Nem kívánok azonosulni azokkal, akik temetik az európai borfogyasztást. Mondhatnám azt is: csak azért is mást gondolok. Nem hagyom magam meggyőzni még akkor sem, ha mindenhonnan azt hallom, látom, sokfelé tapasztalom is, hogy valóban egyre nehezebb helyzetbe kerülnek szőlőtermesztők, bortermelők, étteremtulajdonosok, kereskedők – szinte minden szegmense az ágazatnak. Hogy honnan a fene nagy optimizmusom? A tapasztalat beszél belőlem.
Történt ugyanis, hogy a múlt hét végén egy kisebb csapat fiatallal komoly borismereti tréninget éltünk át. Ők az egyik oldalon, én a másikon. A csapat nagyobb része éppen csak betöltötte a megfelelő korhatárt, hivatalosan is leülhettek bort kóstolni, tanulni. Az elmúlt három évtizedben ahhoz szoktam hozzá, hogy a hallgatók, borkedvelők java része inkább a harmincon túli csoportból kerül ki. Ennek persze volt/van gazdasági oka is, de zömükben a fiatalok ritkán szocializálódnak korábban a borhoz. Most mégis azt kell mondanom, abszolút pozitív csalódásban volt részem. Értelmes, nyitott, barátságos igazi borkedvelő fiatalokkal töltöttem három napot, ami számomra valódi felüdülés volt.
Sokszor a szülők bátortalanul kérdezgetik, hogy vajon mikor érdemes elkezdeni a fiatalokat bevezeti a borok világába. Azt hiszem, ez nem feltétlenül kor-függő.
Sokkal inkább nyitottság, egy minimális komolyság és felelősségtudat, valamint elkötelezettség kérdése. Sokan érzik úgy ebben a korban, hogy a szülők – az „öregek” – játéka a bor, nekik ehhez még semmi közük. Kevesen hajlanak tehát arra, hogy a borra koncentrálva töltsék például a hétvégéiket.
Pedig, ha belegondolunk abba az igencsak aktuális problémába, hogy a hazai fiatalok zöme nagyon ritkán vagy egyáltalán nem fogyaszt bort, bizony érdemes egyes dolgokat átgondolni, átértékelni.
Nyilván nem célom, hogy olyan fiatalokat bírjak borfogyasztásra, akik amúgy nem nyúlnak sem alkoholos italokhoz, sem jóval veszélyesebb egyéb szerekhez. Próbáltam már korábban is kibogozni, hogy vajon miért nem kelendő a bor a fiatalok körében.
Hevenyészett közvélemény-kutatásom eredménye szerint az alábbi szempontok döntenek – csokorba foglalva mondhatnánk, a bor azért nem trendi, mert
- a bor drága;
- ár-érték arányban nagyon nem jó, amit a fiatalok által gyakorta látogatott szórakozóhelyek kínálnak – nagyban megy állítólag a lehúzás;
- csak a leggyengébb borokat kínálják, amit egy leheletnyivel jobb minőséghez szokott fiatal nem fog meginni;
- lassan hat;
- nem szeretik a fejfájást és egyéb kellemetlen következményeket, amit ezektől a boroktól el lehet szenvedni.
Hát ennyi. Ekkor kicsit mégis elszomorodtam, mert az egyik oldalon hiába próbálunk igényességet plántálni gyermekinkbe, ha a másikon csak a kerülőutak jutnak nekik – saját jól felfogott érdekükben.
Mi hát a kiút, vagy éppen a tennivaló? Számomra az egyik legfontosabb cél továbbra is az, hogy igenis tanítsuk a fiataljainkat igényes és tudatos borfogyasztásra.
Tudom, hogy ez is tekinthető több, mint sziszifuszi, sőt, szinte lehetetlen küldetés kategóriájába tartozó elemnek. Mégis azt mondom, az első és legfontosabb tennivalónk az, hogy ne adjuk fel. Ha a mi generációnk felteszi a kezét és lemondóan legfeljebb legyint egyet, szinte mi magunk taszítottuk a gyerekeinket – vagy éppen más gyerekét, ami számomra egy-és ugyanaz – a romlásba.
Mert a borfogyasztásnak számos előnyös oldala van. Talán a leglényegesebb, hogy a bor elsősorban társasági ital.
