A Kopaszi-gát 900 méter hosszan nyúlik a Dunába a Rákóczi híd budai hídfőjénél, elválasztva a Lágymányosi-öblöt a folyamtól. Mai formáját 2007-ben nyerte el. Ápolt park, szórakozóhelyek, éttermek, játszóházak várják a vendégeket a fővárosnak e közlekedésmentes, nyugodt, csendes részén. Az egyik legnépszerűbb itt működő vendéglátóegység a hajdani Aranyhal vendéglő helyén 2011-ben megnyitott Le Bistro.
Az éttermet Lefkovics György, a Leroy étteremhálózat, a Localino, a The Bar és a Marty’s tulajdonosa jegyzi. A honlap az említett egységeket tünteti fel, de a vendéglátókörökben jól ismert üzletemberhez olyan ikonikus helyek életre hívása kötődik, mint a Salt, a Bestia, a Toprum, az Ötkert, a Tom George, ill. a TG Italiano, s a sornak messze nincs vége. (Érdemes elolvasni a Dining Guide által jegyzett két részes interjút Lefkovics Györggyel, elérhető itt és itt.
Az Ötkertet leszámítva, ahol a konyhától többet vártam, az említett egységekben igen jó tapasztalataim voltak. Kronologikusan haladva, a Visegrádi utcai Leroy Country Club volt az első, ahova nem sokkal megnyitása után, a kilencvenes évek közepén akkori munkaadómmal, Szőcs Gézával ültünk be, aki nemcsak zseniális költő, politikai elemző és drámaíró volt, hanem széles látókörű zeneértő és igazi gourmet is. Vele ellátogatni a kor olyan ikonikus éttermeibe, mint a Leroy, a Paksi halászcsárda vagy a Paletta, igazi gasztrokulturális élmény s egyben egyfajta sorskegy is volt.
A Tom George-ot már csak olasz korszakában kaptam el, oda a metamorfózis előtt nem lehetett csak úgy beülni, jó előre kellett volna asztalt foglalni. Remek desszertet ettem náluk.
A Bestiába a kézműves sörök vittek, de a kreatív, közel-keleti ízekkel is játszó konyha miatt helyet kapott az egység a Kárpát medencei éttermek általam gondozott adatbázisában is. (A beszámoló többéves, így ne lepődjünk meg az akkori kedvező árfekvésen.)
A Toprumban is akkoriban voltam, 2020–21 táján, a legjobb magyar borbárok egyike mindmáig. A Salt éttermet tavaly januárban látogattuk meg, az itt elköltött vacsora több mint harminc év tudatos gasztrokalandozásainak egyik legátütőbb, minden túlzás nélkül katartikus élménye volt.
A Vörösmarty téri Marty’sba egy kellemes reggelire ültem be két éve, sokadjára megállapítva, hogy a lazac és pezsgő kombó jó napindítás.
Ha meg kellene ragadni a közös pontot e stílusban, árfekvésben, koncepcióban eltérő helyek között, akkor az a kiemelkedő kiszolgálásban ragadható meg. Mint a We Love Budapest portál Sztanó Tamással és Lefkovics Györggyel készített kettős interjújából kiderül, ez nem véletlen. Arra a kérdésre, hogy mi kell a jó konyhán és a különleges atmoszférán kívül egy sikeres étteremhez Sztanó Tamás így felelt:
Megfelelő alkalmazottak. […] foglalkozni kell az alkalmazottaiddal, hogy ők is jól érezzék magukat, mert úgy fognak bánni a vendéggel is.
Amihez Lefkovics György hozzátette:
folyamatosan karbantartjuk nemcsak az üzletet, hanem a személyzet lelkiállapotát is, hogy mire a vendéghez érkezik a tányér és a felszolgáló, tökéletes élményt tudjon nyújtani mind a kettő.
Ez az, ami egyből érződött a Le Bistróban is, ahol a kiszolgálás kedves, szívélyes, segítőkész. 14 százalékos szervizdíjjal dolgoznak, ami nem kevés, de inkább legyen 14 százalék és kifogástalan szerviz, mint 0, 5 vagy 10 százalék és unott, érdektelen, legfeljebb csak formálisan udvarias a pincér.
Annak a híve vagyok, hogy a vendég döntse el, hogy akar-e számla felett bármit is fizetni, így elvből helytelenítem a szervizdíj intézményét,
de sajnos lassan általánossá válik egy bizonyos szint felett, s a vendég ezt kénytelen tudomásul venni.
A Le Bistro egy más, de hasonlóan vonzó világot jelenít meg kulinárisan, mint az említettek. A honlap izgalmas ízeket, őszinte, könnyed és professzionális szervizt ígér, amire a hangulatos, szépen berendezett, rengeteg zöld növénnyel díszített, üvegfalakkal körbeölelt, festői terasszal kiegészített hely nem is cáfol rá.
Magyar és nemzetközi konyhát visznek. Az étlap tisztes, de nem eltúlzott választékot kínál, a hattételes séfajánlat mellett két előételt, két levest, tíz főételt, három gyermekeknek szánt fogást és három desszertet.
Többek között tatárbifszteket, nyári krémvariációkat (sült paprikás humuszt, padlizsánkrémet és snidlinges körözöttet), eperkrémlevest mandulás túrógombóccal, libacombot káposztás cvekedlivel, indonéz zöldséges quinoát kemencében sült karfiollal, kacsamellsteaket gorgonzolás rukkolasalátával, bőrén sült lazacot salátakörettel, gyömbéres szezámos hollandi mártással, mentes csokiszuflét málnatextúrákkal, gesztenyepürét és somlói galuskát.
Az itallap is színvonalas. A habzókkal együtt húszféle, zömmel magyar bort kínálnak minőségorientált pincészetektől, melyek többségét decire is kimérik. Hétféle sört tartanak a Carlsberg portfólióból, ezek közül négy csapról is kérhető, köztük a Horizont sörfőzdével közösen készített Delight IPA. A tömény italok között is találunk több prémium tételt. Figyelemre méltó a koktélválaszték.
A mangalicapaprikás harmonikus, jó ízű, a hús omlós, de van tartása, a selymes mártás tunkolásra csábító. Jól elkészített sztrapacskát adnak mellé. Fősodratú, csavarmentes, élvezetes tányér.
Nem okozott csalódást a grillezett malaccsászárral tálalt tojásos lecsó sem, ízre, állagra egyaránt hozta azt, amit elvártunk. A mellé adott kenyér jobb az átlagosnál, de nem kiugró minőségű, kovászosnak jobban örvendtünk volna. Összességében megelégedésünkre szolgált ez a szezonális, házias fogás is. Az adagok jóllakásra alkalmasak.
A fahéjas morzsába forgatott túrógombóc állaga kellemesen könnyed, íze is jó, formázása kissé amatőr, az édes tejfeles, selymes mártást áfonyaszemek, illetve zsidócseresznye üdíti-díszíti. Kellemes, meggyőző zárás. Valahogy így képzelem a színvonalas, házias magyar konyhát.
Jó élménnyel távoztunk a Le Bistróból, s azzal a végkövetkeztetéssel, hogy nagyon helyén van ez az egység. Itt nem kell ennél több, de kevesebb sem. Jól bemérték ezt minden tekintetben, nem véletlen, hogy sikerrel üzemelnek.
Elérhetőségek:
Le Bistro Kitchen and More
Budapest, Kopaszi-gát 4.
Telefonszám: +36 30 392 9985
Honlap: https://lebistro.hu/ E-mail-cím: [email protected]
Borítókép és fotók: Borbély Zsolt Attila
