A Kőbányai Polgári Serfőző Rt. 1894-ben alakult tószegi Freund Vilmos vezetésével a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltó Bank és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank részvételével a Maglódi út 17. szám alatti 16 200 négyzetméter alapterületű telken. A társaság alaptőkéje 1,5 millió forint volt, igazgatósági tagjai pedig Dr. Weisz Gusztáv, Posch Gyula, madarasi Beck Miksa, Scavani Miklós lovag, Thausing Gyula, Bischitz Arthur, Lukács József és Geiger B. Zsigmond. Az első tervek szerint a saját fúrt kútból vizet nyerő üzem a gyáron belüli saját malátázóval, ászokpincével stb. évenkénti 50–100 ezer hektoliteres termelésre lett volna képes. 1894-ben ennek megfelelően a termelés 44 564 hektoliter (hl) volt, azonban 1895-ben már meghaladta a gyár kapacitásait a lefőzött 122 490 hl sör, így további építkezésekkel 150 ezer hl-es kapacitást építettek ki.

A serfőzde által gyártott termékek a Polgársör, a Szent István Sör, a Királysör, a Kőbányai barátsör és a Kőbányai Kiviteli Márciusi Sör voltak, azonban a sörök mellett a cég a saját malátáját is értékesítette a külföldi piacokon Szent István Maláta néven. Termékeikkel 1896-ban Budapesten és 1906-ban Bécsben Díszoklevelet, valamint 1900-ban Párizsban, 1904-ben Firenzében, 1905-ben Nápolyban, 1908-ban Londonban és 1911-ben Torinoban Nagydíjat nyertek.

1900-ban megvásárolták a kőbányai Király Serfőzdét, melyet Kőbányai Malátagyár Rt. néven üzemeltek tovább, így pedig a gyár területén felszabadult területeket (a korábbi malátázójukat) is sörfőzésre tudták berendezni. 1901-ben az enyhe tél miatt vált szükségessé egy jéggyár létesítése, ugyanis ekkoriban egyedül jéggel voltak képesek megteremteni a sörök ászokolásához és tartós tárolásához szükséges hőmérsékletet, ahogy a kereskedők, korcsmárosok is a télről elrakott jéggel hűtötték le a söröket.