Mostanában sokat gondolok Anyámra. Három kertet épített Budán, virágból, gyümölcsből, de friss zöldségből sem fogytunk ki soha. A hatalmas bársonyos fehérhúsú champion barackok vagy a legízesebb, földre szinte lekvárként érkező kajszik mellett a fekete cseresznye, málna, ribizli vagy az első eprek íze élethosszig tartó emlékeket épít be az emberbe.
Anyám mondta rendszerint, hogy egy termő fánál szebbet nem tud elképzelni.
Gyerekként nekem ez túl sokat nem jelentett, de mostanában naponta többször is eszembe jut. Most éppen a tokaji lankák alatt, bennük, bennem motoszkál folyamatosan ez az érzés. A napokban ugyanezt az élményt kaptam Eger és a Balaton környékén is. Valójában azon gondolkodom, hogy miért is akarnak az emberek máshol élni, mint egy szőlőhegyekkel körülölelt, nyugodt, békés, sokszor simogató – néha perzselő – de gyönyörűséges tájon.
Tudom, a hegy túloldaláról vagy éppen a peronosz vagy lisztharmat lisztes-fehér árnyékában nem ugyanaz az érzés élhet a termelőkben. De, akinek megadatott a felelősségnélküli kívülálló szerepe, mint mondjuk nekem, az úgy érzem köteles belekiabálni a világba, hogy a szőlő szép. A bor jó. Összekapcsol, egy asztalhoz ültet, inspiráló és kedvhozó.
Számomra folyamatos örömforrás egy-egy új pinceépület vagy éppen érezhető, előremutató stílusváltás vagy megtalálás egy termelő boraiban.
Ha korábban azt gondoltam egy gazdáról, hogy kissé kusza a története és mostanra szépen kiegyenesedett, van a borokban harmónia, stílus, egységesség és tudatosság az épp olyan megnyugtató, mint a szuperhold ránk nehezedő gömbje a Terézia-kápolna felett, Tarcalon. Végtelenül hálás vagyok, amiért az Úr megengedte, hogy mindezt megismerjem és talán tovább is adjak belőle valamit.
Mindez azért kavarog most a fejemben, mert rövid idő alatt három borvidéken is pozitív tapasztalatokat szereztem. Egerben a St.Andrea Birtok Napbor ünnepén, Csopakon a Csopaki Kódex borok aktuális értékelésén és most Mádon, ahová nem a Jó Éjszakát Mád hozott, de sok ismerőssel találkoztam és sok remek bort kóstoltam. Ezek között az utazások között még egy budai kóstoló is megbújhatott, nem is akármilyen. A Tokaj Kikelet Birtok borait kóstoltuk, 2005 és 2015 közötti tételeket, szám szerint húszat.
Ha egy este bontott negyven palackból harminckilenc tökéletesen tiszta, határozott és egyetlenben van egy leheletnyi bizonytalanság, az számomra sokat jelent.
Berecz Stephanie borai kiegyensúlyozottak, elegánsak, egyediek legyen szó furmintról vagy hárslevelűről, dűlőkről, házasításokról vagy éppen édes borokról. Az, hogy tíz év után is kitűnő formában van sok termelő bora, egyértelműen az érlelhetőség és ezáltal a megkérdőjelezhetetlen minőség jele. Tokajban több ilyen bort is sikerült kóstolnunk,
2011-ből Furmintot a Barta Pincétől, ugyaninnen zseniális pezsgőt, 2012-es száraz szépséget Orosz Gábortól, Árvay Jánosék nem különben tartalmas és igencsak időtálló tételeiről sem megfeledkezve. De épp ilyen örömöt szerzett látni a Padi-hegyen felépült új Sauska pincét, ami talán képes lesz olyan rétegeket is vonzani a borvidékre, akik a hatcsillagos fényűzéshez szoktak. Ezt az oldalát sem kell Tokajnak szégyellenünk azért sem, mert elférne még a borvidéken vagy tíz ilyen.
Már csak az igényes fogyasztókat kellene ide csábítani, hogy mind többen megértsék: a száraz vagy édes fehérborok készítése itt sem véletlenül vetekszik a moseli vagy éppen burgundi borok nehézségeivel.
