A „bármimentes” étkezés divatjelenséggé vált, vendéglátósok szórakoztató történeteket mesélnek laktóz-, cukor- és/vagy gluténmentes ételek iránt érdeklődő vendégekről, akik könnyedén megrendelnek és elfogyasztanak utána olyan fogásokat is, melyektől elvben el lennének tiltva.
Ugyanakkor ne feledjük, hogy akit tényleges intoleranciával vert meg a sors, annak az ilyen divatmajmok olyanok, mint egy mozgássérültnek az az agyament senkiházi, aki egészséges ember létére tolószékesként „azonosítja magát”.
A vegetariánusok és vegánok elsöprő többsége maga választja e létmódot akár trendinek gondolva azt, akár tényleges meggyőződésből, ellentétben azokkal, akik egészségügyi okokból kényszerültek gluténmentesen étkezni.
Ezért a gluténmentes helyek mindenképp igényt tarthatnak a jóérzésű emberek respektusára.
Eddig, bevallom, a gluténmentes pékségekben nem volt igazán meggyőző tapasztalatom. Többnyire magas áron kóstoltam a hagyományos pékségek legjobbjaival ritkán összevethető termékeket. Persze ez nehezebb műfaj, mint egy étterem, hiszen a pékség esetében liszt a legfőbb alapanyag. Egy cukrászda vagy étterem könnyebben működtethető gluténmentesen, elég mellőzni a lisztet és a gluténtartalmú más alapanyagokat, marad épp elég, amiből alkotni lehet.
Jó példa erre a Smarni étterem, melynek neve is kellemes, nosztalgikus emlékeket idéz bennem, hiszen Temesváron, ahol felnőttem, a császármorzsa kifejezést nemigen használtuk, nagymamám mindig „smarnit” készített, meg pájslit, rizs- és grízkochot, resztelt krumplit és még sorolhatnám. A sváb és osztrák ételek a konyhánkban mindig jelen voltak, mint ahogy megannyi német kölcsönszó a nyelvezetünkben.
A Smarni a kétezres évek második felében nyitott, elegáns, színvonalas gluténmentes gödöllői vendéglő a Wass Albert-szobor tőszomszédságában, közel a királyi kastélyhoz és a Szabadság téri HÉV-megállóhoz.
Az épület kívülről hívogató, belülről meghitt, a dekoráció jól eltalált, az asztalon szép ívű vázában hóimitáción fenyőtoboz, valamint érthetetlen módon, formára is menzába illő ipari borslisztszóró. Az étterem színvonalához a borsdaráló jobban passzolna. A zöld növények és ötletes világítótestek is hozzátesznek az összességében megnyerő dizájnhoz.
