A plázaéttermeket bizalmatlanság övezi ínyenc körökben akkor is, ha ezt az előítéletet egyre több színvonalas egység rombolja. Szívesen említeném a Hegyvidék Üzletközpontban nyitott, majd több évig Michelin-csillaggal büszkélkedő Tanti-t, de sajnos e remek hely több séfváltás, illetve a csillag elvesztése után végleg bezárt. Vélhetően nem a helyszín miatt. De akadnak ma is működő korrekt éttermek egyik-másik plázában, legjobb példa erre a fővárosban a MOM park éttermei a Spílertől Leroyon át a TG Piccolinóig, vagy a temesvári Iulius Town éttermeinek jó része a Fenice Palace-tól a Daily Gelatón át C. House Milanóig. Hasonló a helyzet a szállodaéttermekkel, bár ez lehet, hogy inkább egyéni diszpreferencia, amit négycsillagos szállodák színvonal alatti konyháinak unalmas, érdektelen svédasztalai táplálnak bennem, ahol megesik, hogy a harcsapaprikásban pangasius van, de tejfel nincs, nyilván a spórlás jegyében. Tény, hogy a szállodaéttermek között Michelin-csillagosok is akadnak, mégis Közép- és Kelet-Európában a szállodaéttermi státus inkább lépéshátrány számomra, ha éttermet keresek.
Ahol a konyhaművészet találkozik a szenvedéllyel – a Boti’s Kitchen Székelyudvarhelyen
Székelyudvarhely lényegében leköveti az anyaországi gasztrotrendeket.