Mostanában sokat gondolok Anyámra. Három kertet épített Budán, virágból, gyümölcsből, de friss zöldségből sem fogytunk ki soha. A hatalmas bársonyos fehérhúsú champion barackok vagy a legízesebb, földre szinte lekvárként érkező kajszik mellett a fekete cseresznye, málna, ribizli vagy az első eprek íze élethosszig tartó emlékeket épít be az emberbe.
Anyám mondta rendszerint, hogy egy termő fánál szebbet nem tud elképzelni.
Gyerekként nekem ez túl sokat nem jelentett, de mostanában naponta többször is eszembe jut. Most éppen a tokaji lankák alatt, bennük, bennem motoszkál folyamatosan ez az érzés. A napokban ugyanezt az élményt kaptam Eger és a Balaton környékén is. Valójában azon gondolkodom, hogy miért is akarnak az emberek máshol élni, mint egy szőlőhegyekkel körülölelt, nyugodt, békés, sokszor simogató – néha perzselő – de gyönyörűséges tájon.
Tudom, a hegy túloldaláról vagy éppen a peronosz vagy lisztharmat lisztes-fehér árnyékában nem ugyanaz az érzés élhet a termelőkben. De, akinek megadatott a felelősségnélküli kívülálló szerepe, mint mondjuk nekem, az úgy érzem köteles belekiabálni a világba, hogy a szőlő szép. A bor jó. Összekapcsol, egy asztalhoz ültet, inspiráló és kedvhozó.
Számomra folyamatos örömforrás egy-egy új pinceépület vagy éppen érezhető, előremutató stílusváltás vagy megtalálás egy termelő boraiban.
Ha korábban azt gondoltam egy gazdáról, hogy kissé kusza a története és mostanra szépen kiegyenesedett, van a borokban harmónia, stílus, egységesség és tudatosság az épp olyan megnyugtató, mint a szuperhold ránk nehezedő gömbje a Terézia-kápolna felett, Tarcalon. Végtelenül hálás vagyok, amiért az Úr megengedte, hogy mindezt megismerjem és talán tovább is adjak belőle valamit.

Mindez azért kavarog most a fejemben, mert rövid idő alatt három borvidéken is pozitív tapasztalatokat szereztem. Egerben a St.Andrea Birtok Napbor ünnepén, Csopakon a Csopaki Kódex borok aktuális értékelésén és most Mádon, ahová nem a Jó Éjszakát Mád hozott, de sok ismerőssel találkoztam és sok remek bort kóstoltam. Ezek között az utazások között még egy budai kóstoló is megbújhatott, nem is akármilyen. A Tokaj Kikelet Birtok borait kóstoltuk, 2005 és 2015 közötti tételeket, szám szerint húszat.
Ha egy este bontott negyven palackból harminckilenc tökéletesen tiszta, határozott és egyetlenben van egy leheletnyi bizonytalanság, az számomra sokat jelent.
Berecz Stephanie borai kiegyensúlyozottak, elegánsak, egyediek legyen szó furmintról vagy hárslevelűről, dűlőkről, házasításokról vagy éppen édes borokról. Az, hogy tíz év után is kitűnő formában van sok termelő bora, egyértelműen az érlelhetőség és ezáltal a megkérdőjelezhetetlen minőség jele. Tokajban több ilyen bort is sikerült kóstolnunk,