Alsó erjesztésű és mégis porter
A balti porter a 18-19. században a Baltikumban majd a lengyel és cseh területen kialakult sörstílus. A sztori szerint az orosz cári udvarnak, főleg II. Katalin cárnőnek köszönhette létrejöttét, aki a nyalka férfiak mellett az erős fekete söröket is lelkesen fogyasztotta. A stout - azaz erős - porter, amit a tengeri szállítás miatt még erősebbre főztek innen szerezte a russian imperial stout stílusnevet, hiszen ki ne szeretne udvari szállítóvá válni. Ennek a sörstílusnak a divatját próbálták a helyi sörfőzők aktualizálni a saját technológiai és alapanyag-lehetőségeikhez idomítva. Így lett egy kicsit füstösebb, kesernyésebb, likőrösebb ízvilágú a stoutoknál, portereknél, és persze a lágerek elterjedésével ugyanolyan alsó erjesztésű élesztővel készül, akár egy pilzeni, vagy egy baksör. Legközelebbi rokonságban a név ellenére a sötét duplabakokkal van, de azoknál is karakteresebb ízvilágú, sokszor cukorral vagy malátasziruppal esetleg melasszal erősítik, édesítik.

A balti államokban és főleg Lengyelországban minden valamirevaló főzde készít saját balti portert. Nagyüzemi archetípusa a Żywiecz Porter, vagy a litvánoknál az Utenos Porter, de találunk szép számmal craft balti portert is, mint például a Vienna Craft Bier Festen is bemutatkozó Browar Recraft rendkívül igényes darabját. Általában 7-9% alkoholtartalmú, erősen malátás, sötét sör, pörkölt, kávés-csokis jegyekkel és sötét, bogyós gyümölcsök illatával-ízeivel.