A Kopaszi-gát 900 méter hosszan nyúlik a Dunába a Rákóczi híd budai hídfőjénél, elválasztva a Lágymányosi-öblöt a folyamtól. Mai formáját 2007-ben nyerte el. Ápolt park, szórakozóhelyek, éttermek, játszóházak várják a vendégeket a fővárosnak e közlekedésmentes, nyugodt, csendes részén. Az egyik legnépszerűbb itt működő vendéglátóegység a hajdani Aranyhal vendéglő helyén 2011-ben megnyitott Le Bistro.
Az éttermet Lefkovics György, a Leroy étteremhálózat, a Localino, a The Bar és a Marty’s tulajdonosa jegyzi. A honlap az említett egységeket tünteti fel, de a vendéglátókörökben jól ismert üzletemberhez olyan ikonikus helyek életre hívása kötődik, mint a Salt, a Bestia, a Toprum, az Ötkert, a Tom George, ill. a TG Italiano, s a sornak messze nincs vége. (Érdemes elolvasni a Dining Guide által jegyzett két részes interjút Lefkovics Györggyel, elérhető itt és itt.
Az Ötkertet leszámítva, ahol a konyhától többet vártam, az említett egységekben igen jó tapasztalataim voltak. Kronologikusan haladva, a Visegrádi utcai Leroy Country Club volt az első, ahova nem sokkal megnyitása után, a kilencvenes évek közepén akkori munkaadómmal, Szőcs Gézával ültünk be, aki nemcsak zseniális költő, politikai elemző és drámaíró volt, hanem széles látókörű zeneértő és igazi gourmet is. Vele ellátogatni a kor olyan ikonikus éttermeibe, mint a Leroy, a Paksi halászcsárda vagy a Paletta, igazi gasztrokulturális élmény s egyben egyfajta sorskegy is volt.
A Tom George-ot már csak olasz korszakában kaptam el, oda a metamorfózis előtt nem lehetett csak úgy beülni, jó előre kellett volna asztalt foglalni. Remek desszertet ettem náluk.
A Bestiába a kézműves sörök vittek, de a kreatív, közel-keleti ízekkel is játszó konyha miatt helyet kapott az egység a Kárpát medencei éttermek általam gondozott adatbázisában is. (A beszámoló többéves, így ne lepődjünk meg az akkori kedvező árfekvésen.)
A Toprumban is akkoriban voltam, 2020–21 táján, a legjobb magyar borbárok egyike mindmáig. A Salt éttermet tavaly januárban látogattuk meg, az itt elköltött vacsora több mint harminc év tudatos gasztrokalandozásainak egyik legátütőbb, minden túlzás nélkül katartikus élménye volt.