A Kőbányai Polgári Serfőzde és Szent István Tápszerművek Rt. (1894–1948)

A magyarországi, Kárpát-medencei sörök és sörfőzés történelme hosszú, legalább ezer–ezerötszáz éves múltra tekint vissza az írott források tükrében. Eme hosszú és páratlan múlt legutóbbi pár száz évszázada teljesen párhuzamosan haladt Közép-Európa és a világ nagy „sörbirodalmainak” történetével. Olyannyira igaz ez, hogy az egykori Monarchia területén belül több budapesti sörfőzde alapított leányvállalatokat, amely érdekeltségek egy része még Trianont is túlélte. Ma ezen főzdék közül a Kőbányai Polgári Serfőzdét vesszük górcső alá.

A termelés volumene először 1904-ben haladta meg a 150 ezer hektolitert, illetve a cég ekkor kezdett terjeszkedésbe is, mely telekvásárlással indult egy lerakat létesítésére Fiuméban, Eszéken, Zimonyban és Nagyváradon. Ezt követte a zombori 1907-ben, a miskolci 1912-ben, valamint az újvidéki és monori 1913-ban.

 

A háború erőteljesen éreztette hatását a cégben, ugyanis közel 50 tisztviselőjüket és 250 munkásukat elvitték katonának, miközben 1916. szeptember 6-án általános malátázási tilalom lépett életbe. A cég ennek folyományaként mozgatta át tőkéjét az utca túloldalán felépített Szent István Tápszerművek Rt.-be, mellyel 1922-ben fuzionált is. A közös cég legkeresettebb termékei a Szitmaltin, a Maltosit és a Demaltos voltak, melyek hasonlók lehettek a mai napig kapható alkoholmentes malátaitalokhoz, elsősorban kismamák részére.

A cég emellett más cégalapításokban is részt vett, így például 1919-ben a Lechner rákosi téglagyár Rt. átvételében, vagy ugyanazon év októberében a fiumei Fabbrica di Birra Littorale Soceitá Anonima, azaz a Tengermelléki Serfőzde Rt.-ben, mely részvényeinek 77 százalékát bírta a társaság. Ez utóbbi cég vette át a Polgári Serfőzde fiumei érdekeltségeit, melyek igen tetemesek voltak, tekintve, hogy a fiumei szállodák és a magyar kereskedelmi hajók ellátása is a Polgári Serfőzde piaci részesedését erősítette.

 

A piac kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy azt a nagy sörgyárak kartellszerződései szisztematikusan felosztották egymás között és nemcsak ebben, hanem a főzött sörök mennyiségében és minőségében is pontos korlátozásokat és elvárásokat fogalmaztak meg egymással és magukkal szemben. Ennek értelmében például 1921-ben a piac 47,8 százaléka a Dreher, 25 százaléka a Részvény, 18,5 százaléka a Polgári és 8,7 százaléka a Fővárosi Sörfőzde kezében volt; és például rögzítették „a kőbányai sör jellegének mindenkori megóvása érdekében, hogy ismét életbe léptetik azt a rendelkezést, amely szerint 12°-nál (±0,5°eltéréssel) gyöngébb sört nem főznek”. De az értékesített sörök minimális áraira is voltak előírásaik, így például 1915-ben a palacksör legalacsonyabb ára 25 fillér, a hordóé 42 korona 40 fillér volt.

A háború után a Polgári Serfőzde igyekezett új alapításokkal és fúziókkal bővíteni üzemét, így megalapították a Nyugatmagyarországi Serfőzde és Malátagyár Rt.-t Sopronban, a Kőszegi Serfőzde és Malátagyár Rt.-t Kőszegen, a Pannónia Szálló Rt.-t Sopronban, a Déli Vasút Fürdőforgalmi és Kereskedelmi Rt.-t Budapesten. Fuzionáltak a Székesfehérvári és Fejér megyei vendéglősök, kávésok és italmérők ipartársulat sörlerakata és kereskedelmi Rt.-vel. Ez utóbbi kapcsán kezdtek bele a kávégyártásba, ahol termékük lett a Szent István malátakávé, a Szent István cikória és a Családi kávékeverék is. De gyártottak vegyi árut is például a Lanolin, a Baby és az Ólevendula szappanokat.

 

A cég nyereségessége megkérdőjelezhetetlen volt. A profit 1895-ben lépte át a 100 ezer forintot. 1904-ben a 300 ezer koronát, 1907-ben a 400 ezret, 1909-ben az 500 ezret, 1911-ben a 600 ezret, 1913-ban a 700 ezret, majd 1918-ban közel másfél millió korona volt a hasznuk. A korona inflációját, majd stabilizálódását követően 1925-ben 520 310 pengő profitjuk volt, mely 1929-re elérte a 741 919 pengőt. A gazdasági válság éreztette ugyanakkor hatását a nyereségükben is, de az még a rosszabb években sem esett 100 ezer pengő alá és 1939-ben újra átlépte a 700 ezret.

 

A minden tekintetben sikeres céget végül a kommunista hatalomátvétel és az államosítás lehetetlenítette el, ugyanis olyan naggyá nőtt ekkorra, hogy a szétdarabolás elkerülhetetlenné vált a Nemzeti Vállalatok korában. Így jött létre belőle a Kőbányai Cukorgyár NV, a Kőbányai Sörgyárak NV, a Szappangyár NV, a Borforgalmi NV és a Növényolajipari és Mosószergyártó NV.

A szerző gazdaságtörténész, sörfőző, a Sördoktor YouTube-csatorna alapítója; a cikk első változata a Tőzsdemúzeum portálon jelent meg.