Nem kívánok azonosulni azokkal, akik temetik az európai borfogyasztást. Mondhatnám azt is: csak azért is mást gondolok. Nem hagyom magam meggyőzni még akkor sem, ha mindenhonnan azt hallom, látom, sokfelé tapasztalom is, hogy valóban egyre nehezebb helyzetbe kerülnek szőlőtermesztők, bortermelők, étteremtulajdonosok, kereskedők – szinte minden szegmense az ágazatnak. Hogy honnan a fene nagy optimizmusom? A tapasztalat beszél belőlem.
Történt ugyanis, hogy a múlt hét végén egy kisebb csapat fiatallal komoly borismereti tréninget éltünk át. Ők az egyik oldalon, én a másikon. A csapat nagyobb része éppen csak betöltötte a megfelelő korhatárt, hivatalosan is leülhettek bort kóstolni, tanulni. Az elmúlt három évtizedben ahhoz szoktam hozzá, hogy a hallgatók, borkedvelők java része inkább a harmincon túli csoportból kerül ki. Ennek persze volt/van gazdasági oka is, de zömükben a fiatalok ritkán szocializálódnak korábban a borhoz. Most mégis azt kell mondanom, abszolút pozitív csalódásban volt részem. Értelmes, nyitott, barátságos igazi borkedvelő fiatalokkal töltöttem három napot, ami számomra valódi felüdülés volt.
Sokszor a szülők bátortalanul kérdezgetik, hogy vajon mikor érdemes elkezdeni a fiatalokat bevezeti a borok világába. Azt hiszem, ez nem feltétlenül kor-függő.
Sokkal inkább nyitottság, egy minimális komolyság és felelősségtudat, valamint elkötelezettség kérdése. Sokan érzik úgy ebben a korban, hogy a szülők – az „öregek” – játéka a bor, nekik ehhez még semmi közük. Kevesen hajlanak tehát arra, hogy a borra koncentrálva töltsék például a hétvégéiket.
Pedig, ha belegondolunk abba az igencsak aktuális problémába, hogy a hazai fiatalok zöme nagyon ritkán vagy egyáltalán nem fogyaszt bort, bizony érdemes egyes dolgokat átgondolni, átértékelni.
Nyilván nem célom, hogy olyan fiatalokat bírjak borfogyasztásra, akik amúgy nem nyúlnak sem alkoholos italokhoz, sem jóval veszélyesebb egyéb szerekhez. Próbáltam már korábban is kibogozni, hogy vajon miért nem kelendő a bor a fiatalok körében.
