is tízmillió ember ért.

Magyarországon nemcsak a focihoz, de a statisztikához is tízmillió ember ért. Legalábbis ez a következtetés vonható le abból a cikk-, nyilatkozat- és kommentözönből, ami április 25-én, nem sokkal éjfél után, pontosan 0 óra 43 perc után megindult. Ebben az időpontban került fel a kormány Facebook-oldalára egy táblázat és egy azt kommentáló rövid szöveg.

A táblázat a koronavírus-járvány kapcsán a második oltás utáni fertőzések és halálozások adatait tartalmazza a kezdetektől – 2020. december 26-tól – 2021. április 20-ig. A táblázat öt sora a Magyarországon alkalmazott vakcinákat tartalmazza a Szputnyik V-től az AstraZenecáig, míg a hatodik sor összegez. A táblázat két oszlopa az immunizáció utáni két lehetséges eseményt tartalmazza: a megbetegedést és a halált. A két oszlop két azonos aloszlopra oszlik. Az egyik tartalmazza az esetszámot, a másik arányszám: a százezer oltottra vetített esetszám. A táblázat sajnálatosan nem tartalmazza az oltottak számát, pedig az rendelkezésre állt, s az arányszámok számításához használták is.

A táblázat készítője a sorok sorrendjét az első oszlop második aloszlopában szereplő (arány)számok növekedése alapján állapította meg. Eszerint százezer Szputnyik V-vel oltott közül 95 betegedett meg, míg ugyanez Moderna esetén 177, Sinopharm esetén 356, Pfizer/BioNtech esetén 555, AstraZeneca esetén 700.

A második oszlop második aloszlopa azt tartalmazza, hogy százezer immunizált közül a szóban forgó időszakban hányan haltak meg. A halál ténye biztos, de azt már nem tudhatjuk, hogy a halál oka az oltás ellenére megkapott betegség, mert azt okozhatta égből hullott tégla, közlekedési baleset, szívinfarktus stb. is. Ha azt feltételezzük, hogy a halált minden esetben betegség előzi meg, akkor az AstraZeneca a legjobb, mert a megbetegedettek mindössze egy százaléka hal meg, míg a Moderna esetén az ennek több mint tízszerese: 11,3 százalék. Még szerencse, hogy az oltottakra vonatkoztatva a különbség nincs egészen háromszoros.

És most nézzük, hogyan kommentálja a táblázatot a kormány! A kormány azt mondja, hogy az oltásellenesség egyik formája egyes vakcinatípusok hatékonyságának kétségbe vonása. Mindannyian tudjuk, hogy a „keleti” – a kínai és az orosz – vakcinák rossz hírbe hozásáról van szó. Mit tehet ilyenkor a kormány? Hát azt, hogy „nyilvánosságra hozza az oltások utáni fertőzési és halálozási adatokat”. Azt, ami könnyen-gyorsan rendelkezésére állt. És április 25-én 0 óra 43 perckor a Facebookon nyilvánosságra hozta. Azt a megjegyzést teszi még, miszerint „az adatokból jól látható, hogy minden Magyarországon használt vakcina hatékony és erős védelmet nyújt a fertőzés ellen”.

Vagyis mindegyik hatékony és erős védelmet nyújt. Nyugati is, keleti is.

És most nézzük, hogy mit nem tett a kormány. Mindenekelőtt és legfőképpen nem minősítgetett. A kormány nem mondta azt, hogy íme, itt az egyértelmű statisztikai bizonyíték, hogy melyik a jobb, melyik a rosszabb. És ne felejtsük, hogy az arányszámok százezer főre vonatkoznak. A százezerből egy és a harminckettő között gyakorlatilag lényegtelen a különbség! És ezt a különbséget annyi minden eltüntetheti – például az oltottak életkorának, rizikófaktorainak (a túlsúlytól a cukorbetegségen át a magas vérnyomásig) és veszélyeztetettségének (netán a frontvonalban szolgáló egészségügyi dolgozó, vagy egyszerűen csak nem volt módja home office-ra) különbségei. De ennek feltárása idő- és munkaigényes feladat. Olyan tudományos kérdésről van szó, mely csak komoly orvosi-statisztikai felkészültséggel és lehetőség szerint minden fontos adat összegyűjtése után, azok alapos elemzésével válaszolható meg.

A kormány nem tudományos szervezet és az általa közzétett adatok nem tudományos célt szolgálnak. Annak bizonyítására szolgáltak, hogy a vakcinák által nyújtott védelem ha nem is száz, de bőven 99 százalékos.

A 273-as esetszám elég kicsi ahhoz, hogy orvosstatisztikusok majdan sok hónapos vizsgálódásaik során egyesével nézzék át a haláleseteket és úgy keressék az okokat. Mire vizsgálódásaik végére érnek – legkorábban bő egy év múlva, de inkább 2023-ra –, s tanulmányuk magasan jegyzett, ám csak a kevés hozzáértő által olvasott szaklapban megjelenik, aligha vet majd nagy hullámokat. Ezt a hisztériát, amely megrökönyödésemre még igen felkészült személyeket és testületeket – például az orvosi kamarát – is magával ragadott, s amely a táblázat kapcsán tízmillió statisztikus országává tette hazánkat, tanácsos volna emlékeink legmélyére ásni.