NE IPA – szűretlen magánvélemény

A 90-es évek közepétől a borkészítők között óriási divat lett a barrique-olás. Voltak gyönyörűen megkomponált borok is, de a majmolás és a varázsosnak hitt hívószó miatt sokan öncélú cicomaként használták az újhordós érlelést. Az elmúlt években NE IPA a lett a sörforradalom barrique-ja.

A Kraft-fesztiválon Deres Attilával, a Balkezes gerilla főzde egyik „baljával” beszélgettem, amikor megkínált egy „békebeli” West Coast IPA-val, és szóba került, mennyire a csapból is – itt képletesen is értve – NE IPA folyik. Minden a szűretlen, hazy ködösségről és a komlóbomba illatokról szól. Ez önmagában még nem lenne baj, de ahogy tavaly egy KEG-es szakértői kóstoláson kiderült, az élelmiszerboltok polcairól megvásárolt NE IPA-k jó része nem azt a minőséget adja, amit a főzde elgondolt, ígért, és amit a pénzünkért elvárhatnánk tőlük. Zelleres, zöldséges, túlérett gyümölcsös mellékízek, fáradt komlós aromák, és a komlóolaj csípőssége (hop burnt) jellemezték sokukat. Általánosan megállapítható, hogy a szavatossági idő és az élvezeti érték lejárati ideje köszönőviszonyban sem áll egymással. Ez a fajta sörstílus olyan, mint a primőr zöldség, akkor értékelhető igazán, ha frissen csapolt, vagy dobozba zárva megfelelően tárolták, és egy hónapon belül eljut a poharunkig.

Csak frissen

Az egyik leghíresebb NE IPA főzde, a massachusetts-i Tree House Brewing éppen ezért nem is árulja a söreit kiskereskedelemben, csak a főzdében kaphatóak. Pár éve Péter barátom kiállva a parkolóban a hosszú sort, kedden megvásárolta, és pénteken már kóstolhattam is. Valami egészen kiváló, különleges élmény volt. Megfelelően tárolva, egy hónappal később kóstolva is finom volt, de az élményt nem tudtam újra előkapni a hűtőből. Már nem nyújtotta azt, amit frissen, egyszerűen teljesítette becsületbeli kötelességét, de semmi több.

Fotó: Vásárhelyi István - Beer Gastronomy

Itthon a Brew Your Mind képviseli leginkább ezt a filozófiát, folyamatosan nyomon követi a söreit, nem ad el akármelyik kisekereskedőnek a termékeiből. Amikor a Temesvári Magyar Napok keretében tartottam IPA-kóstolást, Himmel Olivér megígértette velem, hogy a kedden kapott friss töltésű söröket végig hűtve tárolom és szállítom a szombati kóstolóig. Természetesen van még másik magyar főzde (First, Horizont, Mad Scientist, Monyo, Reketye - a teljesség igénye nélkül) akiknek kiváló a NE IPA-ja, de két-három hónappal töltés után még dobozba zárva sem adják ugyanazt az élményt, mint frissen. Különösen, ha egy nagy áruházlánc logisztikai rendszerébe és polcaira kerülnek. NE IPA-t csak csapról, „főzdefrissen”, vagy olyan szakboltban érdemes venni, ahol valóban ügyelnek a sörök minőségére, nem egy bármilyen belistázott áru, a mosópor és a fagyasztott zöldség mellett.

Elborít a köd

A NE IPA nem keserű, hanem a többszörös hidegkomlózás adja meg végleges komlóaromáját. Krémességét ködösségét a sok hidegkomlózástól és a felhasznált zab- és búzapehelytől kapja. Sokszor laktózzal is édesítik kerekítik le az ízeit. Erjesztéshez egy nagyon semleges tulajdonságokkal bíró élesztőtörzset használnak, így erjedés közben észteresség, fűszeresség sem keletkezik. A felhasznált komlók sziporkáznak benne. Ehhez a jól bevált citrusos, trópusi gyümölcsös, virágos aromájú új nemesítésű vagy kísérleti komlók adják az alaphangot. Tűzijáték ez a javából, tátva is marad a szánk az illat- és ízorgiától. Valahol mégis mindegyik egy tőről fakad. Hiába a különböző színek, felhangok, csillogás, ugyanaz marad, más ruhában.

Fotó: Vásárhelyi István - Beer Gastronomy

Annyira divatos lett ez a szűretlen stílus, hogy már az alap IPA-k is átvették ezt a napsárga ködös megjelenést, ezt a „komlós zabkása” hangulatot. Minden IPA ködös akar lenni, hogy megfeleljen a divatnak. A szűretlen sör persze önmagában gazdagabb ízeket ad, de ez a NE IPA-s outfit mindenhol eluralkodott. Pedig annyiféle különleges és izgalmas szűrt és szűretlen sörstílus akad, talán nem ilyen egyszerűen megragadható erényekkel, de sokszor izgalmasabb, mélyebb tartalommal. Ahogy rántott húst, somlóit sem kíván minden nap az ember, a NE IPA-tól is egy idő után eltelítődünk, vágyunk valami tüntetés és hivalkodás nélküli őszinte egyszerűségre. A túldíszített rokokó után kell a letisztult klasszicizmus.

Azt mondják, ahogy az ember öregszik, úgy tér meg az pezsgőhöz és az elegáns fehérborokhoz. Valahogy így vagyok ezzel én is csak a sörnél. A sok sziporka már nem hiányzik annyira, gyakran többet nyújt egy jó pilzeni, vagy egy határozottan keserű, de gyümölcsös, West Coast IPA.

Válasszuk például – amíg el nem fogy – a Monyo és az Uradalmi közös idei Hop Harvest IPA-ját, ami egész másképp szűretlen, mint egy NE IPA. Narancsos-rezes színnel mutatja meg magát a pohárban. Illatában mézes és gyantás komlósság, ízében trópusi gyümölcsös, édes malátás, barackos melegség, ami feloldódik a friss, szinte smoothie-s, komlós ízekben és utóízében egy kis gyantás füvesség érződik. Majd lecsengésében az az áldott, tiszta IPA-s komlókeserűség, amiért megszerettük 10-15 éve a stílust.

Borítókép: Beer Gastronomy (Fotó: Vásárhelyi István)