A „bármimentes” étkezés divatjelenséggé vált, vendéglátósok szórakoztató történeteket mesélnek laktóz-, cukor- és/vagy gluténmentes ételek iránt érdeklődő vendégekről, akik könnyedén megrendelnek és elfogyasztanak utána olyan fogásokat is, melyektől elvben el lennének tiltva.
Ugyanakkor ne feledjük, hogy akit tényleges intoleranciával vert meg a sors, annak az ilyen divatmajmok olyanok, mint egy mozgássérültnek az az agyament senkiházi, aki egészséges ember létére tolószékesként „azonosítja magát”.
A vegetariánusok és vegánok elsöprő többsége maga választja e létmódot akár trendinek gondolva azt, akár tényleges meggyőződésből, ellentétben azokkal, akik egészségügyi okokból kényszerültek gluténmentesen étkezni.
Ezért a gluténmentes helyek mindenképp igényt tarthatnak a jóérzésű emberek respektusára.
Eddig, bevallom, a gluténmentes pékségekben nem volt igazán meggyőző tapasztalatom. Többnyire magas áron kóstoltam a hagyományos pékségek legjobbjaival ritkán összevethető termékeket. Persze ez nehezebb műfaj, mint egy étterem, hiszen a pékség esetében liszt a legfőbb alapanyag. Egy cukrászda vagy étterem könnyebben működtethető gluténmentesen, elég mellőzni a lisztet és a gluténtartalmú más alapanyagokat, marad épp elég, amiből alkotni lehet.
Jó példa erre a Smarni étterem, melynek neve is kellemes, nosztalgikus emlékeket idéz bennem, hiszen Temesváron, ahol felnőttem, a császármorzsa kifejezést nemigen használtuk, nagymamám mindig „smarnit” készített, meg pájslit, rizs- és grízkochot, resztelt krumplit és még sorolhatnám. A sváb és osztrák ételek a konyhánkban mindig jelen voltak, mint ahogy megannyi német kölcsönszó a nyelvezetünkben.
A Smarni a kétezres évek második felében nyitott, elegáns, színvonalas gluténmentes gödöllői vendéglő a Wass Albert-szobor tőszomszédságában, közel a királyi kastélyhoz és a Szabadság téri HÉV-megállóhoz.
Az épület kívülről hívogató, belülről meghitt, a dekoráció jól eltalált, az asztalon szép ívű vázában hóimitáción fenyőtoboz, valamint érthetetlen módon, formára is menzába illő ipari borslisztszóró. Az étterem színvonalához a borsdaráló jobban passzolna. A zöld növények és ötletes világítótestek is hozzátesznek az összességében megnyerő dizájnhoz.
Magyar és nemzetközi konyhát visznek, változatos alapanyagokra támaszkodva.
Ha nem lenne kiírva, hogy gluténmentes a hely, nem jönnénk rá, sem az ételválaszték böngészésekor, sem a kóstolás során, ami önmagában is szép teljesítmény.
Kínálnak többek között vaddisznó rillette-et fügével, salátával, házi kaláccsal, vaddisznógulyást beluga lencsével, mustárral, ököruszálylevest grízgaluskával, harcsapaprikást mangalicapörcös túrós csuszával, padron paprikával és aszalt paradicsommal, kacsacombot zúzájával, káposztás dödöllével és vörösboros szilvával, bárányfartőt kápiás hajdina-rizottóval, savanyított shimej gombával és mángolddal.
Nem hiányzik az étlapról a gödöllői csirkecomb helyi átirata, s persze a smarni sem.
Közel harminc, jól összeválogatott bort kínálnak, melyek felét decire is kimérik. Több érdekes tételt választékba vettek, ezek még a magyar borpaletta permanens színesedését intenzíven követők számára is újdonságélményt jelenthetnek. A mogyoródi Kamarás pincéről jómagam ott hallottam először, megkóstoltuk a „Téboly” fantázianevű díjnyertes chardonnay-jukat, mely nem okozott csalódást. A tömények között több prémium tétel is akad, leginkább a békéscsabai Árpád pálinkák érdemelnek figyelmet.
A sörök nagyipariak, de nem mind multitermék, akad köztük egy élvezhető gluténmentes tétel is, a magasgasztronómiában igen népszerű Estrella Damm főzde „Daura” söre. (Úgy tudni egyébként, hogy a legnagyobb séfek egyikének, Ferran Adria-nak az Estrella Damm a kedvenc söre, így nem csoda, hogy a Buja disznóktól a Barrio-ig több kiemelkedő egységben is találkozunk a főzeteikkel.) E műfajban egyelőre nem ittam jobbat a Mad Scientist „Popstar” nevű gluténmentes west coast IPÁ-jánál, azt is választékba lehetne venni, lenne rá kereslet.
A „garnéla-tempura, guacamole, babropogós” korrekt előétel, a tempura panírja nem követi a klasszikus receptúrát, vastagabb annál, de ízletes, a rák friss, jó hozzá a saláta. A guacamole homogén, pépes, rusztikusabban meggyőzőbb lenne, persze úgy nehezebb esztétikusan tálalni. Ízre nem rossz, nem is átütő.
A sült habgaluskával, fahéjas crumble-lel és marinált szilvával kínált szilvaleves ötletes, ízre-állagra egyaránt meggyőző, akárcsak a jól sikerült a gyömbéres sárgarépaleves, amit sült csicseriborsóval és céklachipsszel tálalnak.
Szemre, ízre, állagra egyaránt remek fogásnak bizonyult az édesburgonya-pürével, narancsos édesköménnyel, brokkolival és quinoa-fasírttal körített sült pisztrángfilé.
Zárásképpen répatorta-pohárdesszertet rendeltünk, aminek érdekes módon panna cotta képezte az alapját, rajta a tulajdonképpeni répatorta, rusztikusan darabokra törve, a zabkeksz s a passiómártás. Élvezetes desszert.
A magasabb rangúnak tűnő felszolgáló, aki velünk foglalkozott, kifogástalanul teszi a dolgát, segítőkész, udvarias, kedves, felkészült. Hölgy társában, akitől csak valami apróságot kértünk, kevesebb motiváció mutatkozott, szívélyesség tekintetében is elmarad kollégájától. De ez nem szegte kedvünket.
Mindent egybevetve kifejezetten jó élmény volt a Smarni, bízvást ajánlható bárkinek – nemcsak gluténérzékenyeknek.
Elérhetőségek:
Smarni étterem
Gödöllő, Szabadság út 4.
Telefonszám: +36 20 270 1239
Honlap: http://smarnietterem.hu/
E-mail-cím: [email protected]
Borítókép: Quinoa-fasírttal körített sült pisztrángfilé (Fotó: Borbély Zsolt Attila)