A kiváló minőség nem minden évjáratban, nem minden pincénél jön össze. De ahol igen, azt nem szabad olcsón adni, mert mi magunk árazzuk évtizedek óta a valódi értéke alá a portékánkat. Ez pedig nem jó senkinek, a borvidéknek hosszú távon semmiképpen. Ehhez pedig szükség van a körítésre is. Ha ezt az oldalát nem tudjuk megmutatni a borvidékeinknek, marad újra a középszer.
De egy – vagy akár több - szép kirándulás után érdemes a pozitívumokra koncentrálni. Arra például, hogy a Szepsy borok ma is etalonként értékelhetők és kóstolhatók, bárhol is legyünk a világban. Az a tudás és tapasztalat, ami István fejében van, sajnos nem ültethető át egy-az-egyben a kereskedők vagy véleményformálók, még kevésé a fogyasztók fejébe. Pedig igencsak hasznos volna, ha mindenki tisztában lenne Tokaj végtelen összetettségével és eddig csak töredékesen kihasznált potenciáljával.
A Tokaj név alatt sajnos évtizedek óta ott sorakoznak a név viselésére méltatlan borok, ami szinte reménytelenné teszi a harcot. És talán épp ezért kell Szepsy Istvánt és a többi, tudás- és ismeret letéteményest óvni, vigyázni és hallgatni a szavukra.
Nem kell feltétlenül mindenben egyetérteni velük, egy dolgot kivéve: a minőség mindenek felett elvet. Ez úgy gondolom az egri vagy csopaki borokra épp úgy vonatkozik, mint a tokajira. Ilyen deprimáló környezettel a hátunk mögött, reménytelennek kikiáltott fogyasztási szokásokról értekezve kiváltképp nem lehet más útja a magyar bornak, csak ami a minőség és egyediség felé vezet. Kicsi pincében, mint Orsolyák Attila vagy éppen nagyban, mint Lőrincz György. Itt a méretnek semmi jelentősége nincs. Sokkal inkább a léleknek. Persze az sem árt, ha a geológia rásegít egy kicsit a történetre.
Mindenesetre biztatnék mindenkit, hogy látogasson el egy borvidékre a nyáron minden magyar borissza.
Keressen egy jó vendéglőt, elegyedjen beszélgetésbe a tulajdonossal vagy a felszolgálókkal, kívánjon jobbulást a gyengélkedő távollévőknek és élvezze a föld, a szőlő, a hársfa és a bor illatát. Utolsó utáni pillanat? Talán igen. De sosem reménytelen.
Szarka Pince Juharos 2023
Gazdag, könnyed és virágos illattal indul, finoman árnyalt őszibarackos jegyekkel. Pici sós aláfestéssel, határozott furmintos hangulattal. Kóstolva is megmarad könnyedsége és remek savainak játéka. Egyértelmű, száraz, de cseppet sem szikár. Hosszú, a korty végén tartós gyümölcsösséggel, zöldfűszerekkel.
Orsolyák Attila Percze 2023 hordóminta
Ha lehetne rajzolni olyan tokaji bort, aminek a sós aláfestése szinte Atlanti partvidéket idéz, hát ez a bor pont olyan lenne. Már illatában is a koncentrált borok enyhén dohányos mégis sókristályoktól fűszeres és lendületes karaktere fog meg. Gyönyörűen járja körbe a nyálkahártyát, kiegyensúlyozott, gazdag és mégis tele van eleganciával. Nagy ígéret, klasszikus nagy fehérbor lesz.
Orosz Gábor Tokaji Aszú 6 puttonyos sárga muskotály 2017
Nem igazán vagyok nagy kedvelője a fajtának, de ami jó, az nem lehet vitás. Ez az aszú pont olyan. Különleges, egyedi, csupakajszi kamillás aláfestéssel, a fajta bodzás-fruskás bujaságával. A 279 gr cukor szinte alig észrevehető a jó savak mellett. Szinte hihetetlen, hogy ilyen analitika mellett is érezhető ásványosság zárja a kortyot.