Ha sikerül rávezetni a fiatalokat arra, hogy a bor mellett, a borról, a borral akár beszélgetni is lehet, talán tettünk egy lépést a siker felé. Ha netán azt is sikerül elérnünk, hogy felfedezzük saját szenzorikus érzékszerveinket és gyerekeinket is megtanítani azok használatára, máris jobban érezhetjük magunkat. A kóstolás ugyanis komoly agyi – azaz intellektuális tevékenység.
Aminek nem kizárólag a borral való ismerkedés során vesszük majd hasznát, de bármilyen élelmiszer tudatos, odafigyelős vagy akár gyerekkorban játékos felfedezése jó esetben igényes felnőtteket nevelhet.
A nevelés felelőssége pedig egyértelműen bennünket felnőtteket – szülőket – terhel.
Pozitív vagyok, mert annak kell maradnom. Mert remek példák vannak előttem, még ha nem is túl sok. De ez elég ösztönző ahhoz, hogy menjünk tovább az úton. Elsősorban saját példánkat, saját házunk táját úgy alakítva, hogy az valóban követendő lehessen, ne pedig elrettentő.
Annak idején egyik iskolai osztálytársam mesélte, milyen vicces az apukája, amikor berúgva négykézláb mászkál a szobában a székek között. Ezt sem akkor nem értettem, sem most nem értem. Ha lehet, szeretném is elkerülni azt a helyzetet, kort, időszakot, amikor ezt értenem kellene.
Zárszóként hadd álljon itt néhány igazán izgalmas bor leírása, amiket a fiatalokkal kóstoltunk.
Jackfall Gesztenyés portugieser válogatás 2018
Rég volt az utolsó találkozásom ezzel a borral, bár így is emlékezetes maradt. A portugieser sokak számára afféle megúszós fajta. Nem nagyon lehet mellé lőni – gondolják sokan, holott dehogyisnem. Tisztában vagyok vele, hogy a fajtának nem ez a villányi tétel az etalonja, de ha mégis képes a fajta erre a koncentrációra, az valahol a létét is igazolja. Dűlőszelektált, emlékeim szerint öreg ültetvény szőlőjéből készült. Illata lehengerlő, tele finom mazsolás jegyekkel, aszaltszilvával, nyomokban édesgyökérrel és leheletnyi vaníliával. Könnyed, szép tartással, kiegyensúlyozott szerkezettel, szinte nulla tanninnal. Nem hiányzik, mert a bornak vannak annyira eleven savai, hogy könnyedén megbirkózik az alkohol behízelgő melegségével. Fűszeres, picit füstös, egyszóval elragadó bor.
Sándor Zsolt Rostos pet-nat
A Bükk lejtői ma még sok borkedvelőnek fehér foltként élnek a fejében. Pedig Nyékládháza, Miskolc környéke kiváló termőhelyek, komoly lehetőségekkel. A kissé hűvösebb és nyirkosabb talaj egyelőre jól tűri a hektikus és meleg nyarakat, finom savakkal ékesítve az itt termő borok zömét. Zsolt jó ideje organikusan gazdálkodik, ami elengedhetetlen a tiszta és izgalmas pet-natok készítéséhez. Ez is az. Vélhetően komoly nyomás lehetett a palackban, mert közel két percbe telt, mire a szén-dioxidot sikerült annyira kiszusszantani belőle, hogy a palack bontható legyen. Viszont a tartalma kárpótolt a lassúságért. Tele finom málnás-ribizlis élénk, picit élesztős jegyekkel, finom savakkal, erőteljes gyöngyözéssel. Remek szerkezet, fiatalos, lendületes, buján fűszeres tétel. Szinte ropog a szájpadláson, mégis simogató a tapintása.
Pét-nat – pétillan naturel
Régi-új kategória. Azért régi, mert valamikor még a ma ismert pezsgősítési módszerek ismerete előtt sok termőhelyen készült ezzel a teljesen természetes módszerrel a buborékos bor. A bort az erjedés befejezése előtt lepalackozzák, így az erjedés során a cukor alkohollá alakulása mellett keletkező szén-dioxid is a palackban marad. Egyre népszerűbb kategória, bár készítése nem olcsó.
A pét-natok zöme biodinamikus, organikus vagy natúr módon kezelt (valójában kezeletlen) szőlőből készül, így mentes sok-sok kellemetlen hatástól. De ne feledjük, ezek a borok sem lesznek automatikusan jók. Az igényesség és az alapanyag vélhető tisztasága értékes tulajdonság.
