Legutóbbi pécsi látogatásunk alkalmával egy átborozott délutánt követően farkaséhesen nézegettük a város legnépszerűbb éttermeinek listáját a Tripadvisoron. Első helyen a megnyerő nevű „Tüke wine house” áll, ahol szinte minden étel faszénparázson készül, többféle hússal dolgoznak a pisztrángtól a csirkén, sertésen át az Angus marháig. Mind a névadás, mind a koncepció rokonszenves, de sajnos aznap zárva voltak. (A „tüke” kifejezéssel, mint a „tősgyökeres”, „törzsökös” szinonimájával Eszterbauer János borai kapcsán ismerkedtem meg, utólag tudtam meg, hogy e szónak Pécsett ma is kultusza van, ahol a legalább három nemzedék óta helyben lakó számít „tükének”.)
Nem tartott nyitva aznap a borász vendéglátónk, Szabó Zoltán által ajánlott, második helyen álló Balkán bisztró sem.
A sorban a hét évvel ezelőtt már egy ízben meglátogatott Blöff bisztró következett, amely azóta is stabilan tartja magát a népszerűségi lista élbolyában.
Úgyhogy célba is vettük az egységet, amely szerencsés módon igen közel esett a szállásunkhoz. A honlapjukon megnyerő sorokat olvashatunk:
Konyhánk friss alapanyagokra, akár napi beszerzésre és a táblára írt, hetente-kéthetente változó ajánlatra, kínálatra épül. Leginkább a halak, tengeri ételek adják étlapunk gerincét, a mediterrán és a balkán konyha áll a legközelebb hozzánk, de emellett szeretünk hozzányúlni az innovatív technológiákhoz és alapanyagokhoz is. (…) A Blöff Bisztró az a hely, ahol a játékosság, kísérletezés és felfedezés a mindennapok része lehet.
A séf: Bencs Dávid.
A boltíves, aprócska beltér hangulatos, lezser, látványkonyhával dolgoznak. Az asztalon fából készült tartóban olívaolaj, chili-, bors- és sódaráló. A honlap idézett bemutatkozó sorai jól összefoglalják az étlap lényegét. Kínálnak többek között paellát, vajhalfilét, aranydurbincsot, grillezett polipot, ropogós kacsacombot savanyúkáposztás nudlival, szilva chutney-val, rib eye steaket karamellizált póréhagymával és lilaburgonyakrémmel.
Örömmel fedeztem fel a választékban az eszéki sört (Osjecko), amely a Baranya-háromszögben Andocsi János barátom kalauzolásával megejtett 2021-es gasztroturném slágeritala volt, hoztam haza is akkor belőle bőven. Mint kiderült, a Blöffben e sör épp kifogyott. Bort ittunk aznap eleget, így meg kellett elégednünk a csapolt Staropramennel, ami a nagyipari multisörök között az ihatóbb kategóriát képviseli.
A borválaszték egyébként korrekt, közel két tucat, zömmel magyar minőségi bort kínálnak, melyeket decire is kimérnek.
A töményitalok között is akadnak prémium tételek.
Nem volt könnyű választani, az említett fogások mellett csábított a fehérboros fokhagymás fekete kagyló, s a tigrisrák is, végül a tintahal mellett döntöttem, amely kifejezetten ízletesnek bizonyult. Az adag felettébb korrekt, szépen tálalt, remek salátát meg „lepénykenyeret” adtak mellé. Ha tudom, hogy egy komplett tányért kapok, nem is kérek mellé köretet. Mellesleg a felszolgáló javaslatára rendelt burgonyás mángold – a délszláv konyha bevett körete – kifejezetten jól sikerült.
Társaimnak nem igazán szolgált megelégedésére a maguk fogása. Egy tárkonyos ragulevessel indítottak, amit nem ért egyik oldalról sem bírálat, viszont a marhapofával és erdei gombaraguval töltött lepényt rendelő jóbarátunkat nem győzte meg a hús, ami mellé jóféle csónakburgonyát és kis tégelyben mángoldos krumplit is adtak.
Az amatőr formázású csevap sem aratott sikert, ezt ketten is kérték. Kétségkívül jót tett volna a húsnak némi pörzs, de inkább a „házi lepénykenyérnek” nevezett köret hozta ki mindannyiunkból a kritikus hajlamot.
Tény, hogy a műfajjal érdemes lenne még kísérletezni, a majdhogynem teljesen homogén buborékeloszlású, roppanósságmentes, szivacsszerű laposkenyér nem adott jó élményt, ennél még az albán pékségek laposkenyere is meggyőzőbb. Négyfős vidám társaságunk körében konszenzus alakult ki abban, hogy más megnevezést kellene alkalmazni a kenyérre vagy rendes lepényt sütni, mert ez így eleve kódolja azok csalódását, akik tisztában vannak a műfaj mibenlétével.
Szóvá is tettük a problémát, amit az illetékes (akiről megtudtuk, hogy nemcsak felszolgáló, hanem üzletvezető is egyben) szakmai alázattal fogadott, bár jelezte, hogy eddig senki nem illette kritikával a „lepényüket”. A beszélgetés során megtudtuk, hogy
a Pécstől mindössze 80 kilométerre eső Eszékről szerzik be rendszeresen a friss halat és a tenger gyümölcseit, ami dicséretes.
A csevap többi köreteleme alapvetően hozta az elvárt szintet, az ajvár jobbacska, a kajmak kifejezetten ízletes, a levélegyveleg és a marinált lilahagyma megjelenésre, ízre, állagra egyaránt megnyerő. A túrógombóc lehetett volna egy fokkal könnyedebb, de ízre megnyert. A mellé adott, kétféle gyümölcs-coulis-val feldobott, édesített tejfelmártással egy jól sikerült desszert kerekedett ki.
A jelzett problémák dacára a Blöfföt a jobbacska helyek közé sorolnám, egy jó halfogásra vagy tenger gyümölcseire bármikor szívesen beülnék újra.
Elérhetőségek:
Blöff bisztró
Pécs, Jókai tér 5.
Telefon: +36 72 497 469
Honlap: https://bloffbisztro.hu
E-mail-cím: [email protected]
Borítókép: túrógombóc (Fotó: Borbély Zsolt Attila)
